Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

tóíi, ftrsKájres kies K8f»8. február JUán, pénteken. $>7Q toegvalósíthatásának érdekében nagyon kívánatos volna helv es úton megindulni.Az én felfogásom szerint pedig a helyes úton még nem jártunk, mert a részletek megállapításába bocsátkoztunk, mielőtt a nagy egészet láttuk volna. Nem láttuk ;i nagy mozzanatot, mely alkalmas a társadalom üdvös mozgalmát előidézni, és a mely a társadalom életműködését képes megindítani. (Tetszés bal felöl.) Ezekután a magam és t. elvbarátaim nevében kijelentvén, hogy az előttünk levő törvén}

7 javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, egyszersmind arra kérem a t. kormányt, hogy az ezredéves ünnepek iránti előterjesztésével sokáig ne késsék. (Élénk helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ott kell kezdenem, a hol az előttem szóló t. képviselő végezte. A törvényjaslat, mely ma a ház elé van terjesztve, tulajdonképen az elhalasztást és a nemzeti kiállítás dotatioját tartalmazza. Az indokolásban elmondja a kormány, hogy lesz itt egy ezredéves ünnepély, melynek egyik momentumát a nemzeti kiállítás képezi; de csak egyik momentumát s ezért szerényebb körökben akar mozogni. Én, t ház, azt a kérdést intézem a t. kormányhoz, hogy nem szándékozik-e s nem gondolja-e magához méltónak, hogy véore-valahára az ország ezredéves üune pének egész programmja iránt nyilatkozzék. Apránként akarják azt megszavaztatni s apránként akarják, hogy ahhoz a ház hozzájáruljon, és nem bírnak a helvzet magaslatára emelkedni. Fölfogom azt, hogy ez oly momentum a nemzet életében, melyet megünnepelni, kihasználni politikai és közgazdazági szempontból kötelessége a kormánynak. (Igaz! Úgy van! Zajos tetszés a balés ssélső baloldalon.) Politikai szempontból igenis, és megmondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Bármennyit is szóljunk mi itt e házban, bármennyire reagáljon a sajtó is, még számtalan a hiány a. kényes kérdés, de mégis kötelességünk, hogy azokról szóljunk. (Halljuk!) Minduntalan azt látjuk, hogy Magyarország, mintha burok ilatt állna, ho<rv a külvilágon az egész Európában annak állami létét ne láthassák. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hát ennek a kormánynak nincsen-e meg az az érzelme, hogy épen ezen momentumot felhasználja arra, hogy dokumentálja az egész világ előtt, hogy ezredéve jöttünk be ide, állam vagyunk, állam akarunk maradni, fejlődni akarunk és fejlődő képesek vagyunk. (Élénk tetszés a bal- és szélső Mhldalon.) Hiszem, hogy ezen nemzeti kiállítás, bizonyára az 1885-kinek uagyobított, szebb kiadása lesz majd. De ebben az irányban, így, a hogy azt nekünk feltálalják, nehezen lesz, legalább az általam várt sikere. Szállingózni fognak ide egyesek, idegenek, de az, a mi tényleges feltüntetése lenne államiságunknak, mindig hiányozni fog. Ezt néhány példává] is illustrál hatom. {Halljuk!) Menjünk végig az Andrássy úton. 1885-ben volt az országos kiállítás, és épen a franczia köztársaság küldöttjei jöttek ide, hírlapírók, államférfiak, nemzetgazdászok, a kik általunk fejedelmileg fogadtattak, megvendégeltettek, és az egész országban végig jártak ; ezután rövid időre következett a párisi kiállítás 1889ben, melyet a köztársaság megteremtett és az onnan érkerezett érmeket és diplomákat, — láthatja ma a kereskedelmi minister és ministerelnök úr, ha végig sétál az Andrássy-úton, — láthatják Csáky Ármint, (Egy hang: Kereskedő'!) az áll diplomáján: Pest Autriche. Ilyen úton sohasem fogunk arra az európ d niveaura jönni, hogy Osztrák-Magyarország egy paritás, egymás mellett levő önálló állam. Az annyira ócsárolt és megtámadott világkiállítás, a melyhez nem is szólott senki, ép ezen világkiállítás eszméjével el lehetett volna, ezt érni, ha az egész világ kulturállamait a magyar állam meghívja, a magyar király itt székel, itt fogadja a fejedelmeket, akkor Magyarország az egész világ kultúrál la mainak egy félévre központja lett volna, és akkor nem lett volna sző arról, hogy Pest Autrich, hanem tudták volna, hogy igen is van egy magyar állam ! Ez a politikai momentum egyrészt, de közgazdasági momentum is másrészt. Es itt kénytelen vagyok áttérni az előadó úrnak a,ggressiv szavaira, a ki annyira aggressiv volt, ^hogy még a halottakat is csatasorba vezette. E11 a halottakat hagyom nyugodni, béke legyen velők ! De a t. előadó úrnak azt a halottat, melynek világkiállítás a neve, és a melyet újból a falra festett, nem jó volt újra feltámasztani, mert ez az eszme állami történetünk fejlődése szempontjából sokkal fontosabb. (Élénk helyeslés a, baloldalon.) Azok a dolgok, a melyeket az előadó úr a világkiállítás ellen érvelve felhozott, nem igazolnak semmit és nem czáfolják meg azt a sikert, melyet a világkiállítás által el lehetett volna érni, a mely világkiállításnak kiadásai alig lettek volna nagyobbak, mint ezen országos kiállítás budgerje fog majd lenni és ezzel nem szórványosan, de tömegesen hoztuk volna ide az európai és az egész világ cultur államainak gyárosait és kiállítóit, és ezzel megteremtettük volna az érdekeltséget az ügy iránt az egész világ kultúrál lámáiban. (Helyeslés bal felöl.) Az iránt pedig, hogy a, világkiáb lítá által a mi iparosainknak ártalmára lettünk volna, legyen megnyugodva a t. előadó úr, mert mikor ezt az eszmét contempláltam, az volt az első és a fogondom, hogy a magyar' iparnak előnyeit megteremtsem, és meg is teremtettem