Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

§35 I4t. országos fllés 1898 i. január 81>én, kedden. désről szóljak egy pár szót. (Halljuk!) Ez a hozzájárulás kérdése, és itt a minister úr egyik argumentumát óhajtanám meggyengíteni, és ez az, hogy a hozzájárulás az érdeklődést felkelti. Azt hiszem, hogy a szomszéd vármegye rajta lesz, hogy mikor az első ragályos eset ott előfordul, azt eltitkolja, csakhogy a kivetendő adótól megszabadulhasson. Én tehát semmiesetre sem fogadom el az érdekeltségnek hozzájárulását, mert nem tartom helyesnek, hogy egy már amúgy is sújtott vidék ezenfelül még adóval is terheltessék. (Helyeslés a baloldalon.) Az egész országra kiterjesztett marhaadót szintén nem fogadom el, mint nem fogadok el egyáltalában semmiféle adót. De másfelől ez csak becsempészése volna egy új adónemnek, a mely ismét csak arra szolgál, hogy rendes állami háztartással való dicsekvésünk mellett új költséggel sújtsuk e gazdaközönséget. A t. ház lesz oly Szíves meghallgatni, elmondom, hogy hányféle adóval van már a gazdaközönség terhelve. Én, mikor most az év végén a mérleget megcsináltam, előáll a falusi esküdt, a ki daczára annak, hogy sohasem szoktam a hatóságokkal összezördfílni, adómat rendesen meg szoktam fizetni, minduntalan rám jön hol ezen, hol azon a czímen, fizetésért, s legközelebb is vízadó czímén 19 frtot követelt. Én daczára annak, hogy igazoltam, hogy ily adót sohasem rendelt el a vízjogi törvény, megfizettem a 19 frtot; a mit annak igazolására hoztam fel, hogy ily indirekt adókkal nagyon el vagyunk halmozva. Nem fogadhatom el, t. ház, többeknek azon állítását, hogy az a törvényjavaslat a gazdaközönség érdekét szolgálja. Nem szolgálja először azért, mert hiszen általánosságban minden húsíogyasztót érint az, hogy egészséges, vagy beteg marhát eszik-e, de másfelől nem járulhatok hozzá ahhoz, mert én azt látom, hogy midőn csapások vannak az országon, vannak, a kik a csapásokat fel tudják fújni, hogy magukkak állami hozzájárulást eszközöljenek ki. Most a gazdaközönségen van a csapás; ezért hát mindjárt adóval kelljen járulnunk az ő terhei könnyítéséhez. Azt hallottuk itt, hogy az ä két-három marhás gazda nem olyan szegény ember, holott pedig sokkal szegényebb, mint a kinek egy sincs, a rossz cselédség és a munkatörvény miatt, mert ennek a védelme alatt most a munkás valósággal uzsoráskodik a munkaadóval szemben. Egy másik argumentum megint az, hogy kik Magyarország legerősebb marhatartói? A középbirtokos e, a ki a legnagyobb birtokosokkal egyenlő terjedelmű kötelességeket és hozzájárulásokat kénytelen viselni, hogy intensiv gazdaságot folytathasson és a több marhával biró nagybirtokos nyomába léphessen. A kisebb birtokos-osztályt ennélfogva ezen javaslat sokkal nagyobb mértékben sújtaná; én tehát azon álláspontra helyezkedem, hogy a kártalanítást a kincstár fedezze. (Helyeslések.) Elnök: Kíván valaki szólani ? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A ministerei nök úr kíván szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezen magában véve talán kicsiny, de igen fontos és nagy horderejű törvényjavaslattal szemben saját álláspontomat jelezzem. (Halljuk! Halljuk!) Hogy e javaslatot miért terjesztették elő, annak indoka nemcsak az, hogy a Németországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződésben az iránt kötelezettséget vállaltunk el, tudniillik, hogy intézkedéseket teszünk a ragadós tüdőlob kiirtására, hanem ennél még fontosabb indok vezetett bennünket, az tudniillik, hogy csakugyan ki is irtsuk ezen ragadós tüdőlobot, és ne hagyjuk annyira elterjedni, hogy már annak kiirtása, ha nem is épen lehetetlenség, de mindenesetre sokszorta nagyobb költséggel lenne elérhető. (Helyeslés a jobboldalon.) Gaal Jenő igen t. képviselőtársam szemrehányásként hozta fel, hogy a kormány a kellő időben nem gondoskodott ezen javaslat latárgyalásáról. Erre vonatkozólag csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a kormány még deczember 19-én előterjesztette a javaslatot, és a képviselőház egyéb, szintén fontos teendői okozták azt, hogy az eddig törvényerőre nem emelkedett. Egyébként is azt hiszem, hogy Németország ez ügyben való jogos igényeinek kielégítését nem alterálja az, hogy van-e ily szerződésünk, és hogy törvény alapján, vagy más úton tesszük meg a szükséges intézkedéseket : ez intern dolgunk; hanem a jogi álláspont az, a mit szerződési kötelezettségünkből kifolyólag foglaltunk el, hogy oly értelemben járjunk el, hogy ezen ragadós rüdőlob kiirtassák, (Helyeslés.) ós mondhatom, hogy jelenleg is, daczára annak, hogy mindeddig ilynemű törvényünk nincs, így járunk el. T. ház! Csak azt akarom illustrálni, a mit annak idején a pénzügyi bizottságban is kifejtettem, hogy mi indította a kormányt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot terjeszsze elő, a mint előterjesztette, ugyanis, hogy az illető vidékeknek hozzájárulására alapítottuk a kártalanítás egy részét. (Halljuk! Halljuk!) Két szempont volt e tekintetben irányadó. Először is, hogy a midőn mindnyájan abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a, kérdést másként, mint kártalanítás nyújtása által megoldani nem lehet, ne foglaljunk el olyan álláspontot, hogy az a kár-