Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-139

14 18&- orsiftgos ttlés iWt. Januflr 20-án, 'pénteken. újabb fejlődésében, így tehát arról hosszasabban szólni .felesleges; csupáncsak egy bizonyos körülményre akarok ráutalni. Nevezetesen a belügyminister úrnak sok jóakaratú nyilatkozatát hallottuk és azt a biztatását, hogy majd a tettekből ítéljünk, miután még igen rövid ideje, hogy minister és nem volt ideje tárczájának különböző szakmáiban intézkedéseket tehetni. E biztatás bátorít fel engem arra a reményre, hogy e nagyfontosságú intézményt is kellő figyelemben fogja részesíteni. Ennek az intézménynek élén oly férfiú áll, kinek e helyre való megválasztása annak idején szerencsésnek volt mondható, mert teljes mérvben bevált úgy tudományos tekintetben, mint az adininistratio pontos megtartása szempontjából, (Ügy van! a baloldalon.) annyira, hogy mindazok, a kik vele érintkezésben vannak, különösen pedig a tudományos búvárok, kik az országos levéltár mérhetlen kincsei közt búvárkodnak, csakis elismerésüket fejezhetik ki e férfiú iránt és azt hiszem, hogy a t. minister úr is meg fogja az elismerés mód' ját találni, mert arra valóban érdemes. (Helyeslések.) Azonban nem annyira e végett szólaltara tel, hanem magának az intézmény egy hiányának pótlása végett. Nevezetesen mindnyájan, a kik az országos levéltárt használjuk, — én már 25 év óta eléggé ismerem, — ismerjük azt a nagy hiányát e nagybecsű intézménynek, ez óriási számú darabokat, régi actákat magában foglaló intézménynek, hogy annak majdnem félmillió daiabot tevő, különösen történelmi tekintetből nagyfontosságú része, az úgynevezett lymbus máig sincs rendezve. A főlevéltárnok érdeme az, hogy ezen mérhetetlen kincset tartalmazó részt legalább annyira hozzáférhetővé térte, (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy évek szerint vannak az aeták csoportosítva, de semmiféle catalogus azokról nincsen és pontosabb dátum szerint sincs e rész osztályozva. Ennek oka az, hogy az országos levéltárban a személyzet jeleideg a currens munka és a régi korszak rendezése mellett ennek a lymbusnak rendezésére elégtelen. A t. beltígyminister úr ezt nem ismerheti, és talán nem veszi rossz néven tőlem, ha egy pár szóval utalok ennek a résznek fontosságára. (Halljuk!) Ez az úgynevezett lymbus az országból emigrált vagy kihalt családok levéltáraiból confiscaltatott össze, a mint a jószágok és velük együtt a levéltár a fiseusra szálltak. Legfontosabb részét a kihalt fejedelmi családok, a Rákóczy, Bercsényi és más történelmi családok lefoglalt correspondentiája képezi. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezen családoktól örökölt birtokra és jogra vonatkozólag a kincstár mind azokat az actákat annak idején, mikor még a kamarához tartozott e levéltár, rendeztette és registráltatta, mert ezek anyagi értéket képviselnek. Ezek a diplomatiai, katonai és egyéb természetű" correspondentiák azonban jogi értéket a fiseusra nézve nem képezvén, teljes rendetlenségben hagyattak. A történelem-búvárokra nézve épen ezek a becsesek és ez az a része a levéltárnak, | melyet találóan lymbusnak neveznek, mintha ott a lelkek a feltámadást várnák. Ez a feltámadás az acták rendezésében fogna állni. Ötszázezer ilyen lélek várja a feltámadást. (Hallal juk! Halljuk! a szélsőbalon.) A legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudja a jelen személyzet rövid időn — ez alatt néhány évet értek — a munkát elvégezni. Igaz, miután a takarékossági szempont előttem is irányadó, azt sem merném ajánlani, hogy a t. beltígyminister úr nagyobb számú tisztviselőket nevezzen ki csak azért, hogy ezt a félmillió actát rendezzék; de egy-két személyből álló hivatali személyzet-szaporítás általában elkel az országos levéltárban és ezzel némi részben segítve is lenne. De azt gondolom erre nézve a legjobb tanácsot meg fogja adni a t. belügy minister úrnak a levéltár szakavatott vezetője, hogy ezen lymbus-rész a történelem javára miképen rendeztessék. Azt gondolom, megtehetné a t. minister úr, hogy 2000 forintos pausalét felvenne, melylyel fiatal emberek a kinevezett állami levéltári tisztviselők felügyelete alatt egyenesen ezen munkára alkalmaztatnának és így szakavatott vezetés mellett a rendezés sikerülne. Tehát nem is kerülne sokba, és néhány év alatt ezen félmilliónyi okmány a magyar és az európai történelem számára rendezve lenne. Én tehát a módot közelebbről meg nem jelölve, ajánlom a t. minister úr jóakaratába e fontos intézményt: az országos levéltárt és különösen a lymbusnak nevezett politikai, diplomatiai correspondentiának mielőbbi rendezését oly mód szerint, a mint az országos levéltárnok a legpractikusabb és a legolcsóbb, de a mellett a tudósokat is kielégítő módot fogja ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha senki sem kíván szólni, a vita be van zárva. A tételt nem támadván meg a képviselő úr, méltóztatik a t. ház azt elfogadni? (Igen!) A tételt elfogadottnak jelentem ki. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadásuk 4000 frt. Elnök: Meg*zavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 6307 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Vár megyék, közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai. Rendes kiadások: XV. fejezet, 3. czím. Kiadás 4,515.000 frt.