Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-147
200 147. orsxigof Kiét t§»l. j Hínár Sft-án, hétfőn. általában azonban a nemzet azon virága képezi annak fő zömét, a melyre nézve a katonai szolgálati idő csak intervallum, a melyben mi gát a védelemben kiképezvén, régi foglalkozásához tér vissza, és nem azért adatik oda a katonasághoz, hogy kínoztassák, hanem liogy a védelemben gyakoroltassák. Midőn ezeket kijelentem, különösen az utóbbi pontra hívom fel a t. minister úr figyelmét, kérve, hogy találja meg a módot, a mely ezen bajok enyhítésére alkalmasak, mert a baj meg van nálunk, még pedig fokozottabb mértékben, mint a porosz hadseregben. Részemről azon párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy a sorhad részére az újoncz-jutalékot nem szavazom meg, a honvédség részére pedig még ez egyszer megszavazom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) azon reményben, hogy jövőre nem leszünk azon helyzetben, hogy kénytelenek legyünk még a honvédség újoncz-jutalékát is megtagadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi minister úr kíván szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: T. képviselőház! Először is constatálom azt, hogy a 48-as és függetlenségi párt kivéte lével valamennyi párt megszavazza az újonczjutalékot, mert egy régibb törvény folyományának tekinti. A 48 as párt, a melynek nevében Lits Gyula szólalt fel, bizonyos feltételekhez köti szavazatát. A tárgyalás folyamata alatt hivatkoztak Deák Ferencz kijelentéseire, ezzel igyekezvén bebizonyítani azt, hogy mostani eljárásunk nem helyes, és hogy a 67-iki kiegyezést nem úgy tartjuk be, mint a hogy azt betartani kellene. igaz, hogy Deák Ferencz annak idején tett bizonyos kijelentéseket, de én azt hiszem, hogy mindig szemmel kell tartani azt, hogy mikor és mily körülmények közt tétetik valamely kijelentés. Ha valaki, mint Deák Ferencznél is volt az eset, az ellenzékhez tartozik, vagy ha valaki oly állásban van, a mely felelősséggel nem jár, nagyon könnyen tehet ily kijelentéseket, de ha valaki oly positioban van, a melyben a felelősség súlyának terhe alatt úgy a nemzet, mint a korona jogait összhangzásba kell hozni, nagyon természetesen, nagyon is meggondolja, míg nagyobb horderejű kijelentéseket tesz. Önök hivatkoznak Deák Ferencz régebbi kijelentéseire, mi pedig hivatkozunk Deák Ferencz későbbi kijelentéseire és gr. Andrássy Gyula kijelentéseire, mert ezek ott voltak a forrásnál, ők csinálták tulajdonképen a kiegyezést, így tehát ők tudták azt legjobban értelmezni. Ezek nézetkülönbségek, melyek, azt hiszem, soha ki nem egyenlíthetők. Áttérve a t. képviselő urak felszólalásának részleteire, első sorban Nagy István t. képviselő úrnak megjegyzésére vagyok bátor reflectalni. 0 az egyéves önkéntesekre vonatkozó kimutatásból, ámbár maga is beismeri, hogy javulás mutatkozik, mégis azt látja bebizonyítva, hogy a véderő törvényja vaslat tárgyalása alkalmával kifejlett aggodalmai alaposak voltak, és hogy az egyéves önkéntes! intézményre nézve most fennálló intézkedések károsak és tarthatatlanok. Azt hiszem, hogy minden éremnek két oldala van. Kétséget nem szenved, hogy miként másutt is az egyéves önkénteseknél is mindig lesz egy bizonyos százalék, mely a feltételeknek meg nem felelvén, sújtva lesz, de ha másrészt azt látjuk, hogy az egyéves önkéntesekre vonatkozó intézkedések előtt, tehát az újabb védtörvény előtti időben az összes önkénteseknek legföljebb 37%-a tette le a tiszti vizsgát és neveztetett ki tisztté, most pedig általánosságban az önkéntesek 93°/o-a éri el a tiszti rangot, akkor azt hiszem, az éremnek ez oldala mégis csak kedvezőbb képet mutat. A múlt évben előfordult öngyilkossági esetek számát jelentésemben tlőterjesztettem. Azt méltóztatnak hangsúlyozni, hogy nálunk az öngyilkosságok többnyire azért történnek, mert a legények kínoztatnak, másrészt azonban a t. képviselő urak maguk is beismerik, hogy a humánus bánásmódot szigorú intézkedések parancsolják. Thaly Kálmán t. képviselő úr ép most is kijelentette, hogy meggyőződése szerint nem a tisztikar, hanem inkább az altisztikar oka ezen bajoknak. En cs.ik annyit mondhatok, hogy a kínzás, illetőleg rossz bánásmód következtében beálló öngyilkossági esetek bizony aránylag csekély számban fordulnak elő; de elő fognak fordulni egyes esetek mindig, míg emberek vagyunk és nevezetesen addig, míg az altiszti kar nem áll a míveltség azon fokán, a mely kívánatos volna. Ha valamely visszaélés tudomásunkra jut, természetesen szigorúan megbüntetjük az illetőket, ha azonban tudomásunkra nemjut, — a dolog szomorú, de nem tebetünkróla. A szombathelyi eset részleteiről biz r os tudomásom nincsen, de úgy, a mint Thaly Kálmán t. képviselő úr előadta, könnyen megmagyarázhatom magamnak a dolgot, t. i. hogy az az öngyilkos éjjel temettetett el. Thaly Kálmán: Nemcsak egy, hanem több is! B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Meglehet, hogy több is. Némely időben egyes csapatokban úgyszólván járványossá, mániává válik az öngyilkosság. Akkor az illető parancsnokok szigorú intézkedéseket léptetnek életbe azért, hogy az öngyilkosságoknak lehetőleg eleje vétessék.
