Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

198 147, •rsaágos ülés 18»«. jatmür 90 ás, Mm*. választatik az újonczozáskor, hanem együttesen oaztatik be a Forhadbeliekkel. Ezt is sérelmesnek tartjuk. Sérelmesnek és rosszabbnak az azelőtt fennálló eljárásnál azért is, mert a katonai esküvel abusus történik. Nevezetesen most mindegyik újoncz a fősorozáskor egyáltalában a véderőbe Boroztatván és az illető újoncz csak azután, complicált eljárás után választatván külön a honvédség számára, a besorozás után kénytelen a többiekkel egy és ugyanazon esküt letenni, vagyis a sorhad számára előírt azon katonai esküt, mely vak enge delmességet, tűzön és vizén való vak hűséget követel az uralkodó számára, a mi ellen ugyan nincs kifogásom, de az ellen van kifogásom, hogy törvényekről, alkotmányról, országról, nemzetről azon esküben szó sincs, holott a honvédesküben a honvéd az alkotmányra és a törvényekre is fel esküszik. így az újabb törvényhozásnak ezen fificus intézkedésével kimesterkedték azt, hogy a honvédújonez a törvényekre esküt nem tesz, hanem a sorhadi általános vak esküt teszi. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Utólag, mikor a csapatokhoz beosztaíik, le kellene tennie a honvédesküt; itt-ott talán meg is teszik, B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Mindenütt! Thaly Kálmán: Ázt gondolom, hogy talán ni ég sem mindenütt, a mennyiben sok esetet ludok arra, hogy pl. a sorhadi tartalékból át helyezedek nem teszik le az esküt a törvényekre, valamint a tisztek is, a kik a közös hadseregből átlépnek. Hiszen Tóth Ernő t. képviselőtársunk, a ki tartalékos huszártiszt és azután tartalékos honvédtiszt volt, (Félkiáltások: Bernát Béla!) valamint Bernát Béla képviselőtársunk is kijelentették itt a minister úrral szemben, hogy soha sem követelték tőlük a honvédesküt. B. Fejérváry Géza: Magának kell jelentkeznie ! Thaly Kálmán: Nem magának kell jelentkezni, ezt a törvény parancsolja, ha valamelyik vonakodik, hivatalból kell rá kényszeríteni. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon) Én tudok, t. ház, eseteket, hogy közös hadseregbeli tisztek egy vagy más viszonynál fogva jönnek át a honvédséghez, s lehet, hogy idővel a honvédség körében oly alkotmányos szellemet fognak elsajátítani, hogy talán szívesen letennék a honvédesküt, de ha azt a közös hadseregben megszokott katonai szellemet nem vetkőznék le, nem volna helyes, ha őket ily hivatalos esküre nem utasít.nák. (Egy hang a baloldalról: Bernátnál a

rra nincs szükség!) Nem Bernát Béla és Tóth Ernő t. képviselőtársaimat értem, a kikről úgy is tudom, hogy milyen alkotmányos érzületű emberek. De általában az alkotmánvos esküre szükség van azért, mert a tiszti rang s a tiszti becsület magával hozza, hogy ha agyszer letették azt az esküt, meg is fogják azt tartani. Ezért részemről igen ajánlom, hogy a honvédelmi minister úr a honvédparancsnokságokat, ha szükséges, körrendeletileg is figyelmeztesse, hogy a honvédeskü letétele alól, mint a melyet törvény rendel el, sem tisztet, sem újonczot fel ne mentsenek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én, t. ház, a honvédeskü letételére a beolvasztási tendentiával szemben, mely egyébként is oly nagy, oly rohamos mértékben nyilvánul a közös hadseregben, és az ott nyilvánuló amalgamisatio ellenében igen nagy súlyt fektetek, mit azonban itt bővebben fejtegetni nem akarván, a honvédelmi tárcza költségvetésénél fogok erről részletesebben szólani. De már most kénytelen vagyok kijelenteni nemcsak a magam, de az egész függetlenségi és 48 -as párt nevében, hogy ha a germanisatio, e magyar intézmény eredeti mivoltából való kiforgatása a mostani mértékben halad előre, bár fájó szívvel, de előbb-utóbb kénytelenek leszünk a honvédség részére eddig mindig megadott i\jonczjutalékot és költségeket is megtagadni. (Igaz! Úgy van! a tzélső baloldalon.) Óhajtjuk, hogy ne jussunk ebbe a szomorú helyzetbe, de előre is figyelmeztetni kívánjuk a minister urat, hogy ha ez irányban ily rohamosan történik a visszafejlődés; ennek ellensúlyozása ezen kényszerhelyzet adta fegyver használatára is indíthat bennünket, (Igaz! Úgy van! a seélső baloldalon.) Madarász József: Oda kényszerítenek! Thaly Kálmán: Nagy István t. barátom igen érdekesen fejtegette, Lits Gyula t. képviselőtársam is érintette a maga beszédében az líjonczokkal való bánásmódot, különösen a kiképzés idején. A minister úr által az öngyilkosokról beadott kimutatás provocalta főrészben ezen kijelentéseket, minthogy a hadseregben az öngyilkosság az újonczoknál nagy mértékben fordul elő, az időhatár vizsgálata, a melyben a legtöbb öngyilkosság előfordul, a kimutatás szerint azon eredményre vezetett, hogy ez leginkább akkor történik, a midőn az újonezok bevonulnak. Hát természetes dolog az részben, hogy a megszokott családi viszonyból, az otthoni körülményekből való rögtöni kiválás és egyszerre a szigorú katonai fegyelem alá való jutás némely gyengébb kedélyű embert annyira megtör, hogy túlérzékenységből fegyvert fordít maga ellen; de más részben az is tagadhatlau, hogy a legtöbb esetben a nem ily érzékeny kedélynek is a halálba hajtatnak azon bánásmód által, melyet nem annyira a tisztikar, mint inkább az altisztek követnek az újonczdegénységgel szemben; az ő brutális bánásmódjuk oka legtöbb esetben az