Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

192 146. orszftgos ülés 1893. január 28 án, szombaton. kecskeméti vagyok, az az, hogy alig van város az országban, mely iskolaügyére annyit áldoz, mint Kecskemét. Az 1893. évi költ­ségvetésben is, oda nem értve a beruházáso­kat, körülbelül 90,000 forintot áldoz maga a város tanügyi czélokra, ehhez még hozzá kell számítani azokat a nagy kiadásokat, meze­ket az illető felekezetek fordítanak tanügyi czé­lokra Ezekből fenfartunk egy jogakadémiát, két íőgynrnasiumot, van egy főreáliskola]a és felsőbb népiskolája, a melyet mostan fognak átalakítani gazdasági iskolává. Szóval ezek oly tényezí ; k, a melyek egyenesen lehetetlenné teszik azt, hogy a megyei székhely más legyen, mint Kecs­kemét. Épen azért, bár határozati javaslatot nem nyiíjtok be, nagyon kérem a t. kormányt, hogy komolyan foglalkozzék e kérdéssel, még azelőtt az idő előtt, a mit a kérvényezők jeleznek, tehát a közigazgatás államosítása és a többi törvényhatóságok rendelkezése előtt. Mert, hogy ezek mikor íognak bekövetkezni, azt ma senki sem mondhatja meg, maga a t. kormány sem. Azt hiszem, a kérdés elég sürgős arra, hogy mielőtt az bekövetkeznék, a megye szétosztása külön törvényhozási actus által eszközöltessék. Ezt kívántam elmondani. (Helyeslés a szélső ial­oldalon.) Molnár Antal jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! Már 1876-ban, mikor a megyék kikerekítése szóba jött. elismer­tetett, hogy az a terület, mely Pest-Pilis-Solt­Ki skún név alatt szerveztetett, túlságos nagy közigazgatási terhet fog képezni, és már akkor sokan kifejezték azon aggodalmukat, hogy azt helyesen administrálni nem lesz lehetséges. A tények igazolták az akkori aggodalmakat, és hogy miért történt akkor mégis úgy a beosztás, annak igen egyszerű oka van. Azok, a kik már akkor is tagjai voltak a képviselőháznak, emlé­kezni fognak arra, hogy az akkori politikának egyik ütőkártyája az volt, hogy az ország egyik érdekelt vidékével leszavaztatíák a másikat, és mikor az egyik le volt szavazva, akkor, — csu­pán abból indulva ki, hogyha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat, — így szer­vezték agyon a vidékeket. Denique létrejött ez az óriási terület, habár nem áll az, hogy ez volna a legnagyobb területű megye, mert e tekintetben Bács-Bodrog megye a legnagyobb, aztán következik Torontál (a feloszlatott határ­őrvidéket hozzászámítva) s azután Bihar és Pest megye. Kétségtelen azonban az, hogy Pest vár­megye ma 12.000 négyszög kméternyi terűletet foglal magában, és ehhez még méltóztassanak hozzávenni azt, hogy egyrészét a Duna is két­felé vágja. Arról tehát alig lehet szó, hogy a közigazgatásnak mai igénye mellett ekkora terü­leten helyes ellenőrzést, helyes administratiot lehessen gyakorolni egy alispánnal, egy köz ponttal, a járások oly tömegével, a mely jelen­leg van. És ha hozzáveszem a rendezett tanácsú városokat, — mindössze hat van, — tehát nem is olyan túlságos sok, de ezzel is szaporíttatik az első tisztviselőnek felügyelői kötelessége, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy az áttekintés majdnem lehetetlen. Ehhez hozzájárul az is, hogy a megyének etknografiai viszonyai és érdek­csoportosulásai is annyira heterogének, hogy pél­dául egészen más érdekek forognak fenn a Tiszavidékén, és más érdekek forognak fenn azokon a vidékeken, a melyek határosak Bács-Bodrog megyével, vagy határosak Nógrád, Esztergom-, vagy Fehér-megyével. Ezeket a. nehézségeket kiegyenlíteni, úgy, hogy igazságos, helyes és gyors közigazgatás legyen, igen nagy nehézségekbe ütközik, a mit azok, a kik köz­vetlenül részt vesznek a megye administratio­jában, akár mint tisztviselők, akár mint bizott­sági tagok, napról-napra tapasztalni kénytelenek. Nem azért szólalok fel, minthogy ha állást akarnék foglalni Pest megye felterjesztésével szemben, hanem felszólalok azért, hogyha lehet­séges, igénytelen felszólalásommal megakadá­lyozzam azt, hogy a t. ház már előlegesen is külön állást foglaljon ebben a kérdésben Hor­váth Ádám t. képviselőtársam felszólalása foly­tán ; (Halljuk! Halljuk!) mert ezt ismét elhamar­kodott lépésnek tartanám. Meg tudom magyarázni, hogy miért szólal föl a t. képviselő úr ebben a kérdéskén épen Kecskemét érdekében. (Halljuk! Halljuk !) Nem ő az első Kecskemét városi országgyűlési kép­viselő, a ki Kecskemétet székhelyűi ajánlja, mert Kecskemét városának 1867-iki képviselője itgyanily értelemben tett nyilatkozatot. De, t. ház, azokat az adatokat, melyeket ő felhozott, én a kérdés megítélésére nagyon csekélyeknek és egyoldalúaknak tartom. A ki e kérdést sze­rencsésen akarja megoldani, annak, — hocsásson meg nekem t. barátom, — kombinative kell azt megoldani, Jász-Nagy-Kún-Szolnok, Csongrád, esetleg Szeged vármegye, továbbá a Kis-Kún­ság speciális viszonyainak, sőt Fehérmegyének érdekével is, szóval csak egy általános rende­zés alkalmával, melyet más, mint tisztán a köz­igazgatás érdeke, nem fog vezetni, lehet majd e kérdést czélszerűen és helyesen megoldani. (Helyeslés.) Én tehát, a ki különben szintén elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát, csak arra kérem a t. házat, méltóztassék a dolognak azt az olda­lát is figyelemre méltatni, hogy nemcsak Kecs­kemétnek viszonyai is érdekei forognak szóban, mert ha arról volna szó, hogy Kecskemét milyen érdemes város, akkor én akár törvényben is szívesen elismerést szereznék neki, — hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom