Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-146
186 146. országos ülés 1893. január 28-An, szombaton. építkezéseknél ne csupán Budapesten és Zágrábban történjék az árlejtések hirdetése és kiírása, hanem azok Fiume városával is közöltessenek, minthogy azt a hiányos eljárást tapasztaljuk, hogy Fiúméban csak hirdetményt bocsájtanak ki, az okmányok azonban, melyek az építkezésekre vonatkoznak, nem közöltetnek velük a kellő formában. Kérik tehát ä t. házat, oly intézkedés megtételére, hogy ez a baj orvosoltassék és jogos ígényök mielőbb kielégíttessék. A kérvényi bizottság figyelemmel arra a körülményre, hogy a magyar kormány és parlament mindenkor a legnagyobb készséggel teljesítette a kikötő városnak minden olyan kívánságát, mely különös nehézségbe nem ütközött, és mivel a bizottság meg van győződve ez alkalommal is arról, hogy ágy a kormány, mint a parlament most is azt az eljárást követi: azt ajánlja, hogy a mennyiben egyes sérelmek elő fordultak volna, vagy a jövőben orvosolhatók volnának, a kérvény adassék ki a kereskedelmi minister úrnak. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Elfogadjuk!) A kérvény tehát a kereskedelmi minister úrnak adatik ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa).- Göndöcs Benedek apát kérvénye, a magyar haza ezredéves fennállásának megünneplése tárgyában. Horváth Béla előadó: T. ház! Göndöcs Benedek pusztaszeri apát kérvényében az ezred éves évforduló megünneplésére irányítja a képviselőház figyelmét, s arravaló tekintettel, hogy már egyesek, testületek, de maga a kormány is foglalkozott e kérdéssel, a maga részéről is két indítványnyal járul a t. ház elé. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egyike szerint Pusztaszeren, a hol az első nemzetgyűlés volt, emlék volna állítandó, a második szerint pedig a Gellérthegyen pantheon emelendő. (Tetszés a szélsőbalon.) A kérvényi bizottság tekintettel arra, hogy e kérdések napirenden vannak, s ezekkel a kormány foglalkozott és ezen túl is foglalkozni fog, a mennyiben az eszméket magokat pártolásra méltóknak találja, javasolja, hogy adassék ki a kérvény az összkormánynak. Bernát Béla: T. ház! A kormány az ezredéves ünnepély részletes programmját még mostanáig sem terjesztette elő, pedig aligha létezik kérdés, melyre a nemzet minden rétege oly érdeklődéssel nézne, s a melyhez annyi rendkívül fontos politikai, közjogi s nemzeti érdek fűződnék, mint ehhez. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Igaz, hogy az országos kiállításra vonatkozó javaslat indokolása érinti, hogy a millenium maradandó közművek létesítése által is megörökítendő, hát arra is hivatkoznak, hogy ekkor fog a budai Mátyás templom megnyílni, hogy akkorára részben berendezik az új országházat, a vaskaput átadatják a forgalomnak, a fő- és székváros egyes részeit új hidakkal kötik össze, továbbá létesítik az igazságügyi palotát s az ipar-művészeti muzeumot. De sajnálattal kell constatálnom, hogy nem látok ezekben felsorolva oly közműveket, melyek a honfoglalás nemzeti, hagyományos, nagy és dicső múltját örökítenék meg, melyekhez a nemzet legkegyeletesebb hagyományai fűződnek. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Minden önérzetes nemzet igyekszik megörökíteni nevezetesebb történelmi eseményeit. Hogy messzebb ne menjek, látjuk, hogy a német nemzet a honszabadító Hermannak győzelmi helyére óriási műszobrot állított, mely büszkén hirdeti őseik vitézséget, hősi tettekre buzdítva utókort. (Úgy van! bal felől.) Én, t. ház, helyén valónak látom, azt, hogy az ezredéves ünnepélyen már Árpád szobra emlékeztesse az utódokat a honfoglalás dicső munkájára. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Helyesnek látnám azt is, hogy a honfoglalás nevezetesebb helyein, mint példáxíl a vereczkei szorosnál, továbbá Munkácson, Szerencsen, Pasztaszeren és más történelmi nevezetességű helyeken megfelelő emlékek felállítása hozatnék a kormány részéről javaslatba. Mivel azonban az ünnepélynek részletes prograramja még előttünk nem fekszik, most csupán az összkormánynak figyelmét kívánom felhívni a most előterjesztett, és Göndöcs Benedek által beadott kérvényre, valamint a mostan általam előadottakra. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Thaly Kálmán : T. ház! A kérdésnek most incidentaliter egyik kérvénytárgyalása alkalmából való szóba hozására nézve, én azt a nézetemet fejezem ki, hogy a tárgy oly rendkívüli fontos, hogy meg vagyok győződve, és ezt felteszem a magyar nemzet minden hű fiáról, hogy a háznak valamennyi tagja óhajtja, hogy e kérdéssel majd annak idején foglalkozzunk, mégpedig a lehető legbehatóbban, mikor majd az ezredéves ünnepély részletei a maguk egészében fognak előttünk feküdni. Szerintem tehát most, e kérvény alkalmából, a részletekkel foglalkozni nem volna czélszerű. (Helyeslés.) Különben azoknak a történelmi pontoknak megjelölését már akkor, mikor a nemzeti kiállítás itt a házban legelőször felhozatott, én voltam szerencsés az ezredéves ünnepélylyel kapcsolatban e ház előtt tüzetesebben kifejteni, a mint ezt a napló és a hírlapok útján akkor közzétett közlemények bizonyítják. Részemről nem akarom a házat untatni azzal, hogy már elmondott dolgokat incidentaliter ismételjek. Magát az eszmét, a történeti nevezetességű pontoknak megjelölését pártolom, és mikor szóba került a dolog ezelőtt két évvel, a