Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

H6. országos ülés 1883. január 28-án, szombaton. 183 képesek lesznek-e a helyett a nyers, de igazán becses őserő helyett, a mely bennök rejlik, a müveit magyarságnak focusait megteremteni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hódmezővásárhely városa 1873-ban emeltetett az önálló törvényhatósággal bíró városok sorába, akkor, midőn a társadalom jóformán még le sem rázhatta magáról azokat a nehéz nyűgöket, a melyeket a jobbágyság maradványai önkénytelenül is visszahagytak. Hódmező-Vásárhely városa megváltotta regáléját, kövezett utakat épített, iskolákat állított, az állam részére legutóbb is több, mint 100.000 forint áldozattal egy állami óvóképző-intézetnek vetette meg az alapját, 800.000 forintos székházat építtetett, 150.000 forintot szavazott meg vicinális vasúti czélokra; szóval Hódmező-Vásárhely városa mindent megtett és megtesz arra nézve, hogy a népes magyar városok sorában azt a helyet foglalja el, melyet a magyar nemzet érdekében elfoglalnia kell. Es a magyar állam, igen t. képviselőház, mivel segítette és mivel támogadta eddig Hódmező-Vásárhely városát az ő kulturális hivatásának az elérésében? (Egy hang a szélső 'baloldalon: Zsilippel!) Azt lehet mondani, t. képviselőház, hogy semmivel, mert kivéve az adóhivatalt, a melybe évenként többet, mint egy milliót szolgáltatunk be directe és indireet utón az állam feladatainak a megvalósítására, és kivéve egy szerény járásbíróságot, az állam annak a 60 000 lakosú tiszta magyar városnak a kulturális emelkedéséhez úgyszólván semmivel sem járult. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! El merem mondani, hogy nincsen az országban egy város sem, a hol a nép oly óriási terheket visel, mint Hódmezővásárhely városában. Nekünk, t. képviselőház, sem iparunk, sem kereskedelmünk nincsen. Ezen a téren, sajnos, úgy állunk, hogy az iparosok és kereskedők száma tekintetében még az országos átlagot sem érjük el. Minden erőnk a földben van. És hogy állunk e földnek a megterhelésével? úgy, hogy minálunk a földnek a terhe magasabb, mint a kataszteri tiszta jövedelem. Nálunk állandóan 60 százalékon felül fizetünk községi adót, 13°/o egyházi adót, 10°/o útadót, az »ármentesítő« társulati terhünk pedig csak a tisza-kőrös-marosi társulatnál meghaladja a catasteri tiszta jövedelem 43°/o-át, pedig több társulat kötelékébe is adózzunk. Es most, midőn arról van szó, hogy az állam oly téren tegyen a város közönségével jót, a mely téren erkölcsi kötelessel? is terheli, akkor azt hiszem, hogy Hódmező-Vásárhely városa teljes bizalommal fordulhat az államhoz és a kormányhoz, hogy jogos kérését teljesítse. Én, t. ház, a kérvényi bizottság határozati javaslatát jelen alakjában nem kifogásolom, csak is egy szót kérnék a határozati javaslatba betoldani, nevezetesen azt, hogy a kérvény pártolólag adassék ki a pénzügyministernek. (Helyes lés a szélsőbalon.) En teljesen megbízom abban, hogy ha a kérvény ily alakban fog a pénzügyminister úrnak kiadatni, az ő igazságos és méltányossága meg fogja találni a módot arra, hogy a városnak ezen sérelmes ügyét orvosolja. (He lyeslés a szélsőbalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénz Ügyminister : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Azzal a kérdéssel, hogy Hódmező-Vásárhely városa mennyiben teljesíti kulturális missióját, hogy ebben egészen el van hagyatva, és az állam részéről semminemű segélyben nem részesül, jelenleg foglalkozni nem kívánok, mert, nem ide tartozik. Egyet azonban, a mi nagyon emlékezetében lehetne a t. képviselő úrnak, mert hisz most történt, mégis kénytelen vagyok figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Ez az, hogy Hódmező-Vásárhely városa pl. a fogyasztási adók értékesítésénél egy kisebb átlaggal van terhelve, mint igen sok egészen kis község, a mi talán megint nem annak tanúsága, hogy mi azért, mert ellenzéki képviselőt választ valamely város, ott a közszolgáltatásnak szigorúbb mértékét alkalmazzuk. Talán az is ismeretes a t. képviselő úr előtt, ámbár nem igen hiszem, mert különben nem mulasztotta volna el felemlíteni, hogy épen most Hódmező-Vásárhelyen állami költségen állítunk fel kisdedovó-képezdét Nem mondható tehát, hogy midőn egy esztendőben két ilyen dolog történik, hogy akkor Hódmező-Vásárhelyért semmi sem történik. (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Sőt bocsánatot kérek, de egy ellen határozottan tiltakoznom kell, hogy t. i. a pénzügyi administratiot igyekszik úgy közvetve belekeverni abba, mintha az kortes czélokból helyezte volna kilátásba valamely összegnek elengedését. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) En, t. ház, nem tudom, hogy az 1887-iki választás alkalmával mit Ígértek, vagy mit nem Ígértek ; az akkori képviselőjelöltet, mint igen correct embert ismerem, a kiről nincs jogom feltételezni és nem is tételezhetem fel, hogy oly ígéretekbe bocsátkozott volna, melyek nem teljesen correctek. Igen sajnálom, hogy ő nincs itt, nem védheti magát, és ezért tartottam Szükségnek ezt megmondani. (Helyeslés.) De véletlenül, t. ház, mert meg vannak az iratok, melyek ezen kérvényre vonatkoznak, én épen az ellenkezőjét vagyok képes bebizonyítani annak, a mit a képviselő úr arra az 1887-iki ígéretre vonatkozólag állít, még pedig Hódmezővásárhely törvényhatóságának 1887. szeptember