Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

H6. országos ülés 1883. január 28-án, szombaton. 183 képesek lesznek-e a helyett a nyers, de igazán becses őserő helyett, a mely bennök rejlik, a müveit magyarságnak focusait megteremteni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hódmezővásárhely városa 1873-ban emel­tetett az önálló törvényhatósággal bíró városok sorába, akkor, midőn a társadalom jóformán még le sem rázhatta magáról azokat a nehéz nyűgöket, a melyeket a jobbágyság maradványai önkénytelenül is visszahagytak. Hódmező-Vásárhely városa megváltotta re­gáléját, kövezett utakat épített, iskolákat állított, az állam részére legutóbb is több, mint 100.000 forint áldozattal egy állami óvóképző-intézetnek vetette meg az alapját, 800.000 forintos szék­házat építtetett, 150.000 forintot szavazott meg vicinális vasúti czélokra; szóval Hódmező-Vásár­hely városa mindent megtett és megtesz arra nézve, hogy a népes magyar városok sorában azt a helyet foglalja el, melyet a magyar nem­zet érdekében elfoglalnia kell. Es a magyar állam, igen t. képviselőház, mivel segítette és mivel támogadta eddig Hód­mező-Vásárhely városát az ő kulturális hivatá­sának az elérésében? (Egy hang a szélső 'balolda­lon: Zsilippel!) Azt lehet mondani, t. képviselő­ház, hogy semmivel, mert kivéve az adóhivatalt, a melybe évenként többet, mint egy milliót szolgáltatunk be directe és indireet utón az állam feladatainak a megvalósítására, és kivéve egy szerény járásbíróságot, az állam annak a 60 000 lakosú tiszta magyar városnak a kulturális emel­kedéséhez úgyszólván semmivel sem járult. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! El merem mondani, hogy nincsen az országban egy város sem, a hol a nép oly óriási terheket visel, mint Hódmező­vásárhely városában. Nekünk, t. képviselőház, sem iparunk, sem kereskedelmünk nincsen. Ezen a téren, sajnos, úgy állunk, hogy az iparosok és kereskedők száma tekintetében még az orszá­gos átlagot sem érjük el. Minden erőnk a föld­ben van. És hogy állunk e földnek a megterhe­lésével? úgy, hogy minálunk a földnek a terhe magasabb, mint a kataszteri tiszta jövedelem. Nálunk állandóan 60 százalékon felül fizetünk községi adót, 13°/o egyházi adót, 10°/o útadót, az »ármentesítő« társulati terhünk pedig csak a tisza-kőrös-marosi társulatnál meghaladja a ca­tasteri tiszta jövedelem 43°/o-át, pedig több tár­sulat kötelékébe is adózzunk. Es most, midőn arról van szó, hogy az állam oly téren tegyen a város közönségével jót, a mely téren erkölcsi kötelessel? is terheli, akkor azt hiszem, hogy Hódmező-Vásárhely városa teljes bizalommal for­dulhat az államhoz és a kormányhoz, hogy jogos kérését teljesítse. Én, t. ház, a kérvényi bizottság határozati javaslatát jelen alakjában nem kifogásolom, csak is egy szót kérnék a határozati javaslatba be­toldani, nevezetesen azt, hogy a kérvény párto­lólag adassék ki a pénzügyministernek. (Helyes lés a szélsőbalon.) En teljesen megbízom abban, hogy ha a kérvény ily alakban fog a pénzügy­minister úrnak kiadatni, az ő igazságos és mél­tányossága meg fogja találni a módot arra, hogy a városnak ezen sérelmes ügyét orvosolja. (He lyeslés a szélsőbalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénz ­Ügyminister : T. képviselőház ! (Halljuk ! Hall­juk!) Azzal a kérdéssel, hogy Hódmező-Vásár­hely városa mennyiben teljesíti kulturális mis­sióját, hogy ebben egészen el van hagyatva, és az állam részéről semminemű segélyben nem részesül, jelenleg foglalkozni nem kívánok, mert, nem ide tartozik. Egyet azonban, a mi nagyon emlékezetében lehetne a t. képviselő úrnak, mert hisz most történt, mégis kénytelen vagyok figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Ez az, hogy Hód­mező-Vásárhely városa pl. a fogyasztási adók értékesítésénél egy kisebb átlaggal van terhelve, mint igen sok egészen kis község, a mi talán megint nem annak tanúsága, hogy mi azért, mert ellenzéki képviselőt választ valamely város, ott a közszolgáltatásnak szigorúbb mértékét al­kalmazzuk. Talán az is ismeretes a t. képviselő úr előtt, ámbár nem igen hiszem, mert különben nem mulasztotta volna el felemlíteni, hogy épen most Hódmező-Vásárhelyen állami költségen állítunk fel kisdedovó-képezdét Nem mondható tehát, hogy midőn egy esztendőben két ilyen dolog történik, hogy akkor Hódmező-Vásárhelyért semmi sem történik. (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Sőt bocsánatot kérek, de egy ellen határo­zottan tiltakoznom kell, hogy t. i. a pénzügyi administratiot igyekszik úgy közvetve beleke­verni abba, mintha az kortes czélokból helyezte volna kilátásba valamely összegnek elengedését. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) En, t. ház, nem tudom, hogy az 1887-iki választás alkalmával mit Ígértek, vagy mit nem Ígértek ; az akkori képviselőjelöltet, mint igen correct embert isme­rem, a kiről nincs jogom feltételezni és nem is tételezhetem fel, hogy oly ígéretekbe bocsátko­zott volna, melyek nem teljesen correctek. Igen sajnálom, hogy ő nincs itt, nem védheti magát, és ezért tartottam Szükségnek ezt megmondani. (Helyeslés.) De véletlenül, t. ház, mert meg vannak az iratok, melyek ezen kérvényre vonatkoznak, én épen az ellenkezőjét vagyok képes bebizonyítani annak, a mit a képviselő úr arra az 1887-iki ígéretre vonatkozólag állít, még pedig Hódmező­vásárhely törvényhatóságának 1887. szeptember

Next

/
Oldalképek
Tartalom