Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-145
146 orszftgos ülés 1893. január 27-én, pénteken. 155 Esztergom-Nánára érkeznek, két kellemetlenségnek vannak kitéve. Az egyik az, hogyha ők Csata-Léva, illetőleg Ipolyság-Balassa-Gyarniat felé akarják útjokat folytatni, azt nem tehetik máskép, csak úgy, hogy másnap reggelig, tehát 6, illetőleg 10 órán át várakoznak EsztergornNánán. Ha még ott az állomáson legalább szobák volnának, a hol az utazók magukat kipihenve, folytathatnák másnap reggel útjokat, akkor ez ellen észrevételem nem volna ; ámde az állomás fel van szerelve szobákkal, melyek azonban elzárattak a közönségtől csak azért, mert, a mint utána tudakozódtam, a szabályzat tiltja azt, hogy az állomási vendéglősök az utazóközönségnek szállóhelyet engednének. A közönség tehát ki van téve annak, hogy miután a czélszerűtlenűl berendezett várótermekben magát kipihenni nem képes, bevonul az alacsony, fülledt levegőjű éttermekbe és ott összezsúfolva várja a reggeli vonatot. Főkép a mostani időjárás mellett, midőn még a késések miatt sokszor megkétszereződik a várakozás ideje, ilyen helyen és ilyen állapotban tölteni el hideg éjszakákat, hogy ez mennyiben felel meg a közönség igényeinek, ezt méltóztassék megítélni. A másik kérésem a következő: Ugyanezen vonatok eddig oly kevés vaggonnal rendelkeztek, hogy a kereskedők főkép a határi dő-üzletek betartásánál a legnagyobb hátramaradásban voltak, a minek folyománya aztán az is, hogy az üzleti követelményeknek eleget tenni képtelenek voltak. Tudomásom van arról, hogy a t. minister úr e tekintetben a bajokat orvosolni kész. Mindazáltal kötelességem e helyről három vármegye: Hont-, Bars- és Nógrád közönségének s általában az összes utazók, nemkülönben a kereskedő világ érdekében azt a kérést intézni a t. minister úrhoz, hogy ő általánosan ismert és tapasztalt jóindulatából folyólag-, melylyel a közönség jogosult és méltányos érdekeit mindenkor szem előtt tartja, e tekintetben a bajokat orvosolni méltóztassék. Különben újólag kijelentem, hogy a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! A jelenleg érvényben levő teherárúdíjszabásra vonatkozólag kívánok egy rövid észrevételt tenni. Készséggel elismerem a t. előadó úrral, hogy a jelenleg érvényben lévő teherárúdíj szabás, összehasonlítva a múltban érvényben volt díjszabással, jelentékenyen javult és sokkal inkább megfelel a kereskedelem, ipar- és gazdaság érdekeinek. De a teherdíjszabásnak ezen előnye csak a nagyban, tudniillik egész kocsirakományokban és hoszszabb distantiára való szállításoknál van, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) a kisebb embernek, a kiskereskedőnek, iparosnak és gazdának, a kinek nincs egész kocsirakomáuyTa való árúja, a melyet elárnsítás végett küld valahová, vagy nem egész kocsirakományban szerzi be szükségleteit, a díjszabás e javulásából ez idő szerint semmi haszna nincs, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) sőt ellenkezőleg a kis mennyiségekben való szállításuknál a díjszabás oly magas, hogy azt viszonyítva az árúk értékéhez, igénybe is alig veheti Egy példa legjobban fogja bizonyítani ez állításom igazságát. (Malijuk!) En például hozattam egy vaggon műtrágyát Budapestről Eperjesre, melynek értéke, 5 frt 40 krjával számítva métermázsáját: 540 frt, a szállítási díj egy vaggonnál Budapestről Eperjesre mintegy 50 frt, tehát egy métermázsa szállítási díja e czikknél 50 kr. Budapestről "Eperjesig. Később ugyanazon gyárból kísérletezés czéljából hozat tam csontlisztet, kisebb mennyiségben, 10 métermázsa enyvielenített csontlisztet, ezt megkaptam és fizettem érte 24 frt szállítási díjat, tehát métermázsánként. 2 frt 40 krt. Ez esetben tehát a nagyban szállítás úgy viszonylik a kisebb mennyiségekben való szállításokhoz, mint 1:4 1 /2 vagyis a kicsiben való szállítás 4 1 /a-szer drágább, a nagyban való szállításnál, Miután tavaly, s a jelenlegi pangás idején is a gyapjúnak értéke a felvidéken egyáltalában nem volt, gyapjúmat a gy-apjúmosógyárba küldöttem. Itt van kezemben a vevény. 15 métermázsa zsírban nyírt gyapjúnak, melynek értéke 25 — 26 frt, szállítási díja 33 frt 56 kr., tehát 2 frt 20 kr. métermázsánkint. Azt hiszem, hogy ez oly nagy aránytalanság a nagyban és kicsinyben való szállítás között, a mely indokolva nincs, mely fenn nem tartható és mely hátrányára van azon kisembernek, kereskedőnek, iparosnak és gazdának, a ki nem képes egész kocsirakományokat szállítani. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Készséggel elismerem, hogy a kicsiben való szállításnak drágábbnak kell lenni a nagyban való szállításnál, mert a velejáró kezelés több költséggel jár s így indokolva van, hogy a kicsiben való szállítás drágább legyen, de hogy az négyszeresét, ötszörösét képezze a nagyban való szállítás díjának, az nem feküdhetik a teherárúdíj szabás közgazdasági intentiojában. Erre hívom fel a minister úr figyelmét és hiszem, hogy ezen javítani fog. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A minister úr kíván szólani. Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a t. képviselő urak által felve20*
