Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

144. orsíágos ülés 1893. január 26-áii, csütörtökön. 141 és az általam ajánlott múzeum valóságos iskolája az iparosnak, a ki kelet felé akar kereskedni. Ezen múzeum tervét egy kis röpiratban is leírtam, és azt nem tudom eléggé az érdekeltek figyelmébe ajánlani. Belgium, mely e tekintetben oly magasra emelkedett, figy, hogy hatalmas ipara és kereskedelme az egész világon uralkodik, mely csínra és előállítási olcsóságra való tekintettel bizonyosan az első rangot foglalja el, szintén felállított egy ily muzeumot. Megalkotója egy nagy ész volt, a ki engem, mikor ott az iparviszonyokat és az ipartanműhelyeket tanúi inányoztam, erre, mint egyik büszkeségére figyelmeztetett, ez Frere Orbán minister volt, ki maga mutatta be nekem büszkén ezen alkotását. Láttam én ott strucztollat, melyet imitatio útján a csalódásig elő tudtak állítani, s erre vonatkozólag ki volt tüntetve, hogy mennyibe kerül, mennyi a beviteli vám Moszkvában, Stambulban, sőt Indiában is. (Tetszés.) Igen helyes és igen kívánatos volna, ha meg lehetne teremteni azokat az előlegezési csarnokokat. Ezek kiegészítő részét képeznék a kisebb iparszövetkezeteknek. Igen kívánatos volna abban az irányban működni, hogy az iparosok szövetkezetbe összehozassanak és őket rábírják arra, hogy azon, már majdnem a gyáripar határát átlépő gépeket meghozassák, s ennek kiegészítéséül ezen előlegezési csarnokok megteremtessenek. A fővárosban erre működni talán lehetséges, de a vidéken lehetetlenség. A mi iparosaink szegény, földhöz ragadt népség; ezeknél a mindennapi megélhetésről, a kenyérről van szó, a kik forgalmi tőkével nem igen rendelkeznek. Ha tehát ezek szövetkezetre lépnének is, a hetenkinti 50 kr., 1 frt befizetéssel csak gyengítenék magokat, hogy pár év múlva megérhessék annak lehetőségét, hogy előlegeket kaphassanak vagy a csarnokból nyers terményekhez jussanak. Ha tehát szükséges, jó és kívánatos, helyes volna is ez, nem bírom elképzelni, hogyan lehetne ezt most megoldani. Ez későbbre való feladat. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Az állam talpköve kétségtelenül az egyének és a család jóléte. Ha mi azon elvek nyomán haladunk, a melyet a kereskedelmi minister jelenlegi budgetjében elénk tííz, és ha a ház annál nagyobb összeget ad neki, a mit most a költségvetésben fölvett, akkor nem teremtünk ugyan ipart, mert hisz az Isten régen megteremtette a világot, hanem biztosítjuk a lassú fejlődést és azt, hogy ezen egészséges fejlődés útján iparunk, mint a fa, mely alulról hajtja gyökereit, tere bélyes törzszsé váljék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelmi minister úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Lukács Béla kereskedelmi minister : T. ház! (Halljuk!) Minthogy ezen tár cza egyéb részei eddig nem érintettek, jelen felszólalásomban magam is a kereskedelmi és ipari kérdésekre fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt Bobula János t. képviselő úrnak két állítását kell helyreigazítanom. Beszédének első részében ugyanis bővebben foglalkozott egy oly tétel megczáfolásával, melyet — tudomásom szerint — senki föl nem állított, a midőn t. i. az ipari és mezőgazdasági érdekek közti ellentéteket igyekezett czáfolgatni, különös hivatkozással a külföldi példákra. És itt arra utalt, mintha az illetékes tényezők nem szívesen látnák a hazai ipar fejlődését. Ezt a magam részéről téves feltevésnek kell nyilvánítanom, mert épen az illetékes tényezők, s a mennyiben ez alatt a kormányt is méltóztatott érteni, a kormány is, minden tényében bizonyítékát adta annak, hogy a hazai ipar érdekei, a hazai ipar fejlesztése iránt nemcsak teljes rokonszenvvel viseltetnek, hanem a kormány egész odaadással teljesíti mindazt, a mi hivatásának körébe esik. (Úgyvan! jobb felöl.) A t. képviselő úrnak egy másik téves állítása, mely rectificatiora szorul, az, mintha az iparos Magyarországon egyáltalában hitelt nem élvezne. Ez az állítás így általánosságban szintén helyt nem áll; mert — köztudomás szerint — minden jóravaló iparos igenis élvez hitelt, még pedig, hála Istennek, elég olcsón. (Helyeslés jobb fel l.) Van azonban egy baj, és ez nevezetesen a kis iparost sújtja; de a kis iparosnak nálunk csak úgy, mint más országokban, a gyáripar versenyével kell küzdenie. És minél inkább fog nálunk — a mi ismét magasabb gazdasági érdekekből kívánatos — a gyáripar fejlődni, annál inkább számolnunk kell azzal, hogy a kis iparos helyzete meg fog nehezülni. E tekintetben az ipar fejlesztésének és gondozásának feladata, hogy a kis iparosnak a változó viszonyok közt is, a megélés lehetővé tétessék, a mi egyébként nemcsak a kormány feladata, hanem mindenek fölött maguknak az iparosoknak igyekezetére tartozik. (Helyeslés.) Áttérve, t. ház, az iparfejlesztés nagy feladataira, először is azt kell megjegyeznem, hogy én egyáltalán nem osztozom Bobula János t. képviselő úr azon felfogásában, a mely egész beszédjének tenorja, mintha hazai iparunk roppant alacsony színvonalon állana. (Élénk helyeslés.) Ez szokásos felfogás, de én kötelességemnek