Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

134 144. országos ülés 1898. január 26-án, esütortSkön. vitte produktivitását, hogy a múlt hónapban I komoly tanácskozásokat folytattak a felett, hogy lehessen az angol mezőgazdasági nagymennyiségű terményeit értékesíteni. Még feltűnőbb a mezőgazdaság emelkedése ipar által, ha Németországot veszszük szemügyre, és ezt összehasonlítjuk Angolországgal. (Halljuk!) E század elején, a 30-as években Poroszországban a lovagok földbirtokainak 80 százaléka sequestrum alatt állott, és a földbirtok hitele egészen elenyészett. Ekkor vette kezdetét Németországban is a nagymérvű kivándorlás, mely csak azután apadt, midó'n Poroszország az ipart kezdte rendesen kultiválni, és csak ekkor kezdtek javulni a földbirtok viszonyai is, noha az angol mezőgazdaságot, melynek erős ipari háttere volt, nem érték el soha. Ez állítás valódiságát legjobban illusírálja az a körülmény, hogy Németországban egy hektár területen 20 hektoliter búzát termelnek, holott Angolországban ugyancsak egy hektár területből 48 hektolitert, tehát többet, mint mégegyszer annyit birnak előállítani. Ezt a különbözetet a mezőgazdaságnál maguk a németek a kifejlett angol gyáriparnak s ennek következtében a nagyobb forgalmi tőkének tulajdonítják és joggal, mert Angolország csak ennek köszönheti mezőgazdaságának az intensivitását. Francziaország mezőgazdaságát is csak az ipar mentette meg a végbukástól, és Francziaország mezőgazdasága csak akkor kezdett prosperálni, a mikor a Colbert által mesterséges úton megteremtett iparnál szerzett tőkék a mezőgazdaságnak segítségére jöhettek. Belgium a tönk szélén állott, mikor nyomasztó kölcsönök segítségével iparra vetette magát, és így megmentette mezőgazdaságát. Skóczia pedig szolgáltatja a legbámulatosabb példáját annak, hogy az ipar ott is teremt mezőgazdaságot, a hol azelőtt nem volt. Déb Skócziában, a hogy behozták az ipart, azonnal kezdett prosperálni a mezőgazdaság is, — és Skóczia, ahol az emberek egyrészeaz ipar behozatala előtt éhen halt, másrésze meg kénytelen volt kivándorolni, ma az ipar behozatala után, mondhatni, (Balról: Gazdagok!) igen gazdagok az emberek, és Skócia gazdag ország, és a vagyonosodásban osztozkodik az iparos a mezőgazdával. Olaszország nagymérvű kivándorlását mai napság is annak kell tulajdonítani, hogy nem kultiválja lehetőleg az ipart, s itt sem tudnak az emberek a mezőgazdaságból megélni. Svájczban pedig látjuk, hogy a honi ipar nagy befolyással és ellensúlyíyal van lakosságának az ipar által nevelt hazafiságára és a mindinkább terjedő materialismusra s egyaránt a mezőgazdaság intensivitására. Mindeme nagyszabású példák nélkül is azonban tudjuk, hogy a mezőgazda mindenütt az egész világon az iparososztályban találja meg az állandó és jó vevőt;mert az ipar keresményével szert tesz a pénzre, 8 így a legpontosabb, és a legmagasabb piaczi árakat ő adhatja meg. (Általános élénk helyeslés.) Ennek folytán tehát a mezőgazdáknak nemcsak hogy nem kellene a közönséget óva inteni az ipar mindenáron való megteremtésétől, hanem épen nekik kellene elkövetni mindent, hogy az ipar igenis minden áron megalkottassék az ő szempontjukból és az ő érdekükben, ha egyébért nem is, tehát azért, hogy termékczikkeiket értékesíthessék, hogy egyszóval fogyasztókat neveljenek maguknak. (Hogyan ? balról.) Majd elmondom. A földmívelésügyi minister úr által a délnémetországi mezőgazdasági viszonyok tanulmányozására kiküldött szakember, beadott jelentésében a fogyasztók nevelésére fekteti a nagy súlyt »a mezőgazdák minden rétegében, főleg azonban a közbirtokosság koré ben.« És helyesen, mert a mezőgazdaságnak az iparral közös érdekeik vaunak, s ennek folytán egyik a másikára utalva van, és egyike a másika nélkül nem prosperálhat. (TJgy van !) Azért tehát az észszerű politika mind a kettőnek a fejlődését kell, hogy elősegítse, ne pedig intse, hogy az egyikét vagy másikát ne fejleszszük, mivelhogy mind a kettő az állam oszlopát képezi. (Igás! Úgy van! a jótibolcMon.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy számbavehető és komoly publicista nem is fog akadni, a ki azt merné állítani, hogy az ipar ott, a hol keletkezelt, hátrányára vált volna a mezőgazdaságnak. De, hogy az itt-ott hangoztatott ferde nézeteknek ez irányban ellentmondjak, bátorkodtam bizonyítani a t. képviselőház előtt, hogy a mezőgazdaság csak akkor bír tulajdonképen prosperálni, ha Összekötik az iparral. Hanem egészen más szempontnál fogva is akarom a t. képviselőházat kérni, hogy a hazai ipart rendszeresen cultiválja. (Halljuk! Ralijuk!) Nemcsak azért, hogy a mezőgazdaságnak szolgálatot tegyünk; nem is azért kell az ipart rendszeresen fejleszteni első sorban, hogy biztos keresletre szert téve, a modern állam követelményeinek megfelelhessünk, hanem a jelen pillanatban különösen és kiváltképen azért, hogy lakosságunk ama részét, mely nincs oly szerencsés helyzetben, hogy a mezőgazdaságból megélhessen és a mely már sok helyütt azt mondja, hogy ő véle csak az adóhivatal ég a zsandár törődik, hogy ezt a lakosságot a vég-