Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

116 lift. emäges 81és 1891. január i5-én, uerdáH. elnök gr. Apponyi Albert t. képviselőtársammal a felett is vitatkozott, hogy kit illet e tekintetben az iniciativa, az elsőbbség? Most azonban azt látjuk, hogy a kormány tényleg az ámítás terére lépett, mert mindazokat a kérdéseket, melyeket programmjában kitűzött, a nagy demokratismust, a nagy vallásszabadságot, a nemzeti aspiratiok megvalósítását elnapolja és azokról tudni sem akar. Azt hiszem, ezzel a nemzetben cd akarják altatni még azt a kis nemzeti szellemet is, mely eddig abban még megvolt, és melyet mi istápolni kötelességünknek tartottunk. ( Úgy van ! a szélső baloldalon.) Semmi sem akadályozza azt, hogy a csendőrségnél a nemzeti jelvények behozassanak. Az 1848-iki törvény rendeli ezt. a esendőrségi törvény pedig sehol sem gátolja. Egyszerű kormányrendelettel kicseréltethetnek ezek a jelvények. Ha ez meg nem történik, úgy ez tisztán a kormánynak mulasztása lesz és félelem az osztrák befolyástól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem áll, a mit mondott a t. minister úr és a t. előadó úr, hogy ez által bizonyos közösség tartatik fenn a hadsereg és a csendőrség közt. Hiszen a esendőrségi tisztek most már nem is recnitáltatnak a közös hadsereg vagy a honvédség tisztikarából. Arra, pedig, hogy a csendőrségi tisztek közül valaki a hadsereg vagy a honvédség tisztikarába visszamenjen, nincs is példa. Hieronymi Károly belügy minister: Igenis van! Pázmándy Dénes: Ujabban tiszti tanfolyam állíttatott fel a Ludovíka-akadémiában, a hol •'rendőrtisztek is képeztetnek ki. Én legalább tavaly e tekintetben a t. honvédelmi minister úrhoz interpellatiot is intéztem a pénzügyi bízottágban, és ő is megerősítette, hogy igenis az a szándék, hogy a csendőrség maga képezte ki a tiszteket, l)e az a közös hadseregbeli vagy honvéd tiszt, a ki átmegy a csendőrséghez, egész más szolgálatot teljesít, s nincs is ez semmi harmonikus és organikus összekötetésben más tisztikarokkal (.Helyeslés a szélső haloldalon.) Az sem érv, a mit a t. minister úr mondott, hogy e szerint a horvátoknál is be kellene hozni a horvát színeket és a horvát czímert. A horvátoknál már be van hozva a nemzeti szín; a horvát honvédség zászlója horvát nemzeti színű, feliratuk is horvát, minthogy pedig a horvát honvédségnél ezt behozták a magyar kormányok, mi ez által nem újítást akarunk behozni. A horvátoknak csendőrségi törvénye más, nincs is benn a törvényben ; ők csak katonai fegyelem dolgában tartoznak a honvédelmi minister alá. Ha mi nekik concedáljuk horvát színeiket, akkor mi, midőn nálunk is ezt akarjuk, csak azon az úton járunk melyen a magyar kormányok jártak ezelőtt. Ott a commando nyelve is horvát: a horvát csendőrök elkülönített statust is képeznek, mi tehát újat nem mondunk és új intézkedést nem kívánunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Semmit sem hallottam azokban, mit a t. előttem szólók mondottak olyat a mely megczáfolná érveinket. A mit t. Bessenyey Ferencz képviselőtársam ötletszerűen, viczképen vetett oda, hogy a kinek ellopják a holmiját nem nézi, hogy micsoda kardbojtok alatt hozzák azt vissza, erre csak azt hozom fel, hogyha ezt általánosítani akarnám, azt mondhatnám, hogy a ki megnyeri perét, az sem nézi, hogy az orosz czár nevében hozzák-e meg fölöt'e az ítéletet vagy kínai nyelven közlik-e azt vele, mert megnyerte pőrét. Ezek localis elmésségeknek jók, de nem képezhetik komoly vita tárgyát. Azt hiszem, hogy itt továbbra, is fenn akarják tartani azt a rendszert, mely az ! 867-iki törvényben ugyan nincs benn, hanem közvetlenül utána a magyar kormányok működésének mindig vezérfonalát képezte, hogy nem engedik felszínre vergődni semmiben a mi államiságunkat és nemzetiségűnket; mindenben megtagadják azt s jelvényeiben és intézményeiben od \ viszik a nemzetet, hogy maga vagy kétségbe esésében megadja magát, vagy kénytelen mostan fennálló jogaiból és törvényeiből is engedni. Nagyon sajnálom, hogy a magvai- kormányok közt soha sem akadt egyetlen egy sem, a mely inkább kész lett volna elhagyni helyét semhogy ezen áramlatnak szolgálatába szegődjék. Hivatkoztak a cancellaria idejére is. Igazi hog-y akkor gyászos napjaink voltak, de legalább a nemzetnek az a része, mely a közhangulatot és a közvéleményt képviselte, egyetértett. Volt egy auíieus párt, annak voltak egyes exponált közegei Bécsben, de itt a nemzetben egyetértés volt, és nem voltak, a kik a nemzeti önállásnak eszméjét megtagadták volna. Az alkotmányos mezbe öJtözött kormányok azonban behozták a nemzet közvéleményébe a meghasonlást. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezért ezeket az időket sokkal gyászosabbaknak tartom, mint amazokat, mert, hogyha egyszer meg fog rendülni a magyar nemzetben az a hit, hogy jogai nak törvényes és alkotmányos úton érvényt szerezhet: akkor, t. ház, azon gyászos kor a nemzetet oda fogja állítani, hogy az követelni fogja jogait az alkotmányos utak és fegyvereken kívül, és ezért a felelősség önöket a túloldalon fogja érni. (Mozgás a jobbóldalon. Igaz! Úgy van! a szélső bal felől.) Miután latom, hogy szükség van arra, hogy legalább itt a képviselőházban megláttassanak és megszámláltassanak azok, a kik alkotmányos formák közt a nemzet jogait megakar-