Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-143
148. országos ftlís 1898. janoár äő-én. sserdán. jj^ táboíuök, (Éljenzés a szélső baloldalon.) a ki mikor ezt észrevette, nem tartott szükségesnek semmi különös intézkedést, csak egy pár — hogy műszóval fejezzem ki magamat — úgynevezett »schneidig« honvédtisztet berendelt Kassára. Azok várakoztak, hogy micsoda paranescsal vagy utasítással akarja őket a kerületi parancsnok ellátni. Lefolyt egypár nap, a parancsnok nem hivatta őket magához, hanem időközben ismétlődött az, a mi végett ez a berendelés történt. Ugyanis az említett honvéd századosokat közös hadseregbeli hadnagyok és főhadnagyok, az utczán velők találkozva, nem üdvözölték. Ezek az ő testületi és nemzeti érzésük által vezéreltetve, hogy a magyar honvédség és honvédtisztek tekintélyén ilyen csorba ne essék, párbajra hívták ki azon közös hadseregbeli tiszteket, és megadták nekik a kívánt leozkét. Azóta nem is fordult elő, hogy közös hadseregbeli tisztek a honvédtiszteket magukkal egyenrangúaknak ne ismerték volna el. Tehát nem a kardbojt egyenlősége dönt, t. báz; a kardbojt egyenlőségemellett ép úgy lehetséges, hogy nem lesz meg az egyenlő rang: elismerése, mint megfordítva. És ón még csak azt akarom a t. minister úrnak erre az argumen táti ójára megjegyezni, hogy bár circumspeetusabban és óvatosabban élt a kifejezésekkel, mint t. elődje a múlt budget vita alkalmával, de lényegében, ugyanazon utakon halad. {Úgy van! bal felöl.) O már nem említette, hogy a csendőr ségi tisztek tekintélye kívánná ezt, hanem az*mondotta, szükséges ez azért, hogy a csendőrtisztek meg a honvéd és közös hadseregbeli tisztek egyenlő rangja elismertessék. Kérdem én: van-e a dolog lényegében e két álláspont közt különbség? Én ebben különbséget találni nem tudok. Csak a kifejezések, a formák simáb bak és enyhébbek, és épsii azért, hogy ne engedjük magunkat ilyen sima formák által félrevezettetni, részemről nem járulhatok a t. belügyminister úr felfogásához, mert nem látom benne kifejezve azon különbséget, a melyet már Helfy t. képviselőtársam kifejezett, hogy t. i. a t. mi nister a nemzeti érdekek ápolása tekintetében hatályosabb irányzatot, erőteljesebb törekvést tüntetne fel, mint a milyent elődjénél tapasztaltuk. (Úgy van! bal felöl.) Végül még egy megjegyzést, s ezzel befejezem felszólalásomat. A legkülönösebb argumentatioja a t. minister úrnak, melyet ezennel apostrophalni kívánok, az, hogy azt mondja: ».zavarni vagy legalább hosszú évekre megakasztani akarjuk ennek az intézménynek, t. i. a csendőrségnek a működését*. Valóban az igen t. belügyminister úr az argumentumok nagy szorultságában szenvedett, midőn ehhez a nagy mondáshoz folyamodott. Mert én kérdem a t. házat, vájjon a kardbojtok színének megváltoztatása, azoknak nemzeti színekkel való ellátása miben akasztaná meg a csendőrségi intézmény fejlődését, miben akasztaná meg annak működését csak egy napig is? (Tetszés bal felöl.) Én nem teszem fel a t. minister úr éles eszétől, hogy ezt a nagy argumentumot maga is elhitte volna, a mikor használta, és azé T t elfogadom Pázmándy Dénes t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Kíván még valaki szólani ? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. (Felkiáltások: Szavazzunk!) A ministerelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ebben a kérdésben felszólalok, teszem ezt azért, hogy úgy Sághy Gyula képviselő úrral, mint azon képviselő urakkal szemben, a kik úgy tűntették fel a dolgot, mintha itt volna valaki, a ki azt vitatja, hogy a nemzeti színnejc bármily színt praeferal, ez ellen határozottan óvást emeljek és tiltakozzam. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig úgy van!) Engedelmet kérek, a magyar kormány tagjairól feltételezni nem lehet... Thaly Kálmán: Hát Fejérváryról? (Zaj jobb felöl) Wekerle Sándor ministerelnök: Arról sem! A képviselő úr nem is tudja még, mit akarok mondani. (Derültség jobb felől.) Mondom, a magyar kormány tagjairól feltételezni nem lehet, és nem is hiszem, hogy lehetne magyar kormány, mely a nemzeti színnek bármily más színt praeferálhatna. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Én tehát határozottabban elvi álláspontomat nem jelezhetem, mintha minden ilyen feltételezés és imputatio ellen tiltakozom. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Szükségét látom, t. ház, a felszólalásnak azért is, mert habár nem egyenesen, de a felszólalásokból mégis azt a következtetést meríthetné valaki, mintha ez az állapot, mely 12 éve áll fenn, és mely megfelel az 1881-ik évi törvény határozmányán ik . . . (Zajos ellenmondások a szélsőbalról: Nem felel meg a törvénynek!) Mindjárt leszek bátor kimutatni, hogy mennyiben felel meg. Remete Géza: Módosítani kellatörvényt! Wekerle Sándor ministerelnök: Nem is kell módosítani, hanem rendeleti úton is be lehet hozni a nemzeti színeket a nélkül, hogy a törvényt módosítanék. (Felkiáltások bal felöl: Hát tessék behozni!) Mondom, a felszólalásokból azt a következtetést meríthetné valaki, mintha ez törvénytelen állapot lenne. Semmi olyan törvényünk nincs, mely azt rendelné, hogy a csendőriégnek kardbojtja nemzeti sííníí legyea. (Zaj
