Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

}Q4 ÍM. •ruágwi iléi WM. január S»-éu, uerdáá. T. ház! Gr. Pongrácz Károly előttem szólt képviselő úr ma azt hozta fel, hogy voltaképen a fekete-sárga szín nem idegen szín ránk nézve, mert az az uralkodóháznak a színe. Bátor voltam már a ministerelnökség tárczájának általános tárgyalásánál is e kérdésben felszólalni és akkor felhoztam én azokat a heraldikai adatokat, melyek egészen ellenkezőt bizonyítanak, nevezetesen azt, hogy a fekete-sárga szín és a kétfejű sas sohasem volt az uralkodóház családi czímere és színe, hanem hogy az osztrák császárság színe és czímere. (Igát ! Úgy van ! a szélső báloldalon.) Ezzel szemben már Thaly képviselőtársam előadta érveit mindazokra vonatkozólag, miket azon alkalomból egyrészt a ministerelnök úr, másrészt gr. Apponyi Albert t. képviselő úr elmondottak. Akkor a ministerelnök úr azt mondotta, hogy ő voltaképen heraldikai kérdésekhez nem ért és azokba nem akar belemenni, hanem ő úgy tudja, hogy efféle nyilatkozatok tétettek, és neki ezeket ei kell fogadnia. Én a heraldikai térre kiterjeszkedni nem akarok, mert már a múltkor minden elfogadható történelmi factummal eléggé indokoltam álláspontom helyességét, hanem igenis történt e vita alkalmával egy más felszólalás, Asbóth Jánosé, a ki azt mondotta: hogy nem is létezik egy oly rendelet, mely azt mondaná, hogy a feketesárga szín az osztrák császárság színe, tehát hogy az az uralkodó család színe, sőt a fejét is felajánlotta annak, a ki ily rendeletet fel tud neki mutatni. Érthető, hogy egy ily magas pályadíjért, mint az ő feje, (Derültség a szélsőbalon.) ámbár ha megnyerném, igazán nem tudom, mit csinálnék vele, (Derültség a szélsőbalon.) ösztönzött engem arra, hogy ebben az irányban némi kutatásokat tegyek. Nem sajnáltam a fáradságot, felmentem Bécsbe e miatt a kérdés miatt, (Halljuk! Halljuk 1) és utána kutattam az ottani levéltárban és ezeknek a rendeleteknek csakugyan nyomára akadtam. Egyszersmind megmondták, hogy ezek a rendeletek Pesten is megvannak az országos levéltárban, mely a régi magyar udvari cancellaria irományait is magában foglalja. Nos, t. ház, ezek a rendeletek ott csakugyan megvannak és ez szolgáljon egyszersmind válaszúi igen t. előttem felszólalt képviselőtársamnak, gr. Pongráez Károlynak, ki éjien az imént sonveraine bizonyossággal egyenesen kijelentette, hogy itt voltaképen egyébről, mint a királyi család családi színeiről nincsen szó. Egy ilyen rendelet kelt már 1790 ben, gondolom, deczember 14-én, és az be is van igtatva — megnézheti gr. Pongrácz Károly t, képviselőtáisam — 1790. évi 14.051 szám alatt az országos levéltár irományai között, a másik rendelet pedig 1804. évi augusztus 11-én kelt. És nevezetes dolog ebben a kérdésben aí, t. képviselőház, hogy ez ugyanazon rendeletnek a folytatása, a melyet itt a minap Asbóth képviselő úr bemutatott, és a melylyel ő indokolni akarta azt, hogy ilyen pátens nem létezik, úgy, hogy neki csak tovább kellett volna olvasnia és megtalálta volna azt, a mit keres, a nélkül, hogy a fejét kellett volna koczkáztatnia. (Derültség a szélső baloldalon.) Az 1804. augusztus 11-én kelt császári pátens — már csak császári pátensnek kell mondanom, mert hiszen Ausztriára vonatkozott, Magyarországra nem is vonatkozhatott — mely aláírva van »Franz Aloys Gráf von Ugarte, erzherzoglieher österreichischer erster Kanzler, Josef Freiherr von der Mark«, a második kikezdésben a nagy birodalmi czímernek (»das grosse Wappen«) a következő leírását tartalmazza (olvassa) : »Der Mittelschild enthält das Wappen des österreichischen Erbkaiserthums, das auf dem ganzen Complexus der Monarchie radicirt ist; im goldenem Felde einen zweiköpfigen und doppelt gekrönten schwarzen Adler, in seiner Rechten ein blosses Schwert, in der linken den Reichsapíel haltend. Auf der Brust desselben ruhet der Herzschild, der das nunmehrige Wappen des Allerdurchlauchtigsten Hauses Österreich, einen silberneu Querbalken im rothem Felde darstellet.« Magyarra fordítva: »A középpajzs foglalja magában a monarchia egész complexusára kiható örökös osztrák császárságnak e^ímerét; aranymezőben egy kétfejű s kettősen megkoronázott fekete sast, jobbjában kivont pallossal, baljában pedig a birodalom országalmáját tartva.« Ebben tehát egészen világosan ki van mondva, hogy a kétfejű sas a fekete-sárga színnel az osztrák örökös császárságnak a czímere és hogy a vörös-fehér az uralkodóház színe, Hogy pedig ebben a tekintetben semmi félreértés fenn ne forogjon, nyomban következik utána a családnak magának a színe (olvassa): »Ennek mellén«, tudniillik a kétfejű sas mellén, *nyugszik a középső pajzs, mely a legfelségesebb uralkodó osztrák háznak czímerét vörös mezőben és fehér sávokkal mutatja.< (Felkiáltások a szélső baloldalon: No tessék, mindig ezt mondottuk !) Thaly Kálmán: N.i, Pongrácz hol van? Remete Géza: Erre tessék f^eadentiát mondani! Thaly Kálmán : Azt mondja, hamis okmány! Hoitsy Pál: Itt tehát semmiféle félreértés fenn nem foroghat. Az osztrák császár maga rendeletileg kimondja, mi a házáuak színe, és megmondja egyszersmind azt is, hogy az újonnan alakult osztrák császárságnak mi a színe.