Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

iQf lift. orse<Uro!« lléi 18»8. Janaár SS-én, gEerdáa. zetbeli vagyok? elhallgattam volna szégyenletemben, hanem talán azt mondtam volna: azoknak atyjafia vagyok, a kik veletek Garibaldi alatt Türrel ég a többi magyarokkal együtt harczoltak a ti szabadságtokért. így mondottam volna ezt és hogy ahhoz a nagy férfiákoz zarándokoltam, a ki a magyar állameszmét képviselte valaha, képviseli most is, t. i. Kossuth Lajoshoz Turiuba. Ilyen magyar embernek mertem és merem is vallani magamat, de a kétfejű sas szárnyai alatt meghúzódó, meghunyászkodó, pihegő magyar embernek restelleném magamat bevallani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) így Tan ez más nagyköveti palotákon is mindenütt, s ha ünnepélyek tartatnak: minden nemzet színei ott lobognak, még a kis Szerbiáé, Bulgáriáé is, egyedül csak a magyar zászlót nem találjuk sehol. Ily körülmények közt magunk áltatjuk államisággal magunkat akkor, amikor összes jogaink csak annyira terjednek, hogy még egy zsandárkardbojtot sem vagyunk képesek megváltoztatni, a mely intézménynek pedig semmi köze a küzö? hadsereghez, mert egyedüli feladata a belrend fentartása. Az eddigi jelvények tehát, melyek csak abususból, félreértésből vagy Bécs iránti uieghunyászkodásból erednek, ezen intézménynél semmi képen meg nem tűrhetők. Épen azért, mivel így vagyok meggyőződve, elfogadom és pártolom Pázmándy Dénes t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Pongrácz Károly: T. ház! Éber figyelemmel kísértem a tegnap itt elhangzott szónoklatokat. Hasonló figyelemmel Thaly Kálmán t. képviselőtársam mai beszédét, valamint mindazon enuntiatiokat, melyek évek során át itt a házban szemben a kétfejű sassal és a sárga-fekete színnel történtek, és mindazt, a mit hallottam és e téren olvastam, latolgatva, azon meggyőződés támadt bennem, hogy ezen jelvé nyék valóban a felséges uralkodó ház ezímere és színei; (Zaj és ellenmondás a szélsőbal felöl.) ki fogó ni magyarázni, méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől) Voltak idők, midőn ezen jelvények használata itt magyar hazánkban .... Thaly Kálmán: Fejtse ki heraldice! (Zaj.) Gr. Pongrácz Károly: Én Hiedelemmel meghallgattam a képviselő urat, hasonlót követelek öntől! (Zaj.) Voltak idők, midőn ezen jel vények itt hazánkra nézve sérelmesek voltak ... (Közbeszólások a szélső baloldalon: Mindig az lesz !) Madarász József: Örökre az marad! Gr. Pongrácz Károly: . .. mikor országunk részéről élénk remonstratiok intéztettek Bécsbe, hogy ezen czímer és ezen színek hivatalos használata Magyarországban megsztintettessék és teljes joggal; így volt II. József, Lipót császárok uralkodása alatt és Ferencz császár uralkodása elején. Ezen három uralkodó mint római német birodalmi császár viselte ezen czímert és használta ezen színeket. Magyarország a római német birodalommal sohasem volt kapcsolatban, ezen színek használata tehát Magyarországon értelemmel nem bírt, sőt azok használatából arra lehetett volna következtetni, hogy Magyarország a német birodalom egyik provinciája. De a helyzet tökéletesen megváltozott. A mikor I. Napóleon a római német birodalmat halomra döntötte, Ferencz császár lemondott a német császári koronáról, és az osztrák császári czímet vette föl, Thaly Kálmán: Először a német császárit! Gr. Pongrácz Károly: •. • és továbbra is az eddig használt czímert és színeket, mint családja és házának czímerét és színeit, azaz jelvényeit használta. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Van törvény rá?) Mint souverainnek, joga volt hozzá, Ha bárkinek osztogathat nemességet, czímert és színeket, talán nem lehet tőle azon jogot megtagadni, hogy maga magának is állapítson meg czímert és színeket. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Fölolvastak itt a házban egy érdekes leiratot, a mely a mellett bizonyít, a mit én most elmondottam. (Egy hang a szélsőbalon: Asbóth!) Mindegy, akár ki olvasta fül, nem ő szerkesztette; az egy régi okmány, a mely az én állításom mellett bizonyít. Deák Ferencz nyilatkozata nagyérdekű előttem, valamint nagyérdekííek azon enunciatiok, melyek itt e házban a ministerelnöki székből tétettek. (Ellenmondáwk s felkiáltások a szélsőbalon: Ah! Ah!) Enuek következtében én, t. ház, a fekete-sárga jelvényeit, mint legkegyelmesebb uram, királyom czímerét és színeit respectálom (Félkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Hoch!) és respectálni fogom. Természetes, hogy önök, a kik velem nincsenek egy nézeten, (Közbeszólások a szélsőbalon: Az már igán!) bizonyos kérdés megvitatásánál más álláspontra helyezkednek, mint mi, azaz én és elvtársaim. Madarász József: Magyar álláspontra! Gr. Pongrácz Károly: Az önök álláspontja szerint, és ezt magyarázgattam tegnap, a mit Thaly Kálmán képviselő úr fel is említett, még honvédségünk sem viselhetne tulajdonképen mást, mint nemzeti színű kaidbojtot, (Közbeszólások a szélső balról: Nem bizony!) hogyha a felemlített színek ő Felségének, legkegyelmesebb urunknak színei nem lennének. (Közbeszólások a