Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

122. országos ülés 1992. deceember 14-én, szerdán. I mat akarjuk megvárni, hogy a tények alapján mondhassunk eljárásáról ítéletet. Én az ő költségvetését most nem fogadom el, hanem csatlakozom gr. Apponyi Albert hatá­rozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Horváth Gyula képviselő ár kíván személyes megtámadtatás czímén szólni. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gynla: T. ház! Személyes kér­désben, a mennyiben személyemre történt hivat­kozás, kérem a t. házat, méltóztassék megen­gedni, hogy igen röviden nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) En, t. ház, egyáltalán nem tartom szeren­csés dolognak, ha felekezeti kérdésekben más felekezetekhez tartozó egyének véleményt mon danák akár a parlamentben, akár másutt. Már több alkalommal hallottam a komáromi jubiláris ünnepeken mondottak különböző módon való interpretálását, még pedig olyképen, a mi a valóságnak meg nem felelt. (Zaj.) Komáromban nem történt más, minthogy a protestansok,illetőlega reformátusok elmentek olyan férfiúhoz jubileumá­nak a megünneplésére, akit a protestansügyek veze­tésében mindig elől és önfeláldozóan láttak mun­kálkodni. Voltak ott olyanok — és nem egyedül én voltam — a kik politikai tekintetben az illetővel nem értettek egyet, de a kik azért a vallásügyek terén szerzett érdemeit tagadni nem akarták és az iránt való elismerésüket nyilvání­tani kötelességüknek tartották. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ezen ünnep alkalmával a hivatalos nyilatkozatok egyikében sem foglaltatott egyéb — ha elolvassa a képviselő úr, maga meg fog győződni — mint az államhatalom, a törvények respectálása mellett hangsúlyozása annak, hogy a felekezeti érdekeket nem szabad háborúba vinni az állam javára, nem szabad a felekezeti érdekekért háborút provocálni. (Élénk helyeslés több felől.) Ez a nyilatkozata éppen a jubileum alkalmával ünnepelt férfiúnak vitt engem arra, hogy kinyilatkoztassam ott — s ettől ma sem tágítok — hogy míg ez úton halad, ezen poli­tikájában mindig követem. (Helyeslés több felől) Történt azonban egy más dolog is. Volt t. i. egy püspöki jelentés, mely annak a felekezetnek belügyére vonatkozott, mely ép úgy, mint a katholikus püspökök ülésének határozatai és az azokra vonatkozó jelentések, nem arra volt szánva, hogy a nyilvánosság megbírálása elé vitessék. Abban igenis foglaltatott egy oly ki­fejezés, melyet első sorban magok a protestánsok ítéltek el. Voltak olyanok, kiknek érdekében állott ez alkalomból azt a hibát, melyet talán magok követtek el, hogy t. i. felekezeti háborút keltettek, abból az alkalomból deriválva azt mondani: addig, míg egyfelől a béke hangoz­tattatott, addig Komáromban megüzenték a há­borút. Ha valaha jogosiílatlan támadásra keres­tek ürügyet, ez alkalommal az a szerencsétlen jelentés volt az ürügy. (Élénk helyeslés több felöl.) De mindenki, a ki igazságosan és objeetive bí­rálja meg a dolgot s ily kérdésekben nem vezetteti magát személyes tekintetektől, tudja, hogy ott ugyan a protestánsok nem üzentek háborút, hanem akarták akkor, mint ma, az ország békéjét és a nemzet javát. (Élénk helyes­lés és tetszés több felől.) Ezt akartam elmondani. Hock János: Személyes kérdésben és sza­vaim félremagyarázása czímén kérek szót. (Zaj.) Mindenesetre illetékes interpretatornak ismerem el azt az egyént, a kit elfogultság és párt­tekintet nem vezet, de a ki, mint a komáromi ünnepen résztvett protestáns ember, felvilágosí­tást nyújthat. Sohasem vontam kétségbe, hogy az odagyűlt protestánsok egyházuk ügyét akar­ták szolgálni, ott megbeszélték az egyházuk kormányzatához tartozó ügyeket és nem is ve­szem rossz néven, hogy a protestánsok saját egyházuk ügyeiben buzgólkodnak. Én csak azt mondtam, hogy ezt az alkalmat akarta felhasz­nálni Tisza Kálmán arra, hogy magát társadal­milag lehetőleg reaktiválhassa. (Zaj. Ellenmondás jobb felől. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez úgy van!) E tekintetben pedig illetékes inter­pretatornak nem ismerhetem el még Horváth Gyula képviselőtársamat sem, mert ez a felfogás már egyéni meggyőződés terére játszik át és én nekem véleményemet egy ember törekvéséről más szempontból is lehet concipiálni, mint t. kép­viselőtársamnak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy Tisza Kálmán, mint protestáns ott résztvett: ezért őt támadni nem akartam, mert irigylem, mint katholicus ember, hogy vannak a pi otestausoknak oly kiváló férfiai, kik nyilt homlokkal mernek sikra szállani val­lásuk igazságai mellett (Élénk helyeslés több felől.) és nem félnek attól, hogy akár ultramontanoknak, akár reactionariusoknak nevezik őket. (Élénk helyeslés több felől) De egyúttal eonsíatálni akarom azt is, hogy míg e házban mindenkor tetszéssel találkozik az a férfias független nyilatkozat, mely a protestáns érdekek védelmére szót emel, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogyha katholikus ember megnyilatkozik, legelső szavában bocsánatot kell kérnie, hogy ő katholikus. (Zajos felkiáltások több oldalról: Igaz ! Úgy van ! Zaj.) Elnök: Miután az idő előrehaladt, javas­lom a t. háznak, hogy a tanácskozás folytatását a jövő ülésre tegyük át. (Helyeslés. Zaj.) Követ­keznek az interpellációk. Molnár Antal jegyző : Bessenyey Ferencz ! Bessenyey Ferencz: T. ház! Délmagyar ­országon az egyes folyamok kiáradása által ama vidék gazdasági érdekei igen sokat szenvedtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom