Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

u 122. erssigfts ülés 1892. deezember 14-én, szerdán. tyához, félig pedig lóhoz hasonlított, a melynek neve konyik. Ha az az angol ma újból elmenne a felföldre, azt találná, hogy ez az állat sem kutyává, sem lóvá nem fejlődött, hanem épen olyan konyik ma is, niint volt a 40 es években. (Derültség bal felől.) És ez azért van, mert az összes állami ménesekben egyetlen ménló sincs, a melylyel a felföld lovai nemesíttethetnének. Oda küldenek egy pár Gidrán lovat, a melyeknek a feje is nagyobb, mint az egész tót ló. (Zajos derültség balfelöl.) Evvel, t. ház, a felföldön lovat nemesíteni nem lehet. Méltóztassék a t. kormány egy esztendőben 80 — 100.000 forinton ménlovat nem venni és tessék ezen összegen török és bosnyák lovakat venni és akkor be következik az, hogy a míg most a felföldön a lótenyésztés egyáltalában nem hoz jövedelmet, az ottani lovak nemesítése által épen oly jövedelmi forrássá válnék, milyen az a mai napság az alföldön. Én appellálok a kormány igazságszeretetére, appellálok az egész felső-Magyarország nevében, hogy ne méltóztassék ezen szegény, de szorgalmas népet elhagyni, hanem méltóztassék a felföld speciális viszonyait tanulmányozni (Úgy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és oly intézkedéseket életbeléptetni, hogy a vagyonosodás és jólét felsőMagyarországön is állandó tanyát leljen. Egyébiránt a költségvetést általánosságban elfogadom. (Általános helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Bánó József. Bánó József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom, hogy a t. ministerelnök úr épen most kiment. (Közbeszólások a jobboldalról: Majd bejön!) Sajnálom pedig azért, t. ház, mert a t. ministerelnök úr tegnap gr. Apponyi Albert képviselő beszédére felelve oly nyilatkozatot tett, melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok. A ministerelnök úr ugyanis azt mondotta, hogy a nemzeti érzület túlhajtása van most napirenden. A nemzeti érzület túlhajtásáról beszélt! Szeretném megkérdezni a ministerelnök urat, hiszi-e, hogy a nemzeti érzületben lehet túlhajtás? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én azt mondom, hogy a nemzeti érzületben nem lehet túlhajtás. Avagy túlhajtás-e az, ha az ember lelkesedik a nemzeti érdekek iránt? Vájjon túlhajtás-e az, ha az ember a nemzeti érzületnek akar kifejezést adni, azt akarja kivívni'? Vájjon túlhajtás e az, ha valaki a nemzeti érzület érvényesüléséért életét és vérét, áldozza fel ? En azt hiszem, hogy nem (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ha valaki az gondolja, hogy ez túlhajtás, hiszen akkor ki kellene törölni a magyar történelemből a legszebb lapokat. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És igen sajnálom, t. ház, hogy ezt épen a ministerelnök úr, az új minister mondotta, mert ebből azt következtetem, hogy 8 sem fogja a nemzeti érzületet felfogni, úgy, mint nem fogták fel elődei. Már most, t. ház legyen szabad a budgetre nézve egynéhány általános megjegyzést tennem. Ha egy budget a nemzet érzületéből, a nemzet karakteréből és a geográfiai helyzetből van merítve, akkor az kétségtelenül tükre a nemzeti életnek s mindenesetre a történész előtt igen becses anyagot szolgáltat a nemzet történetének megírására. A mennyire én tudom, az úgynevezett európai civilisált, alkotmányos országok azon országok, a hol már előrehaladott civilisatio, ipar és kereskedés van s a tőkegyűjtésnek mindenféle neme feltalálható, majdnem mind egy alapra fektették budgetjüket. Már most az a kérdés merííl fel, vájjon mi, a kik per eminentiam csak földmívelő ország vagyunk, helyesen jártunk-e el, midőn azon európai alkotmányos országok mintájára rendeztük be a budgetünket? Mert valamint a gazda ember, a ki a falun föidmívelést űz, ha úgy rendezi be a maga háztartását, mint a városi, a hol van ipar, kereskedés és tőke, hibát követ el: ágy véleményem szerint ép oly hibás az, a ki egy ország költségvetését oly alapra fekteti, mely azon ország természetével meg nem egyezik. (Ugy van! bal felől.) És már most kérdem, t. ház, vájjon nem ez volt-e az egyik oka azon hosszas sínlődésnek, melyben a mi államháztartásunk szenvedett ? A második kérdés, a melyet tenni akarok — és ezt a t. előadó úrhoz 8 egyszersmind a t. ministerelnök úrhoz intézem — hogy miért van az, hogy a költségvetés mindig úgy van beterjesztve és úgy szavaztatik meg, hogy először jönnek a kiadások^ és azután a bevételek? (Derültség bal felöl.) Én megvallom, t. ház, ezen mindig csodálkoztam és ezt ma sem bírom felfogni. Mert lehet okoskodni bármikép, de a nagy nemzetcsaládnak, vagyis a nemzetnek háztartása okvetlenül hasonlít az egyes család háztartásához. Már pedig jaj annak az egyes családnak, a hol a kiadásokat teszik az első rovatba és ahhoz igazítják a jövedelmet, a bevételt, akár klappol, akár nem. (Úgy van! bal fe'öl.) Ez is szerintem a romlásnak egyik oka. Es már most kérdem: nem volt-e ez is hatással arra, hogy költségvetésünk oly soká síidődött? A harmadik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy nekem szent meggyőződésem, hogy Magyarországon — akár az ellenzéket, akár a túlsó pártot nézzük — csak egy politika érvényesülhet : a magyar nemzetet szellemileg, anyagilag emelni, annak életéhez minden feltételt megteremteni. (Helyeslés bal felől.) Mi hátramaradtunk, saját hibánk nélkül,