Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

122. orsságos ftlée 1892. fleesnaber lé.én, sK*rdá«, 7 \ elő. Mi azonban ellenkezőleg vagyunk meggyőződve és helyesnek tartjuk azt a bajor példabeszédet, hogy sokkal kedvezőbb a helyzete egy élő pásztornak, mint egy bolt királynak. Mi első sorban nem azt akarjuk, hogy pénzügyeink rendben legyenek, hanem azt akarjuk, hogy éljünk. Mert ha nem fogunk élni, ha az európai népesaládban el fogunk veszni, ha megsemmisítenek bennünket: akkor hiába lesz a pénzügyi egyensúly helyreállítva. És ez nem olyan tréfás, humoros oldalú kérdés, a milyennek első pillanatban látszik, mert a t. ministerelnök úr szerint a mi aspiratioink semmik, harmadrendű dolgok. Ámde ezzel az állítással szemben azt vagyok bátor felhozni, hogy akkor a t. ministerelnök úr sohasem értett meg bennünket, mert az rendkívüli fontos dolog és a nemzet jövő életével szoros összefüggésben áll, a mit mi kívánunk. Jöhetnek oly körülmények, a midőn egyik programmpontunknak megvalósítása nélkül a nemzet élete egyenesen meg lesz támadva és kérdésessé válik. Hegedűs Sándor előadó: Melyik pont az? Márkus József: Megmondom. Á katonai nevelés, a mi semminek látszik. Annak beigazolása ezéljából, hogy mennyire szükséges és mennyire fontos pont ez, már nem akarom pusztán csak a saját erőmet felhasználni, hanem kénytelen voltam magammal egy védőt is elhozni. Ez a védő az Andrássy Gyula gróf szelleme. Azt hiszem, hogy mindenki, még a t. ministerelnök úr is teljes kegyelettel viseltetik iránta, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) 0, mondhatnám, bámulatos előre látással szőtte egyik beszédjébe azon passusokat, melyeket ezúttal fel fogok olvasni és a mely passusok a legélénkeb ben fogják megvilágítani azt, hogy a t. ministerelnök úr roppant tévedésben van, midőn a mi aspiratioinkat, programmpontozatainkat harmadrendű dolgoknak minősíti. Méltóztassanak meghallgatni az Andrássy Gyula gróf által a főrendiház hármas bizottsága előtt tartott beszéd néhány tételét. Azt mondja a hadseregre vonatkozólag: érti a régi osztrák zsoldos hadsereget: (olvassa): »Az tartotta fenn és képviselte mintegy a politikai rendszert és csak egyedül az óvhatta meg a monarchiát a szétbomlástól. Ekkor és az akkori ezéloknak egyedül megfelelő véderő az államból hosszú szolgálatú, rendszerint toborzott legénységből álló hadsereg volt. E sereg isolált állást foglalt el, külön kasztot képezett, mentől távolabb állott az állam többi tényezőitől, sokszor ellentétben állott velők. A ki ez időben azt állította volna, hogy lehet ily hadsereg nélkül is győzelmes hadjáratot vezetni, azt kinevették volna.* Ebben benne van még az is, hogy az 1867. évi XH. tcz. nem örök életű törvény, már maga a genialis gróf tanúbizonyságot tesz a mellett, hogy semmi sincs örökös a világon és sokszor bekövetkezik olyan dolog, a mit a leglángeszűbb ember sem volt képes előrelátni. De különben méltóztassanak tovább hallgatni. Tudom, hogy az ilyen idézetek felolvasása talán ízetlenség, de annyira a tárgyhoz tartozónak tartom, hogy a legjobban megvilágítja a köztünk levő vitát. Azt mondja továbbá Andrássy Gyula (olvassa): »Ha helyes az eszme, legyünk rajta, hogy kivitessék, inkább ma, mint holnap. Mert minden agyonéli magát, még a béke is. Ennek folytán tehát mindennap rövidebb lesz az idő, mely minket a háborútól elvá aszt.« Tehát ismételten kifejezést nyer az a vélemény, hogy minden emberi intézmény sokszor nem várt gyors változásnak van alávetve. De méltóztassék még egy pontot meghallgatni: (olvassa) : »Ily sereg tagjaitól nem lehet várni, hogy saját hazafiúi önérzetüket otthon hagyják. Az ilyen seregnek, melynek egyik feladata, hogy keretképen szolgáljon a monarchia mindkét része fegyverfogható népének, nem lehet a nemzeti önérzetet oly valaminek odaállítani, a mi a katonai szellemmel meg nem fér. Legkevésbbé lehet ilyennek nézni a magyar nemzet önérzetet, melynek alapja volt és marad azon érzés, hogy sorsa a dynastiával és a monarchia fennállásával vau összekötve. Ellenkezőleg kell, hogy a seregnek minden tagja, tiszt, mint közkatona, a hadseregben oltalmazóját lássa mindannak, mit otthon szeretni tanult, a mi a monarchiában törvényesen létezik. A közös hadsereg nem lehet valami idegen harmadik az államban, hanem egyformán védője és tulajdona a monarchia mindkét részének. A közös hadseregnek nincs sem oka, sem módja germanisalni, mert három év alatt sem germanisalni, sem az illetőket nemzetiségüktől kivetkőztetni, sem meglevő patriotismusukat mással felcserélni nem lehet, de nem is kell.* Hát, t. ház, mi a tartalma ezeknek az idézeteknek? Én nem tartozom azok közé, kik czélszerűnek tartják, hogy mi a közös hadsereget lépten-nyomon megtámadjuk; sőt egyike vagyok azoknak —- s azt hiszem, pártom minden tagja hasonlóképen gondolkozik — kik megvannak győződve arról, hogy az osztrák-magyar monarchia minden tisztje lovagias jellemű és teljes szakképzettséggel bir s ha a veszély órája üt, önfeláldozással fogja védeni a monarchiát. Ámde egy dologról ne feledkezzünk meg. Bármilyen lovagias jellemű is a tisztikar, bármilyen képzettséggel is bir feladatainak betöltésére, egy dolog kétségkívül bizonyos és pedig az, hogy a tisztikar túlnyomó része nem magyar érzelmű. Méltóztass inak már most tekintetbe venni, hogy ha ma vagy holnap, a mint Andrássy Gyula azt