Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

gQ 121. «rsí!ág»8 Nlés 1898, ieesemfter iS-An, kedden. gégét actioképessé tenni; ha pedig megvan, lehetetlenné fogja tenni, hogy a kisebbség bármikor túllépje azokat a korlátokat, azokat afhatárokat, a melyeket äz egészséges parlamenti viszonyok törvényei az ő hivatásának, kötelességének, az ő jogainak és működésének szabnak. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De, t. ház, a meddőség csak egyik symptoma, talán még a legenyhébb. Kitört a nemzetiségi viszály ebben az országban eddig sohasem ismert mértékben és sohasem ismert leplezeílenségben. A mikor megszűnt azon erős kéznek a nyomása, mely igaz csak külső eszközökkel, de féken tartotta az agitátorokat és a mikor ennek helyébe nem lépett a belső állapotoknak azon correcturája, mely a magyar államhoz ragaszkodó polgárok számát természetszerűleg szaporítja; mikor tehát a régi erő megszűnt, áj erő pedig nem tudott keletkezni, igen természetszerűleg felszabadultak az eddig lekötve, az eddig mesterségesen lenyűgözve tartott államellenes erők és tanúi vagyunk a nemzetiségi téren egy olyan »Hexensabbath« nak — magyar kifejezés nem jut hamarjában eszembe — Beöthy Ákos: Boszorkányok szombatja! Gr. Apponyi Albert: Mint a minőt békés időben ezen ország területén még sohasem láttunk. (Igás ! Ugy van ! bal felöl.) És, t. ház, mindezeknek tetejébe fejlődött a vallási viszály, a felekezetek közötti békétlenség. Hiszen azelőtt is a Jegegészségtel énebb állapotok voltak a vallásügyi politika terén; hanem a »quieta non movere« elvének követésével azok valahogy ki nem törtek, azok valahogy a külső nyugalmat meg nem zavarták. Megszűnt a »quieta non movere* elvének alkalmazása; az azután keletkezett kormány szükségesnek látta, hogy valamit tegyen, mert hiszen tenni és alkotni volt az Ő létjoga az előbbivel szemben. Próbált tenni avatatlan kezekkel, fölkavarta az addig nyugvó szenvedélyeket, létrehozta a vallási viszály kitörését ebben az országban s oly mérvre engedte ezt nőni — mert az első hibát nem tudta gyorsan kicorrigálni, hanem annak következményeit engedte tovább évődni két és fél éven át a nemzet testén — hogy ma már a legnehezebb problémák közé tartozik ebben az országban a vallási béke helyreállítása és fentartása. (Ugy mn ! TJgy van ! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) És hogy semmi se hiányozzék a közállapotok romlásából, hát az offieiosus lapok hirdették nekünk és hirdetik — és ezt a t. ministerelnök úr sajtóirodájának figyelmébe ajánlom, hogy jobb utasításokat adjon nekik és jobban informálja őket — Wekerle Sándor ministerelnök: Nincs is! Gr. Apponyi Albert: Ha nincsen, teremtsen magának, mert nagy szűkség van az officiosusok ellenőrzésére. Az offieiosus lapok hirdetik és hirdették nekünk, hogy elkedvetlenedés állott be a korona és a nemzet közt; olyan dolgot, melyet hirdetni, ha nem igaz, nem szabad; ha pedig igaz, hát akkor vádolja azt a rendszert, (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a. bal- és szélső baloldalon.) a mely nem tudta a koronát felvilágosítani arra nézve, hogy minél erősebben lüktet a magyar nemzeti érzés a szívekben, minél erősebben nyilvánulnak azok az érzelmek, melyek a nemzetek lélektana szerint a magyar nemzetnek szívéből ki nem irthatok, melyeknek tehát nem eltagadásában, nem megtagadásában, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de a melyeknek élesztésében kell (Zajos éljensés és taps a bal- és szélsőbalon.) nem csupán a nemzetnek, hanem a koronának és a dynastiának is fényét és hatalmát keresni. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) Mondom, vádolja azt a rendszert, a melynek képviselője a koronát ekkép felvilágosítani nem tudta, hogy annál több oka van a koronának bizalo nra és megelégedettségre. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a balés szélsőbalon.) Hát én nem tudom, t. ház, megfeleltem-e Jókai Mór t. barátom azon kívánságának, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) hogy a helyzetnek általam eonstatált rosszabbodását indokoljam. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én a mi egész közéletünkben semmit se látok, a mi egészséges volna. A társadalmi és nemzeti életnek egyetlen ágát sem látom, a melyben a bomladozásnak tünetei ne mutatkoznának. A parlament működésében, az ország különböző ajkú lakói közt, az egyházak, a felekezetek közt, az egész vonalon a békétlenség, az összetartás hiánya, az összetartó kapcsok meglazulása: ez t. ház a maga valódiságában az a helyzet, a melylyel szemben állunk. Ez az a helyzet, a melyet örökölt, melynek orvoslásában előremenni, melynek orvoslásában vezetni a mai t. kormánynak feladata. Már most, t. ház, elénk áll egész világosan és tisztán a probléma: vájjon a jelenlegi kormányban működő egyéniségeknek politikai múltja, szóval vájjon azoknak az erőknek összessége, melyekből a kormány alakult, biztosítékot nyújt-e nekünk arra, hogy ezekkel az óriási feladatokkal megbirkózni Képesek. Mert ha a kormány politikája erre nézve biztosítékot nyújt, akkor teljes erővel kell azt támogatni; ha pedig biztosítékot nem nyújt, akkor az első alkalmat fel kell használnunk arra, hogy egy más, a helyes politikai irány követésére nézve biztosítékot nyújtó kormány keletkezésére utat nyissunk, (Elénk helyeslés és tetszés a balon.) mert várni e