Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

44 *W* •••áge* Síéi 18M. ieeiémber 1S-ÍB» keiäiB. akarják, kik akadályai a valódi nemzeti politika eszméi érvényesülésének s ezért a költségvetést, mivel az bizalmi kérdés, e rendszer híveinek is meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Engedjék meg, hogy a korábban hozott határozatnak foganatosítása czéljából a ház deczember havi költségvetésének elfogadására vonatkozó jegyzőkönyvi pont hitelesíttessék. Molnár Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek megfelelő pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Folytatjuk a költségvetés tárgyalását. Horváth Ádám jegyző: Molnár Józsiás. Molnár Józsiás: T. képviselőház! Az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat 402,278.985 írt bevételiéi szemben378,005.231 foiint kiadást tüntet fel. S ha a 24,273.754 frt feleslegből a beruházásokra szánt 15,248.994 frtot és a rendkívüli költségvetésre szánt 6,9^8.023 frtot levonjuk és még mindig 14.047 frt marad államháztartásunknak feleslegül. Ez a 14.047 frt feleslegnek nem sok ugyan, hanem azért minden körülmények között mégis csak felesleges épen azért méltó arra, hogy a költségvetés iránt bizonyos tekintetben és bizonyos mérvben elismeréssel viseltessünk. (Helyedés a jóhholdalon.) De mindazáltal mégis, ha azt a kérdést vetjük fel magunk előtt: vájjon ezen kedvező kül seiü költségvetés daczára is, hogy állnak és mily színvonalon állhatnak Magyarország népeinek és a magyar államnak pénzügyi viszonyai, ha tüzetes megfontolás után akarunk e kérdésre feledni és ha a dolgokat mélyebben vizsgájuk, lehetetlen, hogy fel ne tfí jék és észre ne vegyük a\zt, hogy Magyarország péazviszonyai ma is rendkívül elszomorító állapotot, elszomorító képet mutatnak és pedig azért, mert tudvalevőleg a magyar birodalom pénzszegény állam és így beruházási szükségletének fedezésére a tökét idegen államokból kell, hogy beszerezze. De nemcsak a magyar állampolgároknak kell, hogy költségeik fedezésére külföldi tőkéket hozzanak be, de maga a magyar állam kormányának is külföldi kölcsönökből kellett fedeznie nagymérvű beruházásainak költségeit. Hogy a magyar állampolgárok egyeseinek, és egyes vállalatoknak szükségleteire külföldről igénybe vett tőkék mennyisége minő összegre rug : ezt határozottan megmondani képes nem vagyok, annyit azonban egész biztossággal állíthatunk, hogy ezen összegek legkevesebb 2000 millió forintot minden kétségnélkűl ki fognak tenni. E 2000 millió frt. után legolcsóbban számítva is, legalább 100 millió forint, évi kamat, vagyis robot jár. Ha ehhez hozzáveszszük a költségvetésben kitüntetett azon 140,089.805 frt kamatot, melylyel az államháztartás adózik a külföldi tőkének: azon esetben elfogjuk érni eredményként azt, hogy megláthatjuk, miszerint a magyar állam és a magyar állam polgárainak összessége évenkint legalább is 240 milliót fizet külföldi pénzbirtokosoknak is kamat fejében. Hogy ezen 240 millió forintyi évenkint fizetendő kamat honnan veszi fedezetét, arra akkor, midőn tudjuk, hogy nyers terményeinkből folyó rendes bevételeink alig elégségesek arra, hogy belőlük bárcsak iparszükségleteinket is fedezhessük, nem marad más, mint az, hogy ezen 240 millió évenkint csakis folytonosan beözönlő külföldi tőkéből fedezhető, mely vasutak más beruházások és magánkölcsönök czímén évenként az országba bejön. Mindezekből kifolyólag bátor vagyok egész tisztelettel a t. pénzügyminister úrhoz azon kérdést intézni, hogy vájjon mi történnék akkor, ha valamely bizonyos előre nem látható körülmények folytán a külföldi tőkének beözönlése, pl. háború vagy akármi által egyidőre megszűnnék? Honnan lennénk képesek azon 240 milliónyi kamatot előteremteni, akkor, midőn tudjuk, hogy az összes, a magyar állam területén forgalomban lévő pénzösszeg alig haladja meg valamivel a 300 milliót. Én tehát teljességgel nem tudnám a módját feltalálni, honnét lenne képes a pénzügyminister úr ezen eshetőségre az egyensúlyt az államháztartásban fentartani. S/.erintem az államháztartás intézésére hívatott közegeknek kétszeres feladat kell, hogy szemük előst álljon. Az első feladat az, hogy gondoskodjanak, hogy az állam bevételei a kiadásait minden körülmények között fedezzék;! a másik feladat az, hogy az állam polgáraösszességének kiadásai és bevételei egyensúlyban lehessenek, mert máskülönben helyes pénzt ügyi politikát folytatni nem lehet. Épen azér mindnyájunkat, kik e padokon ülünk, méltán lephetett meg az igen t. ministerelnök úrnak, a ki egyszersmind pénzügyminister is, azon kijelentése, hogy ő a 67-es alapot állandó alkotásnak tartja és annak keretein sem szűkíteni sem tágítani nem akar. Mindenki beláthatja, hogy ilyen korlátolt viszonyok közt, milyen részünkre a 67-es kiegyezés folytán osztályrészül jutott, mi egyáltalán pénzügyeink rendezésére szabad kézzel nem bírunk. Többször gondoltam rá, hogy vájjon mi tetszhetik a pénzügyminister úrnak annyira a 67-es alapból és a kérdést is ftdvetettem magamnak, hogy vájjon nem a quota arányában szerelmes-e az igen t. pénzügyminister úr? De ezt a feltevést magam is mindjárt megczáfoltam, mert lehetetlen feltételezni, hogy észre ne venné, hogy mi azon quotához aránylag sok-