Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
« 12Í. *Fsiág*s fiiéi 1891. áeeisemlber l8-án,| kedden. köze e kérdéshez, avagy miféle szabadelvűség az, hol az állam mindenhatósága folyton nemcsak az egyéni, de a lelkiismereti szabadság jogkörét is magában absorbeálja, a hol lerombolja a valódi társadalmi szabadság utolsó biztosítékait, a hol szabadon sértheti az egyén lelkiismereti s vallási szabadságát. Ezért a valódi szabadság nevében, mely biztosítja a társadalomban mindenkinek lelkiismereti s vallási szabadságát, tiltakozom e rendszernek e téren nyilvánuló politikája ellen s mert a polgári házasság (Halljuk! Halljuk!) a társadalmat az egyedííli biztos ethikai alapjától fosztja meg, tiltakozom annak még elvi kijelentése ellen is s küzdeni fogok ellene, hogy az a gyakorlatban ne érvényesülhessen nálunk soha. Mi különbség van a mi szabadelvű rendszerünk alatt lesülyedt szabadság és az ókori népek szabadságai között? Semmi! Ott is az állam volt minden, az egyén semmi, az állam hatalmában birta az egyén összes jogait, a mi szabadelvű rendszerünkben is az államhatalom lett minden, ez képezi az egyéni és lelkiismereti szabadság, a jog egyedüli kútforrását, épen úgy, mint az ókorban. A sülyedés minden akkori jelei is megvannak. Akkor, a midőn az állam elrabolta az egyén szabadságát, elvesztette az ethikai alapot, ép ezért stilyedt a bukás utolsó stádiumában, a midőn a közérdek s közerkölcs utolsó szikrája is kialudt a népekből. Nálunk e rendszer a szabadság eszméjének elfojtásával alapintézményeinket az állami despotismus eszközévé alakítva, az állam és társadalom utolsó biztosítéka, az ethikai alap lerombolásával már is erkölcsileg oda sülyedtüuk, a hol a rómaiak az ókorban az elzüllés utolsó stádiumában voltak, a »panem et circenses« volt a jelszó, mely megvan a mai rendszerben is, csakhogy ezt Polónyi Géza t. képviselőtársam már jobban lefordította magyarra. Nézzük e rendszer másik oldalát. (Halljuk! Halljuk!) Tarthatatlan az nemcsak az erkölcsi sülyedés nagy foka, hanem azon nagy pusztítás folytán is, melyet e rendszer a nemzet anyagi fejlődésében okozott. Ne tessék visszariadni holmi statisztikai adatoktól, bármily szárazak és unalmasak is azok, de mivel beszédem elején hivatkoztam e rendszer gondolkodására, azt, a mit állítottam, e költségvetés adataiból bebizonyítani is akarom. (Halljuk! Halljuk!) Csupán azt kutattam, hogy a nemzet által ezen állami omnipotentia szükségleteire és annak fentartására mennyi esik a fizetett évi adókból, 8 mi jut abból vissza legalább oly intézményekben, a melyek a nemzet fejlődését s szellemi, anyagi téreni haladását is biztosíthatják s lehetővé teszik, hogy ez óriási terhet meg is birja. Erre nézve csak a nemzet egyes adófizetője által fizetett adóforintot vettem alapúi s keresem, hogy e forintból, a költségvetés arányában, mi hova fordíttatik. A költségvetésben a nettó jövedelmet kutatva s itt a pénzügyministeriumnál 217,586.685 forint, a kereskedelminél 23,615.657 frt, összesen 241,602.342 frt, mert csak itt van oly felesleg, a mit az állam nettó jövedelmének vehetünk, miután a többi ágaknál bevételi többlet nincs. Ennek megfelelőleg a következő kiadási tételek állanak: A VII. fejezetben (rendes) államadósságok czímén 118,770.507 frt, VIII. fejezet kamatbiztosítást élvező vagy államosított vasutak czímén 21,319.298 frt, IX. fejezet előlegek a vasúti kamatbiztosítás czímén 753408 frt, összesen 140,843.213 forint. Ezzel szemben a bevétel 3,690.282 frt, ha ezt levonjuk, marad 137,152.93 t forint ez tehát, a mi az adósságok törlesztésére számítható 56 67%-a az összes jövedelemnek, vagyis az adófizető polgár minden egyes forintjából több, mint ötvenhat krajczár fizet ezen rendszerben létesült államadósságok kamataira már most hason arányban veszszük csak, mire megy a forintból a többi krajczár: I. és II. fej. a kir. udvartartásra esik l^ö 0 / 0 , ÍV. és XXI. fej. közösügyi kiadások és honvédségre 19'58, VI. fej. nyugdíjakra 3"8, X. fej. Horvát-Szlavonországok beligazgatási költségeire 294, XV. fej. a beíügyministeriumra 4-64, XVIII. fej. a földojívelési ministeriumra 1-51, XIX. fej. vallásügyi ministeriumra 2-55, XX. fej. igazságügyi ministeriumra 5*45, ezek után az országgyűlési kiadásokra (III. fejezet), az 1867. előtti nyugdijakra (VI. fej.), az állami számvevőszékre (XI. fej.), a ministerelnökségre (XII. fej.), ő Felsége személye körüli miaisterre (XIII. fej.), a horvát ministerhimra (XIV. fej.) eső kiadások a reájuk eső csekély jövedelem után 1,881.985 frtot tesznek ki, vagyis l"63°/o-ot. Már most, t. ház, ha ezen százalékokat összeadjuk, azon szomorú tény előtt állunk, hogy a culturalis czélokra abból az adóforintból nem jut több, mint két és fél krajczár, a íöldmivelési ministeriumra, mely pedig ily agrár államban a legfontosabb lenne, alig másfél krajczár. íme, t. ház, e számadatok jellemzik mindennél jobban azon liberálisnak nevezett rendszer gazdálkodását, a melyből minden falusi gazda kiszámíthatja, hogy az ő adóba fizetett száz krajczárjából mindössze csak négy krajczár az, mely culturalis s a fóldmívelési czélokra esik, a melynek közvetlen hasznát látja, 96 krt elvisz az állami mindenhatóság.
