Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
187. országos ülés 1898. január lS-án, gzeráátt. m helyzetben, hogy az ügyek mikénti elintézéséről maguknak magában a belügyministeriumban tudomást szerezni kénytelenek. De, t ház, magok a közélet terén mozgó egyének, részint a közérdekből kifolyólag, részint pedig megbízatásuk folytán többször kénytelenek betekinteni abba, hogy a közigazgatás terén és a belügyministerium hatáskörébe utalt ügyek minő elintézést nyernek és azok minő okból nyerik bizonyos irányban elintézésüket. Én, t. ház, magam megbjzatásom folytán, de részint közérdekből is azon helyzetben voltam, hogy bizonyos jegyzőválasztási ügygyei összefüggő dolognak mikénti elintézéséről meggyőződést szerezzek. Ezt, t. ház, tettem talán magán diligentiából, de én egészen eltekintve megbízatásomtól, tehettem volna ezt, mint oly egyén, kinek kötelessége a közélet terén előforduló ügyek és bajok mikénti orvoslásáról a belügyministeriumban meggyőződóst szerezni. Én egy belügyministeri tanácsoshoz fordultam (Halljuk!. Halljuk!) egy megvesztegetési módon létre jött jegyzői választás kérdésében. Midőn az actáknak átnézését kértem és az iratokból akartam magamnak meggyőződést szerezni az idokolásról és az ügynek helyesen vagy helytelenül történt elintézéséről, nagy meglepetésemre azt a választ és felvilágosítást nyertem, hogy ott az iratok betekintéséhez senkinek joga nincs, ezt ő saját hatáskörében meg nem engedheti. Midőn e tekintetben indignátiomat fejeztem ki és úgyszólván követeltem az íratok betekintését, azt mondották, menjek feljebb, talán az államtitkár úr, talán a minister úr maga megteheti ezt, hogy az ügynek és az iratok betekintését megengedheti. Ez nézetem szerint oly anomália, melyet Magyarországon tovább megtűrni egyáltalában nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor, t. képviselőház, a magyar igazságszolgáltatás levéltárai nyitva vannak a jogkereső közönség és az érdekelt felek előtt, nem tudom átlátni, hogy mily indok vezeti a beliigyminister urat arra, hogy levéltárát az érdekelt felek és a közügyekké! kötelességszertíleg foglalkozó egyének előtt becsukja. Én, t. képviselőház, ezen indokokból kifolyólag, kénytelen vagyok szavamat az ily eljárás ellen felemelni (Helyeslés a szélső baloldalon.) és épen azért a parlamentben orvoslást keresni arra nézve, hogy a belügyniiniisterium okmánytára az érdekelt felek és a jogkereső közönség előtt megnyittassák. Epén azért ezeket előre bocsátva, a t. belügyminister úrhoz a következő interpellaüot vagyok bátor intézni (Halijuk! Halljuk! Olvassa): Interpellatio a magyar kir. belügyminister árhoz ; Yan-e tudomása a belügyminister úrnak I arról, hogy a helügyministerium irattára a közönség és érdekelt felek elől elzárva van s csak -szóbeli értesítésre vannak utalva? Szándékozik-e a belügyminister úr hatáskörében intézkedni, hogy az említett irattár a közönség és érdekelt felek által betekinthető, esetleg az ügyek elintézése, annak indokolása kivonatolható legyen. (Élénk helyeslés a szélsőbalon ) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a b el ügy minister úrral. Következik Horváth Ádám képviselő úr interpelíatioja. Horváth Ádám: T. képviselőház! Nem regiben egy hír járta be a lapokat; e hír képezi mai interpelbitioni tárgyát. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a hírben az foglaltatott, hogy Temesvárott fiatal emberek, egyéves önkéntesek, mulatozás közben a Kossuth-nótát énekelték. (Éljenzés a szélsőbalon.) Ezt egy ottani tiszt megtudván, panaszt tett ellenük és az önkéntesek rövid úton 30 napi laktanyafogsággal lettek büntetve. Midőn ezt kiállották, abban a hitben voltak, hogy ők most már ezen óriási nagy bűnükért a büntetést megszenvedték. Szolgáltak tovább becsülettel, tisztességesen megállották a tiszti vizsgát és karácsony táján várták a hadnagyi kinevezést. Á gondos szülők már előre megcsináltatták tiszti egyenruhájukat; (Derültség.) de a karácsonyi ajándék nem érkezett meg, a tiszti kinevezés elmaradt. És mikor utána jártak, azon választ kapták, hogy ez szintén büntetés azért, mert a Kossuth-nótát énekelték 3 az olyan egyéves önkéntesek, a kik a Kossuth-nótát éneklik, a tiszti rangra disqualifikálva vannak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyönyörű !) Én, t. ház, különösen azért, mert a honvédelmi minister úr nincs jelen, az esetet nem akarom jelenleg bővebben commentálni, de nem akarom másrészről azért sem, inert ezen esetet teljes hiteles alakban óhajtom tudni s e&ak akkor kívánom a magam megjegyzéseit megtenni: most tisztán arra szorítkozom, hogy interpellatiomat előterjeszszem, mely a következőképen szó) : Interpellatio a honvédelmi minister úrhoz: Való-e, hogy Temesvárit néhány önkéntest azért, mert a Kossuth-nótát énekelték, megbüntettek és a tiszti kinevezésnél mellőztek ? Ha való, hajlandó-e a minister úr felvilágosítást adni a képviselőháznak, hogy melyik az a Kossuth-nóta s vájjon annak szövege vagy zen<je-e, mely miatt az önkéntesek büntetésben s a tiszti kinevezéseknél mellőzésben részesültek! Gr. Károlyi Gábor: Énekeltessék el vele! (Élénk helyeslés a szélsőbalon.)
