Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

W. omlfts ti* IMS. J*»nAr l§.|it, síetíin, 445 ben, a kik ezt a gyönyörű intézményt létesítet­ték ég az anomáliát ily mértékben kifejlesztet­ték ? (Helyeslés bal felől.) Ugyancsak a t. képviselő úr jelentette ki, hogy a szolgabírák fizetése és útiátalánya elég­telen. Ez is igaz, ezen is javítani kell, ez is a máit egyik hibája. (Úgy van! bal felől) Nálunk is megtörtént, hogy a ragályos tüdővész alkal­mával az állategészségügyi törvény alapján a főszolgabíróknak kötelességükké tétetett, hogy megjelenjenek ott, a hol a járvány be van jelentve. A szolgabíró úti átalánya 300 frt és egyik szolgabíró 700 forintot költött el nem egész évi utazására, hanem csak a ragályos tüílővész irtása czéljából tett útjaira. Kérdem már most: mikép lehetséges az, hogy a szolga­bírótól buzgó működést követeljünk s azt, is megkívánjuk, hogy arra reá is fizessen ? (Ügy van! bal felöl.) Ez anomália. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A főispánokat illetőleg is szíves volt a t. képviselő úr nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy azok után, a miket a •:. belügyminister úr ismételve kijelentett, pók­kal több javulás fog beállani, mint a mennyit akárhány nagyon sok paragraphusból álló tör­vénytől várni lehetne. Én is jól tudom, hogy igen sokan vannak a főispánok közt, a kik tel­jes odaadással és buzgósággal szeretnének jót tenni. (Ügy van ! bal felől.) De idáig ez nem volt módjukban, mert ha csakugyan helyesen működ­tek, hogyha nem voltak olyan hatalmas urak, mint gróf Gziráky Béla Fehérmegyében, útilaput kötöttek a talpukra és menesztették őket. {Helyes­lés a baloldalon.) Ellenben vannak köztük olyanok is, a kik évek hosszú során át a visszaéléseket egymásra halmozták. Ezek kaptak Szent István rendet és egyéb kitüntetéseket. (Mozgás bal felől.) Ez köztudomású dolog, és azt hiszem, a t. bel­ügyminister úrnak itt hangoztatott jóindulatú nyilatkozata a főispánok kebeléről nagy lidérez­nyomást vesz le, mert minden emberben a ter­mészettől fogva meg van az a törekvés, hogy szívesebben cselekszik jót, hogy méltánylásra és elismerésre találhasson működése. (Úgy van! a baloldalon.) Idáig nem merték ezt tenni; remél­jük és hiszszük, hogy most már a jó útra fognak térni. (Tetszés.) Sajnálom, hogy ez idő szerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. belügyminister úr költségvetését e padokról megszavazhassam. Reménylem és hiszem azonban, hogyha a t. bel­ügyminister űr oly energicus lesz azok létesíté­sében, mint a milyen bőkezű volt a nyilatkoza­tok megtételében: már a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával abban a kedvező helyzet­ben leszünk, hogy azt neki pártkülönbség nél­kül teljes lelkesedéssel fogjuk megszavazhatni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök! T. ház! Szólásra még többen van­nak felírva. Minthogy a mai napra még három interpellatio is van bejelentve, a tanácskozást ma félbeszakítjuk és a holnapi ülésen folytatjuk, mely reggel 10 órakor kezdődik. A holnapijtilés napirendjének első tárgya lesz a naplóbíráló bizottságba egy és a közigazgatási bizottságba két tagnak választása, továbbá a tegnap történt megállapodás szerint a főszámvevószéki elnöki állásra három egyénnek kijelölése. Ezután követ­kezik a belügyministeri költségvetés tárgyalásának folytatása. (Helyeslés.) Ha tehát ezt elfogadni méltóztatnak, hatá­rozatkép kimondom; és így a holnapi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, következnek most az interpellatiok. Eíő>zör is Boda Vilmos képviselő úr fogja megtenni interpellatioját. (Halljuk! Halljuk!) Boda Vilmos: T. ház! A szegzárdi fo­gyasztási és italadó bérbeadása a nmlt év végén oly sajátságos körülmények és viszonyok közt ment végbe, hogy azt itt a házban szóba hozni képviselői állásomból kifolyó kötelességemnek ismerem, annyival inkább, mert mint értesülve vagyok, a mélyen t. ministerelnök úr. mint pénz­ügyminister ennek az ügynek elintézésébe nem is folyt be, mert midőn az ügy elintézés alá került, ő huzamosb ideig Bécsben tartózkodott és így nagyon könnyen meglehet, hogy a bérbe­adás egyes körülményeiről csak előadásomból fog értesülni. (Halljuk! Halljuk!) A szegzárdi fogyasztási italadó bérbeadá­sának története röviden összefoglalva a követ­kező: (Halljuk! Halljuk!) Az ottani pénzügy­igazgatóság utasításához képest négy ízben is megtartotta az árlejtést és mind a négy ízben Szegzärd községe ajánlkozott egyedüli bérlőnek. Az eredmény a pénzügyministeriumhoz felterjesz­tetvén, az ottani elöljáróság időközben többször kérdést intézett a pénzügyigazgatósághoz, hogy minő elintézést fog az ügy nyerni? A pénzügyi igazgatóság mindig azzal nyugtatta meg az elöl­járóságot, hogy az eredmény felterjesztetvén, a község vagy meg fogja kapni az ajánlott összeg­ért a bérletet, vagy ha netalán a kormány azt elfogadhatónak nem tartaná, abban az esetben reá fogja a községre utalni. A községi elöljáró­ság ebben a kijelentésben megnyugodott, míg­nem deczember hó 29-én, nagy meglepetésére az egész községnek, távirati utasítás érkezett a pénzügyministeriumtól, mely szerint Rosenfeld Mór bérlővel kötötték meg a bérleti szerződést. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az előljáró köteles­ségének tartotta rögtön képviselő testületi ülést hívni össze s ott a képviselő testület egyhangú­lag megállapodott abban, hogy daczára annak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom