Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
lat. ors*ág»s Illés 1893 jannár 18-án, siordán. 44 f (Felkiáltááoh a szäső baloUahn: Öt pereset kérünk! Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Sztáray István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bartók Lajos t. képviselőtársam a múlt gyűlések egyikén rövid vonásokban ecsetelte a felvidék szomorú helyzetét, melybe különösen az Amerikába való kivándorlás által jutott s ezen felszólalás kapcsán vagyok bátor a t. ház engedelmével becses figyelmüket igénybe venni. Nem kívánok a múlt évben tartott különböző alapos és kimerítő fejtegetések után azon okok magyarázatába bocsátkozni, a. melyek ezen tömeges kivándorlást előidézték és előmozdították, már csak azért sem, mivel hiábavaló ismétlések által nem kívánom a tanácskozásra szánt drága időt megrövidíteni, de igenis szólani akarok a kivándorlás okozta következményekről s viszonyokról, melyek megteremtettek. Politikában minden tényező szükségessége annak hasznosságától tétetik függővé s úgy itt is első sorban azon kérdés merül fel, vájjon ezen úgynevezett kivándorlás végeredményében hasznos-e vagy káros, jó-e vagy rossz ? így téve fel a kérdést, erre absolute érdemleges feleletet adnunk lehetetlen, mert helye* és hasznos voltának elbírálása a különböző érdekektől tételeztetik fel, a melyek a kiindulás alapjául szolgáltak. Helyezkedjünk, t. ház, a nagybirtokos osztály álláspontjára, úgy tagadhatatlanul káros az amerikai kivándorlás, mert míg egyrészről a munkabíró karok csökkenését okozta, másrészről a napszám emelkedését eredményezé. A felvidéken a napszám, melyet a földbirtokos kénytelen fizetni, a voltnak 4—5-szörösére emelkedett, sőt vannak esetek, hogy munkást vagy cselédet semmi áron sem lehet kapni. A nagybirtokosra nézve ezeu hátrány annál érzékenyebb, mert a nyers industrialis termények művelése, mint a czukorrépáé, komlóé, dohányé stb., melyek nagy jövedelmet hoznak, de kiválóan nagy és intensiv kézi munkáltatást igényelnek, ezen munkáshiány miatt jóformán illusoriussá válik. A. nagybirtokos szempontjából tehát káros a kivándorlás. Máskép áll az arány a kisbirtokost illetőleg. (Halijuk! Halljuk!) Ha a szellemi műveltség és civilisatio bizonyos körben csak félmagaslatra, emelkedik, megkívánja a maga áldozatait s épen a közbirtokosság volt az, mely ezen niveaut elérve, a kor igényeinek és visszásságainak hódolva, a fényűzés és sport gyakorlásában meggondolatlan költekezések folytán anyagilag a tönk szélére jutott. Az amerikai kivándorlás a köznépet felesleges és eddig nem ismert pénzzel és tőkével látván el, ez utóbbiak fekvőségeket kezdettek kicsiben venni, ebben látván megtakarított filléreik egyedüli biztosítását, minek okszerű következménye, hogy a kereslet inegnagyobbodKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII KÖTET. ván, a parcellázott földbirtokok óriási áremelkedése volt. Majdnem a hihetetleiiséggel határos, hogy a felvidéken 400, sőt 600 frtotis fizettek egy hold földért. A kisbirtokos ingatlanai egy részét ily nem remélt árakon eladván, zilált pénzviszonyait rendezheté. így vált ezen kivándorlás előnyükre s midőn őket pénzzavarukból kisegíté, egyrészt a biztos bukástól lettek megmentve, míg másrészt megélhetési módjuk is biztosítva lett. (Igaz! Úgy van!) Harmadik szempont a kivándorlók és családjaik szempontja. (Halljuk! Halljuk!) Sokat hallottunk és olvastunk, t. képviselőház, azon nyomorúságos helyzetről, melyben a kivándorlók Amerikában ép úgy, mint honmaradt családjaik idehaza sínlődjenek. Nekem, ki oly vidéken lakom, hol a kivándorlás, mondhatom, iszonyú mérveket öltött — Zemplénben és Ungban — ezen nyomorról tudomásom nincs. De igenis tudom, hogy a regale megváltása után a korcsmárosok által minden faluban, a lakosok majd mindegyikének nyitott nyilt hitelek, melyeknek tőkéje egyik évről a másikra egyszerűen csak át lett írva, míg a százszoros uzsora-kamat és fictiv törlesztések fejében az illető napszámban végezte el a korcsmáros "összes munkáit, egyszerre tényleges adósságokká váltak, a hitelező a tartozást drákói szigorral behajtatta, a lakosság desolatus állapotba jutott s teljesen a zsidó korcsmárosok kezeibe került;. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez volt a fordulópont. Mert a koldusbotra juttatott szegény földmívesnek nem maradt egyebe, ha el nem akart nyomorultul pusztulni, a kivándorlásnál. Sok millió azon pénz, a mely évenkint Amerikából hozzánk befolyik, tehát nem lehet az ő sorsuk ott oly válságos. S midőn látom, hogy pár év leforgása után a viszony teljesen megváltozott, midőn látom, hogy az előbb földhözragadt szegény oly összegeket küld haza feleségének, családjának, a milyenekre ezelőtt álmában sem mert f gondolni . . . Madarász József: Ugy is van! Gr. Sztáray István: ha arczának véres verejtékével szerzett vagyonán drága hazájának egy kis darab földjét veszi meg óriási áron, akkor, t. ház, azt hiszem valóságos áldás ez az amerikai kivándorlás, és én nem féltem ezt a népet, a mely így vonzódik atyái sírhantjaihoz. (Helyeslés.) De tulajdonképen nem is kivándorlás ez, t. ház, mert mindegyike a kivándorlóknak, mihelyt módossá lesz, visszajő s inkább a megélhetés módjának egyik neme ez, mely az országnak is hasznot hajt az idegen tőke beszivárgása által. (Úgy van!) E kivándorlásnak köszönhető tehát nagyrészben, hogy felvidéki népünk nem pusztult el teljesen, mert ezen kivándorlás adta meg neki a
