Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

18*. •ncáfftt Slés Í8SS1 jtosár ÍS-án, sátráén, 439 ha mindenkinek igazat adsz., ha mindenkivel oly szívesen bánsz, eljárásod nem tisztességes, vagy legalább is nem correct. S erre a bíró szintén azt felelte: Asszony, neked is igazad van. Vagyis a t. belügyminister úr bármi ügyben szól hozzánk, bármi sérelmeket terjesztünk eléje, az ő lekötelező szeretetreméltóságával mindig azt válaszolja: Igenis tudom, hogy ezek a bajok fenforognak, most tanulmányozom a kérdést, utána nézek a statisztikai adatoknak és a legrövidebb idő alatt bekövetkezik részemről az intézkedés. Ámde mi az ilyen hitegetéseknek már nem ülhetünk fel és épen azért, miután égető szükségnek tartom több tekintetben, hogy a rendőrség szerveztessék és miután nem vagyok meggyőződve arról, hogy a közigazgatási reformok hamar meg lesznek valósítva, sőt azt hiszem, hogy rendkívül hosszú idő fog eltelni, míg e tekintetben javulás következik be; hogy alkalom nyújtassák a t. belügyminister úrnak ígéretei egy részének beváltására, bátor leszek egy határozati javaslatot előterjeszteni, mely így szól (olvassa): »Miután a rendőri joghatóság gyakorlása mai szervezetében egyáltalán nem feíel meg a követelményeknek; miután ezen szervezet újjá alakítása feltétlenül egy külön törvényben valósítandó meg; miután továbbá a közigazgatási reformlánczolat minden valószínűség szerint csak hosszabb idő multával valósítható meg s miután végre főleg a közrendészet, hiányosságának tulajdonítható az ország északi határvonalán észlelhető tömeges bevándorlás, a képviselőház utasítja a m. kir. belttgyministert, hogy a rendőri joghatóság szervezésére vonatkozólag még ezen ülésszakban törvényjavaslatot terjeszizen a ház elé.« Az általam előadottakból, t. ház, önként következik, hogy a belügyi tárcza budgetjét nem fogadom el. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: A beadott határozati javaslatot a képviselő úr felolvasván, annak ezúttal való újabb felolvasása felesleges. Ki következik! Perczel Béni jegyző: Tisza István! Tisza István: T. képviselőház! A vita mai előrehaladott stádiumában kímélni óhajtom a t. ház türelmét és idejét, és csakis oly kérdésekkel kívánok foglalkozni, remélem, rövid felszólalásomban, melyeknek megvitatását ma gyakorlatilag czélhoz vezetőnek tartom. (Halljuk! Át elnöki széket b, Bánffy Dezső elnök foglalja el.) T. ház! Az első körülmény, mely mind nyájunk figyelmét meg kell hogy ragadja, ha a belügy ministerium működésével foglalkozunk, azon feladat nagysága, mely előtt ezen ministerium igen tisztelt vezetője jelenleg áll. A belügyminister úrnak lehetőleg rövid idő alatt, sürgősen kell törvényjavaslatokat kidolgoznia és előkészítenie, melyek magukban foglalják egész közigazgatási szervezetünknek mélyre ható módo* sítását és változtatását, foglalkoznia kell a közigazgatási bíróság szervezésével, a fegyelmi joggal, de úgy gondolom, foglalkoznia kell az anyagi törvények előkészítésével is, a melyek a közigazgatási jog mezejének legnagyobb részén ma még hiányoznak s ott is, a hol megvannak, bizonyára kisebb-nagyobb revisiora szorulnak. De e mellett foglalkoznia kell — és épen az administratio terén e feladatot nem szabad kicsinyelni — azon utasítások kidolgozásával is, melyek a törvények ezen egész lánezolatának végrehajtására nézve szükségeseknek fognak bizonyulni és a melyeknek jósága, vagy rosszasága talán nem eléggé méltányolt horderöVe.l bir arra nézve, hogy maga, az elvileg leghelyesebb reform is az életben minő eredményre fog vezetni. Mindezeknél fogva, úgy hiszem, a t. belügyminister úr előtt tárezája költségvetését illetőleg egyik legfontosabb kérdés az : hogy minő munkaerőkről gondoskodik ezen feladat >k elvégzésére, és tökéletesen igazat adok a t. belügyminister úrnak abban, hogy arra a mai gremiumbeli személyzet elégtelen, az ezt munkát fizikailag meg nem győzi és annak kiegészítésére van szükség, de úgy hiszem, hogy ez a kiegészítést nemcsak az elmélet kiváló férfiainak köréből, hanem a vidék? közigazgatás kiváló férfiainak köréből is kell keresni. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Azt hiszem, ez különös fontossággal bir nálunk, a hol a dolog természetéből kifolyólag — mintán a belügy ministerium tisztviselői nem képeznek egy statust a vidéki tisztviselői karral — ma a belügyministeriumban létező kitűnő férfiaknak azon nagy hátránynyal kell megküzdeniük, hogy a vidéki közigazgatást jóformán csak az actákból ismerik, (Úgy van! Ugy van!) és az hiszem, valóban nem volna kidobott pénz, ha már a jövő költségvetés előtt igen t. barátom, a belügyminister, egy codifikalo bizottságot létesítene belü«yrninisteri tisztviselőkből, az elmélet kiváló férfiaibói és a vidéki közigazgatás kiváló férfiaibói, a melylyel kidolgoztatva ugy a törvényjavaslatokat, mint azon utasításokat és rendeleteket, a melyek a törvény végrehajtására szükségesek. Azt hiszem, hogyha ez a bizottság felállíttatnék, annak mindjárt lehetne egy igen üdvös, hogy úgy fejezzem ki magamat, retrospectiv munkát adni, a mennyiben meglehetne bízni a ma fennálló, elvi természetű és jogszabályokat tartalmazó összes utasítások és rendeletek revisiojával és nézetem szerint nagyon sokat lehetne elérni, ha ebben oly férfiak működnének közre, a kik ezen utasítások