Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

157. orsg&gos ülés 1898. j»nnir 18-ííii, izerdán. 427 a belügyi budget úgyszólván elenyésző csekély összeget vett fel ezen baj megakasztására. Kiszámíthatatlan azon kár, mely ebből az országra hárult. Megbénította az a kereskedelmet s általában minden téren az össztevékenységre zsibbasztólag hatott. (Igaz! Igaz! bal felől.) Igaz, hogy ezen bajokat a belügyi kormányzat s főleg annak mostani kezelője, ;i t. belügyminister,úr elismerte és igéri, hogy segíteni fog r jtuk. Ámde, t. ház, mi ebben nem nyugodhatunk meg. Megnyugodhatnánk cwak akkor, ha azt látnók, hogy a t. belügyminister úr budgetjébe a baj elhárítására szükséges, vagyis annak megfelelő összeget vesz fel, de még ez nem történik, mi a t. belügyminister úr iránt, daczára minden Ígéretnek, bizalommal nem viseltethetünk és így költségvetését nem szavazhatjuk meg. Azon resignationak, a mely némely képviselő felfogásában e bajokra nézve mutatkozik, legeclatánsabb bizonyítékát adta tegnap Terényi Lajos képviselő úr, a ki azt mondotta, hogy ezen bizony nem lehet segíteni, születik is ember, meg is hal s mentííl több születik, annál több hal meg. Eszembe jut ennél egy adoma. (Halljuk! Halljuk!) Az egyszeri huszár gyónásru kényszeríttetvén, azt mondotta regimentspaternek : Gyónósom a következőkből áll: loptam is, de adakoztam is, imádkoztam is, és káromkodtam is, öltem is, de a hol csak tehettem, erősen törekedtem arra, hogy ember szülessék ; azt hiszem, atyám, rendben vagyunk, kérem a feloldozást. A regimentspater észrevette, hogy a t. vitéz úr nem áll feladatának magaslatán, erőteljes ember is volt, felemelkedett üléséből s azt mondta: Igazán quittek vagyunk, de a milyen a gyónás, olyan a feloldozásis, — és hatalmasan képen esavarintotta a vitéz urat .... Hát mindazon képviselő urak, a kik ez ügy fontosságát átérteni nem képesek és maga a kormány is, ha hasonló resignatiós nézetben van, vonják az adomából magára a következtetést, mely természetesen másban nem nyilvánulhat, mint abban, hogy bizalmat neki ez ok miatt sem szavazhatunk. Lehetetlen, t. ház, hogy figyelmen kivííl hagyjam beszédem folyamán Terényi képviselőtársunk előadásának némely részletét, melyet tegnap elénk tárt. A t. képviselő úr azon nézetnek adott kifejezést, hogy a csendőrség és a fegyver semmiféle szerepet nem játszik a választásoknál, mert hisz e rideg emberek nem képesek arra, hogy bárkivel is pactáljanak a k>rteskedés alkalmával. Hisz ezt nem is állította senki. Mi nem mondottuk sohasem, hogy a csendőrség és katonaság a választásoknál ezek irányítására, mint öntudatos tényező jelentkezik, hanem azt mondottuk, hogy felhasználtatnak és pedig arra, hogy azon banditafogások megvédve legyenek, a melyek előidézik azt, hogy nem a nép valódi akarata folytán jön némely képviselő úr a parlamentbe. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr védvén a főispánok működését, egy tévedésbe esett, nevezetesen azt mondotta, hogy mi, midőn a főispánok ellen egyet-mást felhozunk, contradictioba esünk; * felemlítette, hogy egyik ellenzéki képviselő kifogásolta, hogy a főispánok nem laknak székhelyükön, míg másokról azt mondta, nagyon is sokszor ott tartózkoduak. Hát a t. kópsdselő úr ebben tévedett, mert az illető képviselő úr, ha jól emlékszem Babó Emil, csak képletes beszéd gyanánt mondotta ezt. A képviselő úr nézete az, hogy némely főispán, ha viszonyai úgy kívánják, sohasem lakik székhelyén s a belügyi kormányzatnak úgy is jó, ellene kifogást nem tesz senki, míg a másik főispán mindenbe beleártja magát, az illető város vagy pedig a megye társas életét úgyszólván feldúlja, az embereket összeveszíti s mindenből czivódási anyagot gyárt. (Úgy van! bal felöl.) A t. képviselő úr beszédének további folyamán azt mondta: Hiszen az a vád teljesen alaptalan, hogy a főispánok működése hozza létre a választások eredményét, mert hiszen a legjobban kifogásolt három vagy négy főispán működése teljesen eredménytelen volt, mivel négy megyéből csupán ő maga jutott be kormánypárti programúul a képviselőházba. Hiszen, t. képviselőház, mi nem is mondottuk, hogy az eredmény teljesen a főispán kívánata szerint idomúit, sőt mi a választások eredményével úgy, a hogy, meg vagyunk elégedve, mert ha Radetzky olaszországi táborozása alkalmával teljes joggal mondhatta azt, hogy Ausztria az ő táborában van, úgy mi, az ellenzéken ülő képviselők teljes joggal hangsúlyozhatjuk, hogy a magyarság a mi táborunkban van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha valaki ezt nem hiszi, méltóztassék neki megnézni a választási térképet és azok a vörös körök kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak a mi állításunk mellett. (Helyeslés a báloldalon.) De, t. képviselőház, nem is ez tulajdonképeni oka az én felszólalásomnak, hanem kissé még vissza kell térnem ;f

Terényi Lajos t. képviseltársam beszédére. 0 vádképen említi fel velünk szemben, hogy egyebet nem csinálunk, mint folyton gáncsoljuk a megyei tisztviselők eljárását, de viszont azok sorsának javítására Semmiféle javaslatot nem teszünk, sem segédkezet nyújtani nem akarunk. A t. képviselő úr nagyon téved. Én ugyan nem tudom, hogy ő mit értett a tisztviselők sorsának javítása alatt, hanem azt határozottan tudom, hogy mi mit akarunk s miként óhajtunk mi az ő sorsukon javítani. Természetes, hogy álláspontjaink itt is, mint a legtöbb dologra nézve, óriási különbsé54*