Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-136
414 136, országos ftléi 1896, Január 17-én, kedden. Kem akarom a t. ház becses türelmét hoszszasan fárasztani, azonban engedjék meg, hogy egy pár ilyen szakaszra mégis rámutassak, rámutassak annál inkább, mert épen ma a t. túloldalnak egyik t. szónoka, gondolom Terényi t. képviselőtársam, azt állította, hogy mennyi sok tőrtént a 15 éves szabadelvű aera alatt épen a közegészségügy terén és hogy künn a megyékben mennyire rendezve vannak ezek a viszonyok. (Halljuk!) E törvénynek pl. 10. szakasza azt mondja: »A lakhelyek légkörének tisztántartása tekintetéből a hatóság az egészségre ártalmas posványok és mocsárok lecsapolását vagy kiszárítását, a közegészség igényeinek megfelelő csatornázás rendszerének behozatalát vagy más, e tekintetben ezélszeríínek bizonyult intézkedés megtételét, ágy szintén növéuyzet ültetését elrendeli.« Én egyáltalában nem vonom kétségbe, hogy a vármegyék többsége ezen törvény kívánalmának eleget tettek, t. i. elrendelték; de azért az ember, ha az útról ledől, pocsolyát talál minden faluban és kenderáztatás idején megüti orrát a kenderbűz és ha 5 — 6 falun át lovagol, lova hol egy döglött kutyától, hol egy döglött macskától, sot néha egy döglött disznótól ijed meg. (Olvassa): »A hatóság továbbá számos egyéneknek szűkebb lakásokba összezsúfolását megakadályozza és intézkedik az utczák, terek, lakházak, iskolák, növeldék, gyárak, börtönök, vágóhidak tisztántartása, úgy szintén állati hullák és azok maradványainak eltakarítása iránt, szóval: mindannak eltávolítását, mi a légkört, talajt és vizet tisztátalanná te*zi (pl. a kendervagy lenáztatók) s mindannak létesítését, mi a közegészségügyet előmozdíthatja, kényszer útján is eszközölheti.« Eszközölhetné, de a legtöbb helyen bizony nem eszközli. Valamely későbbi szakaszban intézkedik a törvény, hogy a mészárszékeknek tisztáknak kell lenniök és főkép arról, hogy minden fogyasztásra szánt állat levágás előtt orvosilag megvizsgáltassák, nehogy betegségben szenvedő állat, mely az egészségre ártalmas, használatba kerüljön. Ez az ország legtöbb megyéjében egyáltalában nincs végrehajtsa, mert nincs kellő számú állatorvosunk. Például Szatmármegyének, ha jól tudom, 114 négyszög-mértföldnyi területén 4, legfolebb 5 állatorvos van alkalmazva. Ezek csak a lakhelyükön levő 5 mészárszéket vizsgálhatják. És mi a praxis a legtöbb helyen ? A falusi község, vagy a kisvárosi hatóság egy jóravaló polgárembert megbíz, hogy nézze meg a levágásra szánt ökröt vagy borjút, ez az ember pedig ahhoz ép úgy nem ért, mint én, már pedig én egyáltalában nem tudnék ítéletet mondani, hogy az az élő állat szenved-e oly betegségben, a mely a fogyasztásnál az emberi szervezetre káros lehet. Nem akarok — mondom — ezen kérdésnél hosszadalmas lenni, azt hiszem, hogy ezen 3—4 szakaszból bebizonyítottam már azt az állításomat, hogy ez a közegészségügyi törvény sokat akarna, csakhogy nem állanak rendelkezésükre az eszközök és módok, hogy e törvényt képesek lennének ma, sőt két-három év leforgása alatt is a papírról magába a gyakorlati életbe is átvinni. Én őszintén megvallom, hogy a magam részéről sokkal czélszerííbbnek tartanám, hogy ha egyelőre, a míg az anyagi eszközök kissé erősödni fognak, megelégednénk kevesebbel is, hanem annak a kevésnek azután a gyakorlati életbe való átviteléről is gondoskodnánk. (Helyeslés bál felől.) -~ Példáúl a körorvosi állomások rendkivííl jelentékeny része országszerte csaknem minden megyében betöltetlen; mert azzal a díjazással, a mit a legtöbb megyében megszabtak, orvosokat sohasem fognak kapni; mert ha valaki az orvosi pályát elvégzi, a mely a legköltségesebb nz egyetemi szakok között, sokkal többe kerül, mint akár a jogászi, akár a theologus pálya, tehát jelentékeny tőke-befektetést igényel, akkor olyat, a ki e quulifieatiot nehezen megszerezte, évi 4—6 száz forint fizetésért kapni teljes lehetetlenség. Csak azok a körorvosi állomások vannak betöltve, a hol vagyonosabb családok, egy-két úri ember laknak, a kiknél a körorvos jelentékeny jövedelemre számíthat mint háziorvos; azonban nézetem szerint épen ott lenne szükség körorvosokra, a hol ilyenek nem laknak, tehát a 1 egeihagyatottabb, a legszegényebb, vidékeken. (Úgy van! hal felől.) Például Szatmármegyének Avasában nincsen körorvo*, pedig ilyen helyen van legnagyobb szükség azokra, mert a megye területén egy-két órára találnak várost, a hol orvos lakik. A törvénynek intentioja az lehetne, hogy ezek a vidékek láttassanak el orvosokkal, azért a magam részérő! sokkal helyesebbnek találnám, hogy há a t. beíügymiiiister úr egyelőre módot tudna találni arra, hogy a törvényhatóságok ezen változtassanak oly formán, hogy egyelőre két-három körből egyet képezzenek, egyesítsük őket 1200 — 1500 forint fizetéssel s akkor azután azok az állomások be lesznek töltve; azzal többet fogunk érni, ha p 1 . az avasi 5—6 körből lesz kettő két körorvossal, mintha Szatmármegye Avasán nem lesz egy orvos sem. Bátor vagyok fölhívni a t. beíügymiiiister úr figyelmét arra, hogy a körorvosi állomások székhelyeit illetőleg sok megyében rendkívüli visszásságok tapasztalhatók. Orvost t. i. nehezen
