Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-136
186. országos ölé* lSWS. Jsstmir 17-én, Iteäáea, 405 törekvéseknek megvalósítása lehet egy ellenzéknek egyedüli czélja és ezen czél elérésében egyedüli fegyvere a kritika és az összehasonlítás, mely által a köztevékenység működése és saját elveinek iránya közti különbséget tárja fel és ezen kritikának és összehasonlításnak egyedüli helyes eszköze az, ha a köztevékenységben részes egyének politikai működését a maga igazságában bemutatja. (Helyeslés a baloldalán.) A t. belügyminister úr kijelentése, illetőleg kívánsága a parlamentarismus felelősségi elvének mikénti alkalmazására nézve az én igénytelen nézetem szerint nem állhat meg, mert midőn a t. minister úr nyilatkozatát tette, az ellenzék működését és az ellenzék irányzatát értette félre, mert a midőn az ellenzék a tárczája tevékenységi körébe eső valamely tisztviselő eoncret vagy általános tevékenységét bírálja, azt nem azért teszi, mintha azon tisztviselőt vagy mintha azon ténykedést a parlament e^őtt kívánná felelősségre vonni, hanem teszi a minister úr felelősségre vonhatása czéljából és hogy ezt tehesse, szükséges, hogy a sérelmezett bajokat és azok elkövetőit coocrete jelölje meg, mert e nélkül a t. minister ixv nem is nyilatkozhatnék a valóságnak megfelelőleg s e nélkül a parlamentben a minister urakat a tárczájuk körébe eső köztevékenységükért eredményesen felelősségre vonni sem lehetne s a parlament egész ellenőrzési joga dlusoriussá válnék mindazon esetekben, a melyekben a minister nem közvetlenül, nem személyesen járt el. {Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De nem lehet az ellenzéknek azon eljárását és magatartását, mely szerint a közkormányzati tevékenység és a saját elvei közt a különbséget és ezen elveinek a közjó előmozdítása (Halljuk! Ralijuk!) és a nemzeti törekvések elérése tekintetében elsőbbséget kimutatni igyekszik a hazafiság monopolisálásának, a hazafiságban való licitálásnak tekinteni. Ezeket tartottam szükségesnek kiemelni, midőn itt az ellenzéken azt kell tapasztalnunk, hogy a t. kormánypárt a mi részünkről jövő bírálatot minden közjogi érzék és minden alkotmányos felfogás ellenére nem ez alapon fogja fel; mert, t. ház, maguknak az egyes országos pártoknak törvényhozói működése, a törvényhozás termében kifejtett beszédek és megejtett szavazatokban érvényesül. Es midőn a nemzeti párt nem mert magát a hazafiság mono polisatorának tekintené a t. többséggel szemben, hanem épen azért, mert a hazafiságot a t. többségnél is keresi, elvei és nemzeti törekvései mellett az Indokok és érvek meggyőző erejét hozza fel; a midőn e párt itt a törvényhozás termeiben az ő elvei, nemzeti törekvései mellett beszél és szavaz és következetesen terjeszti ezen meggyőződését künn a polgárok körében is és a függetlenségi párt elveivel szemben is : akkor ezt a t. ház a hazafisággal való Hcitationak tekinteni nem lehet. f ( Úgy van! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) És a midőn a t. többség a hatalom birtokában, az érvényesülés minden kellékével felruházva, hazafiúi önelégültséggel beszédeiben a nemzeti párt ellen tör és szavaz e párt nemzeti törekvései ellen, midőn a köztünk fennálló differentiákat beszédeiben oly kicsinyeseknek mondja, de szavazatával sohasem járul I hozzá, hogy ezen kicsinyes válaszfal ledöntessék: ' nos, akkor, ezen t. többség ne vádolja a nemzeti pártot a hazafiság licitatiojával, hanem vádolja önmagát az eszmék árlejtésével. (Úgy van! bal felöl.) Recriminatiokba bocsátkozni, t. ház, nem akarok és így nem keresem a t. többségnek nemzeti törekvéseit, a csendőrségi kardbojt híres j sanálásánál; nem kutatom, hogy e nemzetiségi I törekvéseknek előbb tapintatlan felidézése, később a nemzetiségi izgatásnak öntudatlan elnézése idejében a t. többség akarata miként nyilatkozott meg; nem keresem, hogy a hires véderő vita alatt a t. többség hazafisága miért járult hozzá a nemzeti akarat legyőzéséhez és nem kérdem i azt, hogy a midőn a nemzeti párt által vallott és hazánk jelen államjogi szervezetét biztosító 1867: XII. tezikken alapuló elvekre az úgynevezett kormányképtelenségi theoria terjesztve lett, ezen theoriával szemben a t. többség haza fisága miért viseltetett oly keleti nyugalommal. Nem akarok hivatkozni, t. ház, a t. belügyminister úr szombati beszédjére, melynek igazságát hétfői értelmezésével sem volt képes meggyengíteni. Nem akarok hivatkozni beszédjének 1 azon részére, melyben az egyesülési jog iránt oly helyes érzékének tanúbizonyságát szolgáltatta, de a melylyel elődjétől minden ez iránti érzéket megtagadott. És nem kérdem azt, hogy azon csaknem három év alatt, midőn a volt belügyminister úr közkormányzati tevékenysége gyakran helyezkedett az állampolgárok jogaival s a közszabadsággal ellentétbe, miért támogatta azokat a t. többség mégis oly odaadással s most elhangzott beszédeiket miért halgatták el akkor? Nem akarok hivatkozni a t. belügyminister úr szombati beszédének azon további részére sem, melyben a közigazgatási tisztviselők nagyrészének képtelenségét, a belügyministerium eddigi működésének úgyszólván teljes rendszertelenségét mutatta meg. És nem akarok foglalkozni azzal, nem kérdem azt, hogy a t. belügyminister úr szerint is oly rossz fegyelmitörvénynek megalkotásához a t. többség miért járult hozzá"? Nem kérdem azt, hogy a t. belügyminister űr szombati beszéde szerint a közigazgatásnak annyira züllött és lassú menetét és a közegészségügynek 18 éven át teljes elhanyagolását a t. többség miért nézte el ? Mert, t. uraim, legyünk igazságosak. Az a
