Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

392 188. '*rsíAgos illés 18:3. január 16 áa, hétfSá. hevernek megműveletlentíl: törvényeket hoz az idegen elemek, a tótok, chinaiak stb. ín vasiója ellen, mert azoknak a munkaképessége versenyez velük; így biztosítja oda künn szegény népünk jövőjét és létét. S ez a faj, a mely oly munkás a a coneurrentiát olyannyira legyőzni képes: nem tud itthon megélni; ez abnormis állapot és érdemes rá, hogy orvoslására sürgős intézkedések történjenek. (Helyeslés bal felől.) Engedje meg a t. ház, hogy utolsó pillán tásomat Erdély felé vessem, Erdély felé, amely történelmi múltjánál fogva oly rendkívül fontos és érdekes szerepet játszik s a mely a jelenben a legexponáltabb pontját képezi a nemzetiségi támadásoknak. Tavaly szerencsém volt fölemlíteni, hogy mily nagy mérveket öltenek Erdélyben a bujtogatások, hogy a törvények meg nem tartása következtében s a magyar tisztviselői karnak passiv hozzájárulása folytán is a legmagasabb fokig korbácsolódtak. fel a nemzetiségi izgatások. Itt követelem én a törvényeknek legszigorúbb alkalmazását. Nem elég egyes izgatóknak, a minő Lucaíiu, elmarasztalása; mélyebb és gyökeresebb intézkedések szükségesek. (Úgy van !bäl felöl.) Szükséges pedig az administratioban az, hogy a tisztikar a leg tökéletesebb igazságszolgáltatásra ás a leghelyesebb, legobjectivebb administratiora szoríttassák, hogy a választások alkalmával őket se aíjasíthassák le vak eszközökké, hanem tartassanak meg tisztviselői méltóságukban. Volt alkalmam tapasztalni a választásoknál, hogy mily visszaélésekre képesek a főispánok és mily készséges, vak eszközeik nekik a polgármesterek is, általában véve a tisztviselői kar. Tordán ak csak egy fél polgármestere van, (Derültség) a ki délelőtt a megyei takarékpénztárnak elnökigazgatója és csak délután polgármester. Dicséretére legyen mondva, ezt a kettős qualifieatioját még a választások alatt sem vetette le és mint takarékpénztári igazgató híven teljesítette délelőtt a kötelességét. Az incotnpatibilitái-; kérdése a, polgármesterre nézve már régebben fel vettetett és a ministerig is elhatott, azonban a polgároknak kevés rokonszenve daczára és minden sürgetés ellenére az ügy maradt a mint volt, mert a polgármester megbecsülhetetlen végrehajtó a választásoknál és így a főispánban kitűnő pártfogót talált. T. ház! Erdélyre vonatkozólag különösen bátorkodom felhívnia t. belügyminister úr figyel mét azon nagyjelentőségű társadalmi feladatra mely az erdélyi magyarságnak és nemzeti életnek központját, Kolozsvár városát illeti. (Halljuk! Halljuk!) Számra nézve Erdélyben oly elenyészőleg csekély a magyar elem, hogy szembetűnő mily nagy missioval bír a magasabb mérvű szellemi erő kifejlesztése Kolőzsvártt, mely annak nem csupán a vidéki város jellegét adja meg, hanem valósággal egy tartományi főváros szerepére is emelje. Elis.n erein, hogy sok történt a tekintetben, de még sok tenni való van. Az ottani társa dalom oly speciális magyar társadalom, mely egyetlen a maga nemében, mely Magyarországon nem található és nemzeti aristokraticus történelmi alapon fejlett ki. Ott a magyar társadalom, a főúri osztály és a polgárság együttvéve valóban a legöntudatosabb vezértesttíletet képezi, mely őrködik mint egy előőrse a nemzeti ideáknak Erdélyben és méltán megérdemli óhajaiban és aspiratioibm a kormány támogatását. T. ház! A pártok uralma nem a többségben rejlik, hanem azokban az ideákban, a melyeket korszakuknak nyújtanak és abban a munkában, a melylyel ezen ideákat létrehozni és az állam megerősítésére megvalósítani képesek. Jelen politikai korunknak legfőbb két eszméje, mint ezt Apponyi Albert t. képviselő társunk említette, a nemzetiesség és ssabadelvűség. Ezt a két ideát az ellenzék szolgáltatta a parlamentnek és a szabadelvuségnek eszméjét korunkhoz idomítva fényesen fejtette ki a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló beszédében Apponyi Albert t. képviselőtársam, — míg a nemzetiességnek mindenható hatalmát, mely most erősebben támad fel és él a nemzetben, mint 1867. óta bármikor: ellenállhatatlan erővel és az ügyet eldöntőleg emelte ki Ugron Gábor t. képviselőtársam a Hentzi-szobor kérdésénél midőn a soldateskát és servilismust megtámadt!. Óhajtom t. ház, hogy ennek a két legfőbb vezér-ideának megvalósításában találkozzék a kormánypárt és ellenzék és mérkőzésüknek eredménye olyan legyen, hogy ne veszteséggel hagyja el a harczteret egyik fél vagy a másik, hanem hogy mind a kettő összeütközéséből a közjó, a közszabadság és az alkotmányos fejlődés kerüljön ki győzelemmel. (Tetszés a ssélsöbilon.) Még egyszer vagyok bátor megjegyzéseimet a belügyminister úr figyelmébe ajánlani, sajnálva, hogy a költségvetést az adott progratum alapján, daczára az előadó rokonszenves egyéniségének (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon) el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Horváth Idám jegyző Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindazon szónokok, kik a belügyministéri tárczánál felszólaltak, minden pártkülönbség nélkül, fel egész a minister úrig elítélték a mi közigazgatásunkat. Ritka egyértelműség az, a mely erre nézve e házban honol, mert közigazgatásunknak védője nem akadt, egy sem hanem elismerjük mindnyájan, hogy ez a közigazgatás