Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

ggR 185. «rs*íig*» 81é» 1I9S. Jftnn&t ÍS.in, hétfőn. nak, nem akarom, hogy egyes ilyen nemtelen izgatók miatt egy egész nemzetiség szenvedjen, hogy egyesek hitvány viselkedése miatt azok karakterét érintsük, a kik velünk békében élnek ; nem akarnék és nem tudnék sohasem hozzá járulni ahhoz, hogy a közszabadság intézményei ilyenek miatt megszoríttassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert valahányszor e hazában nemzetiségi kérdésről van szó, mindannyiszor eszembe jutnak e század első feléből egy nagy államférfiú, Metternich herczeg s-zavai. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Az is nagy államféfiú volt!) Madarász József: Jótól tanúi! Bcssenyey Ferencz: Azért talán nem fog elítélni Madarász József képviselő úr, hogyha azt mondom nagy államférfiú. Madarász József: Nagy államrontó! Bessenyey Ferencz: Mert ha Kossuth Lajos 1842-ben Wirkner Lajoshoz írt levelében azt mondhatta, hogy Metternich Európa első állnmférfia, én azt hiszem, hogy nekem csak nem veheti rossz néven senki, ha ugyanezt mondom. Madarász József: 42—92-ig nagy idő! Bcssenyey Ferencz: Én azt gondolom, ha okos emberek idézeteit említi fel valaki s kiváló emberek szavait megtanulja, nem tesz vele kárt sem magának, sem másnak s én tartom Kossuth Lajost oly nagy embernek, hogy egyes mondásait meg is tanuljam. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Abban a vármegyében, a melyben én lakom, a román nép nagyon tisztességes, jóravaló, háládatos nép, erről biztosíthatom a a t. házat. Erdélyről, melynek viszonyait nem ismerem, beszélni nem akarok. Tény azonban, t. ház, hogy azon népfajoknak, melyek a görög ',, életi vallást átvették, egy igen nagy és radicalis hibája az, hogy nyelvüket a vallásukkal identificáiják. így azután, hogyha ezen népfajok lelkészei izg;;tnak, az az izgatás annyival veszedelmesebbé válhatik, mivel nemcsak politikai, hanem vallásos eszközökkel is, t. i. a nép vallási érzelmeinek fölkeltésével izgat. Igen jót mondott e tekintetben is Kossuíh Lajos — megint ö reá hivatkozom — (Felkiáltások a szélsőbalon: Hát Metternich! Halljuk! Halljuk ! jobb felől. Olvassa); »Nem lehet politikai dolog, a melynek elintézésébe valamelyik püspök vagy lelkész be ne folyjon. Ha ezen urak felfognák, hogy nem az a hivatásuk, hogy politikai kormányt képezzenek, hanem hogy a népet erkölcsösebbé és műveltebbé neveljék, akkor sok dolog máskép állana. Mert minden nép állapota rossz karban van, a hol a pap több, mint pap, a hol az egyszersmind politikai hatalmat gyakorol« (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés jobb felél.) T. ház! Én azt hiszem, hogy ezen izgatás ellen is meg lehet találni a leghelyesebb utat: az igazságosság és a törvényesség útját. Az, a ki Magyarország belbékéjc, a nemzetiségek közötti béke, ezen államnak integritása, hatalma ellen izgat, adassék át a büntető bíróságnak, hogy kérlelhetetlen szigorral sújtsa. (Élénk helyeslés.) De igazságosnak kell lennünk, t. ház és ez az igazságosság azt parancsolja, hogy: legyen az bárki, a ki Magyarország belbékéje, a felekezetek közötti nyugalom, az állami hatalom és az állam integritása ellen lázít... (Élénk helye lés jobb felől.) Vajay István: Még ha minister is! Bessenyey Ferencz: .... tartozzék az bármely vallásfelekezetbe?; vagy uemzeii«é>íhez, legyen az bármily magas vagy alacsony állású, érvényesíttessék ellene a törvénynek szigora. (Élénk helyeslés.) Meri a törvény előtti egyenlőség elve csaj< akkor lesz végrehajtva, ha így járunk el. Es nekünk óvakodnunk kell attó), hogy az igazságosság: és törvényesség mérlegének egyensúlyát a mi szenvedéíyességíink meg ne billentse, mert a rosszakarat és ellenségeskedés még ebhői is fegyvert kovácsol ellenünk. (Helyeslés jobb felől.) És miután, t. ház, én erre az alkotmányos kormányhatalomnak meg kívánom adni az erőt is — nem a ministeri omnipoteutiát, hanem meg adni a törvényes eszközt és hatalmat — és miután én bízom ennek a kormánynak szabadelvfíségében és különösen hazafiságában arra nézve, hogy minden ily elfajulást törvényesen sújt és büntet: én megszavazom a költségvetést (Hosszas élénk helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon: Mit mondott Metternich?) Horváth Ádám jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos: T. há?,! Midőn a mxilt évben a költség-vetés Tárgyalásánál fölszólalni szeiencsém volt, még akkor a belügyminister urat az előadói széken üdvözölhettem, a honnan a múlt héten a kedélyes Asbóth a fejét ajánlotta fel a t. háznak. (Derültség a szélsőbalon Halljuk! Halljuk!) De szerencsére ebből a kedveskedésből senki sem kért magának. Úgy látszik, a t. ház meg van elégedve egyenkint a saját fejével és én azonkívül mondhatom, bizonyos megelégedettséget rem hallgathatok el a belügyminister úr fejével szemben sem, a ki önállóságának, tettvágyának legelőször is azzal adott kifejezést, hogy miután megtámogatta az ő Felsége személye körüli minister úrnak Gré; a-utezai palotáját és azt kiköveztette: mint jó gazda, elkezdett a saját portája, a saját háza előtt söpörni és megkezdte a purificatiot a belügyministermmban. Tudomásom van róla, hogy bár csak kisebb mértékben, a belügyminister úr szükségét látta annak, hogy az a régóta elzárt épület, a belügyministerium, a hol csak a fejek változtak, de a rendszer mindig megmaradt, bizonyos szellőz-