Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

mi 184, •rmáffti ffléi 18WL Ja»nir lá.én U6ml»at«it. niinisteri tanácsos árról itt nyilatkoztam volna, csak annyit mondván, hogy eljárása Hohenlohe főudvarmester úr tetszését kinyerte, egyebet nem és így a vélekedést felette függőben tartottam volna. A t. minister ár úgy látszik nem a beszédemet nézte meg, hanem úgy gondolta, hogy én Jekelfalussy ministeri tanácsos úrról csak azt mondtam, hogy Hohenlohe herczeg vele megelégedett volt. En nem ezt mondottam, hanem azt a mit mondottam, bátor leszek felolvasni és mintás) a minister úrnak kétségkívül nem volt, ezélja, hogy egyebet insinuáljon . . . Hieronymi Károly belügyminister: Nem insinuáltam! Horváth Gyula: - . . mint a mit mondottam, igazat fog nekem adni abban, hogy a kritikára mégis jogom volt. Én tudniillik ezt mondtam : »Az ország közrendészete élén Jekelfalussy ministeri tanácsos áll. 0 vezeti Magyarország közbiztonsági ügyét, a magyar rendőrséget, sőt vannak, kik ez iránt többször megelégedésüket is nyilvánították*. Ezek közt említettem Hohenlohe-Schilling-Ftirst herezeget is. Továbbá, mondtam, mint a hogy megemlékeztek mindazok, kik vele a legközvetlenebb összeköttetésben á!lottak«. Azt is mondtam »T. ház, mikor arról van szó, hogy közvetlen tudomást szerezzen magának a kormány arról, hogy a lázadási állapotokban, melyek vagy munkás viszonyok, vagy nemzetiségi izgatások folytán előállottak, hogy abban miféle tájékoztatást tudtak adni a kormánynak: mutatja a régi múlttól egészen a mostani időig való időszak, úgy vagy a kormány volt rosszul tájékozva, és akkor ennek Jekelfalussy volt az oka, mint a hogy az természetes, mert ő áll a rendőrség élén, vagy pedig a kormány hibázott, és a jelentések daczára gyámoltalan volt. Ebből a minister ár először is meggyőződhetik róla, hogy nem kifogásoltam, csupán csak megemlékeztem a dolgokról; ennek is csak az volt a ezélja, hogy megmutassam, mi ennek az urnak főtörekvése; ilyen megelégedésre akar szert tenni, és nem az a törekvése — kimondom itt nyiltan, és be is bizonyítom, hogy az országban levő állapotokról a kormánynak kellő időben a tájékozást megadja. így támadt az a tájékozatlanság, mely úgy a nemzetiségi, mint a munkás lázadási kérdésekben uralkodott. Ezt mondottam ég nem akartam senkit insinuálni a parlamentben, ami ellen nem védheti magát. Újból emlékeztetem a minister urat, hogy teljes lehetetlenség megkritizálni a kormánynak és közegeinek eljárását anélkül, hogy rámutasson a személyekre. Ha nem mutatok rájuk, azt mondja a minister úr miért nem nevezem meg őket, ha megnevezem, azt mondja, miért nevezem meg. A minister úr jelenleg áj, de ez a régi ministerek szokása, hagyjon fel vele, azaz ne is kezdje meg (Helyeslés balfelöl.) Bernáth Dezső jegyző: Bethlen Gábor gróf! Gr. Bethlen Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy beszédem folyamán igen gyakran fogok foglalkozni, a belügyminister úrral, azonban igen természetes, hogy a mennyiben abban valami támadás lesz, annak éle nem fordítható ellene, mivel nem lehet, hogy a múltak hííneiért őt valaki személyesen felelősségre vcnhiiFsa, annál kevéshbé én, a ki az ő nagy tisztelője vagyok. A minister úr előbbi felszólalásra még kényesebb helyzetbe hozott, mert abban oly reformokat is helyezett kilátásba, a melyek csakugyan itt-ott a közigazgatási gravámenek és miseriák alapkövét képezik. Pl. épen méltóztatott említeni a fegyelmi törvény megváltoztatását. Beszédem fonalán szerencsém lesz épen a fegyelmi törvények által sújtott egyének dolgában felszólalni, tehát igen örvendetes tudomásul veszem, hogy a minister úr kilátásba helyezte, hogy ezt sanalni fogja. Beszédem fonalán én is nem egy kart támadok meg, hanem azt, aki ellen panaszom van, tehát ha azt méltóztatott a minister úr mondani, hogy ő nem felelős a múltakért, hogy igyekezni fog választásában szerencsésebb lehetni, mint elődje, azt is csak megnyugvással fogadom 8 örülni fogok, ha ezt az életben is praktizálni fogja. De foglalkoznom kell mindenekelőtt a t. túloldallal, (Halljuk/ Halljuk/) a kormánypárttal, vagy a mint magái; nevezi szabadelvű párttal, mely két év óta óriási hanyatlást mutatott fel, a szabadelvűség és a nemzetiségi viszonyok terén. Hallunk kijelentéseket , frazeológiát, eloqentiát, fitogtatják a szahadelvűséget, annak czégére alatt csinálnak pozsonyi megtámadást, fitogtatják a nemzeti politikát és csinálnak nemzetiségi politikát nemcsak Erdélyben, hanem úgy felső mint dél-Magyarországon. (Helyeslés bal felől.) Tehát mondhatni snturálva van az egész ország azon irányzattal, a melyet a szabadelvű párt a kormány aegise alatt követ. (Helyeslés balfelől.) A szabadelvű párt csökönyösen megmarad azon állítása mellett, hogy ő nem változott, hogy ugyanaz, ami volt 16 évvel ezelőtt. Ugy hiszem ezt fejtegetni nem kell. Hiszen emlékezzenek vissza t, képviselő urak azon óriási lelkestíltségre, a melyet olykor Tisza Kálmán egyes hazafias melegségtől áthatott heszéde alatt a szabadelvű párt, sőt az egész ház is tanúsított miként ujjongott a szabadelvű párt, mily nagy volt a lelkesültgége, a melyet érzett. Ma is fejbólintással nyilatkoznak, minden más nemzetiségi ügyekben tett sivár kijelentetekre.