Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-134
üíiö ISt. oifsíágw álé* 1898. Janóit 14-én, »3tombat«ii» kisebb 700 frnál Ez oly férfiúra nézve, a ki hosszú éveken keresztfii szerezte meg tudományos készültségét és diplomáját, ki nem elégítő fizetés. De a baj nemcsak abban rejlik, hogy a fizetés csekély, hanem abban is, hogy még ezt ; sem kapják meg rendesen. (Úgy van!) Méltóztatik tudni, hogy az országnak kivált szegényebb vidékein, a melyek anyagilag amúgy is gyenge lábon állnak, nagyon sok község egyesíttetett egy körbe, tisztán abból az anyagi okból, hogy a körorvosok szerény fizetését képesek legyenek megfizetni. A körorvos már most kénytelen e 115 — 20 községből egyenkint beszedni a rájuk kivetett rátát. Világos, hogy ez oly férfiúnak, a ki a főiskolán diplomát szerzett, meg nem felel; de épen azért, mivel igen sok község egyesíttetett egy körorvosi kerületbe, nagyon természetes, hogy a körorvos igénybevétele az egyes községek lakosai részéről nagyon meg van nehezítve. Mit használ az, ha 10—15 — 20 kilométernyi távolságban van egy körorvos, ha nehéz azt az egyes községekbe hozatni. Addig, míg a körorvosi intézményen gyökeresen nem segítünk, arra számítani, hogy ezeket a körorvosi állásokat megfelelően be lehet tölteni, bizony alig lehet. Lehetséges talán ezen körorvosi álláson időközben javítani és a fizetés fontosabb kifizetése tárgyában intézkedni; én mindezeket meg fogom kísérlem', hanem gyökeres orvoslás csak szerves közigazgatási reformmal lehetséges. (Igaz! Ügy van!) Kapcsolatban áll ezzel a hazánkban pusztító járványok ügye. Első sorban meg kell emlékeznem a diphteritisről, mely csakugyan borzasztó pusztításokat okoz a gyermekek között, szerencsére még sem oly nagyokat, mint a milyen szám tegnap említtetett. A kezeim közt levő hivatalos adatok szerint ugyanis 1892. második felében — a közvetlen múlt, illetőleg a jelen nyújt ugyanis e tekintetben leginkább tájékozást — 4000 gyermek halt el diphteritisbeu, a mi még mindig ijesztő nagy szám. Horváth Gyula: Szolgálok adatokkal 27 megyéből, hogy 10.000 halt meg a hivatalos közegek jelentése szerint. Hieronymi Károly belügyininister: Legelőször meg kell említenem azt, hogy hiába fogunk akármiféle hatósági intézkedéseket tenni, ha népünket fel nem világosítjuk, hogy először ezeket a hatósági intézkedéseket vegye komolyan figyelembe és kövesse; ha nem fogjuk felvilágosítani az iránt, hogy az orvosok tanácsával csakugyan éljen, a betegség esetét be is jelentse és ne legyen abban a fatalismusban, hogy azt mondja: utoljára is, minek csináljunk magunknak alkalmatlanságot, költekezést, ha az Isten el akarja venni, úgy is elveszi. Ha a köznép ezen közönyén nem segítünk, a hatósági intézkedések keresztfiivitele vajmi nehéz Íes2. Ezért én nagy örömmel üdvözöltem azt, hogy a > Magyar Hírlap« közölt több orvostól mindenféle eljárási módot és jelentést arról, hogy miképen kellene a diphteritisen segíteni. De a »Magyar Hirlap« szerkesztősége, úgy látszik, ezt ma már megbánta, mert ma tréfálkozva és gúnyolódva emlékezik meg a közegészségügyi tanács oly munkálkodásáról, a melyet az én rendelkezésemre tett. Én ugyanis a legcompetensebb férfiakkal érintkezve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a diphteridsnek gyökeres megakadályozását az egész ország területén egyszerre a mai viszonyok szerint nem vihetjük keresztül. Nem tehetjük pedig először azért, mert nem rendelkezünk a szükséges eszközökkel, másodszor, mert azon intézkedések eredményét sem ismerjük arra még eléggé, hogy azokat az egész országra egyszerre kiterjeszszük. Annyi tény, hogy a diphteritisnél nem annyira a megbetegedett gyermekek megmentéséről van szó, ámbár ez is nagyon fontos és ezt sem szabad elhanyagolni, de a fődolog a ragály tovább terjedésének megakadályozása. (Általános helyeslés.) Ez azonban több sarkalatos intézkedésen alapúi, a melyeknek mindegyike olyan természetű, hogy nagymérvű hatósági beavatkozást és költséget igényel. Az első feltétel az, hogy a beteg gyermektől az egészséges elkülöníttessék. Látszólag ez igen nagy nehézségbe ütközik; a gyakorlatban azonban — mondhatom — e nehézség még sem nagy, mert a legtöbb helyen a szülök a beteg gyermeket, bár közkórházba nem, de rokonokhoz küldetr hajlandók. A másik teendő az, hogy minden lakás, a melyben beteg gyermek volt vagy meghalt, alaposan fertőtleníttessék és fertőtleníteni kell még azon ágyneműt és ruhákat is, a melyekkel a gyermek érintkezett. Ezt azonban egyszerűen karbolozás útján elérni nem lehet, gyökeres fertőtlenítés egyedül forró gőzzel történhetik e ezélra készített külön apparátus segítségével. Ugron Gábor: Az ^em ér semmit, el kell a fertőzött dolgokat égetni! Hieronymi Károly belügyrainister: Bizonyos dolgokat el kell égetni, pl. a szalmát, de más dolgoknál ez nem szükséges. Éu tehát arra szólítottam fel a közegészségügyi tanácsot, hogy az ország bizonyos részén, a tudomány és a közigazgatás minden segédeszközének felhasználásával, kíséreljék meg a ragály tovább ter-f j édesének meggátlását. Erre az ország déli vij dékének egy részét jelöltem ki, meghagyván, hogy ott mindazon intézkedések, melyeket a tudomány ma kezünkbe ad, a legnagyobb szigorral és pontossággal vitessenek keresztül. Ha ezen eljárásom e kisebb meghatározott körben eredményre vezetne — bár a legcompetensebb