Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

3|,S ÜS. omátrot ttlés 189§, janiiéi- IS-Éti, pénteket. egyike Sporzon Ernő képviselőtársam azt a jó páldát, hogy hallgassuk meg egymást és ne éljünk rögtön a szabályrendelettel. Ha nem ezt az elvet fogják követni, hanem azt -— és én azt állítom, hogy ez így van az egész országban mindenütt (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és nemcsak Nyitramegyében, hogy nem szabad egyszerűéi többet beszélni, legyen az indítvány bármily jó is, ha az az ellenzék részéről jön: akkor birdessék bár a minister urak a legaranyosabb éheket, rántsanak bár kardot a legtisztább eljárások mellett, ha az ő főispánjaik, alispánjaik és többi hivatalnokaik ágy fognak eljárni mint eddig, akkor kárba vész minden, a régi, rossz slendrián meg lesz úgy, mint eddig volt. Azt is felemlítette Sporzon Ernő t. képviselő társam, hogy a felvidéken az államkincstár alig depossedalt valakit s hogy alig, vagy talán egyáltalában nem volt erre eset. Ez nekem feltűnt és a mennyire időm engedte, utána jártam a dolognak, de csak két járásban szerezhettem meg az adatokat. Ezek Szerint 1890 ben a nyitrai telekkönyvnél 61 esetben kért az államkincstár árverést és 28 esetben azt meg is tartotta. Gälgóezon 13 esetben tette ezt. Két járásban tehát megtörtént, egy éven belül, hogy 41 embert, depossedaltak. Ezek szerint nem oly aranyosak ott az állapotok, hogy a képviselő űr azt állíthassa, hogy nálunk az államkincstár nem depossedal senkit. Többet mondok: tudomásom van oly esetről is, hogy a pénzügyministeriumban beadatott egy folyamodvány, melyben ki volt mutatva, hogy ezelőtt néhány évvel egyetlen egy jegyzőnek területén systematice árverezték el a birtokokat államkincstári tartozások miatt s azokat systematice vette meg, ha például lOüO forintra becsülteitek, 80. vagy 150 forinton, vagy a jegyző, vagy a korcsmáros, vagy egy harmadik eompanista. (Mozgás a szélső balon.) Ez a panasz végigjárt minden forumot, hanem azért nem használt a folyamodás sehol, hanem az is igaz — ez is a véletlen találkozása — (EaVjuJc! Halljuk!) hogy az illető jegyzőt agyonlőtték. A meddig ilyen jegyzőnek akkora protectioja lesz, hogy ő neki mindent szabad tenni, csak jó kortes legyen, addig hozhatnak önök bármilyen jó közigazgatási törvényt, nem lesz üdvös, nem lesz czélja, nem lesz eredménye. (Ügy van! a szélső balon.) És miután én annak a pártnak tagjai közé vagyok szerencsés tartozni, a kik sem a kormány iránt bizalommal nem viseltetnek, sem azt a reményt nem táplálják, hogy az önök által kívánt közigazgatás jobb lesz, sőt meg vannak győződve arról, hogy a mostani kormánynak az eljárása addig míg nem jogosít bennünket azon reményre, hogy a közigazgatási közegeket a politikai korteskedéstől el fogják tiltani, a mit igen helyesen I kívánt Miklós Gyula t. képviselőtársam, mondom 1 miután ez irányban nem viseltetem bizalommal' í a belügyministerium költségvetését nem fogadom | el. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök*. Vietorisz Miklós képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Vietorisz Miklós: T. képviselőház ! Személyesen ugyan megtámadva nem lettem; mivel azonban a vágújhelyi 1887. évi választásról is volt szó, engedje meg a t. ház, hogy erre nézve röviden nyilatkozhassam. A mit Mérey Lajos képviselőtársam és t. barátom gróf Pongrácz Adolf vágújhelyi prépostról mondott, ahhoz én teljesen hozzájárulok. Gróf Pongrácz Adolfnak nálam nagyobb tisztelője nincsen; ez azonban ki nem zárhatja azt, hogy én elvi álláspontomnál fogva vele szemben jelöltül fel ne lépjek. A mi már a választást illeti, a mit Mérey Lajos t. képviselőtársam tovább mondott, igen sajnálom, hogy megyebeli ember, a kinek a tényeket tényleg ismerni kellene; azt, a mi történt, másként állítja oda, mint a hogy valóban volt. Vágújhelyen csak 80 ember nem szavazott, tehát heves választás volt. Méltóztatik tudni, hogy minden kerületben vannak választók, a kik nem biztosak. Minden kerületben van ilyen. Ezeket a nem biztos választókat úgy ; z ellenpárt, mint az én pártom, előzetesen, a választás előtt, hétfőn éjszakára behoztuk. (Beültség.) Pongrácz Adolf gróf a Vágújhfly mellett fekvő Mnesicz községben, ott lakó öcscsénél tartotta őket, én lakóhelyemen, Vágújhelyen. Tényleg úgy állt a dolog, hogy én a választás előtt való napon 100 szavazat-többségre számítottam biztossággal, és nem áll az, mit Mérey Lajos t. képviselőtársam mond, hogy a választás előtt gr. Pongrácz Adolf, akkor mérsékelt ellenzéki jelöltnek 400 szavazattöbbsége lett volna, a választás napján pedig nekem volt 200 szavazattöbbségem. Tényleg én 102 szavazattöbbséggel lettem megválasztva. A mi azt illeti, hogy a választásnál elütöttek volna valakit a szavazattól, ez is megtörtént, de ezek száma, úgy emlékszem a harmincznégyet, vagy harminczötöt túl nem haladta. Ezeket óhajtottam megmondani. Gr. Pongrácz Károly: 36 volt, én bizalmi férfiú voltam. Elnök: Gróf Pongrácz Károly képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Gr. Pongrácz Károly *. Személyes kérdésben kérek szót, t. ház, igen rövid leszek. (Halljuk!) Mérey Lajos képviselő úrnak az az állítása, hogy engem a vágújhelyi prépost gróf Pongrácz Adolf rokonom liferált volna ide, a