Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
188. orusAgoi ttléf* 1S9S. Január lt-in, pénteken. 339 ténik. Megtettem pártomban is a felszólalást ez iránt és ha ma nem akartam felszólalni, oka épen az volt, hogy az új belügyminister e tekintetben oly correet felvilágosításokat adott, hogy nem tartottam szükségesnek, hogy a miket ott elmondottam, itt újra elmondjam ; mert azt hiszem, azoknak ottani előadása által épúgy teljesítettem képviselői kötelességemet, mintha itt szólalok fel. Ha ma felszólalok, teszem ezt első sorban azért, hogy Horváth Gyula képviselő úrnak beszédje néhány részeért köszönetet szavazzak. Köszönetet szavazok azért, hogy ő felvilágosított oly dolgokról, melyeket én itt e párton nem tudtam és melyekről ő azt állítja, hogy e párt általános közszelleme. Én például nem tudtam, hogy e pártban konczok szerint, bizonyos cotteriák szerint vannak felosztva a befolyások. Horváth Gyula: Nem mondtam ! Miklós Gyula: Bocsánat, méltóztatott mondani. Nem tudtam, hogy e pártot nem nagy nemzeti hivatás, hanem konczok . . . Horváth Gyula: Nem beszéltem erről! Miklós Gyula: Bocsánat, egész határozottan méltóztatott említeni; ha kétségbe vonja a képviselő úr, a gyorsírói jegyzeteket fogom ide kérni. Azt méltóztatott mondani: Van Magyar országon bizonyos cotteria, mely felosztotta maga közöst a befolyásokat, (ügy van! a szélsőbalon. Ellem nondások a baloldalon.) Épen ezérr tartozom elismeréssel a képviselő urnak, hogy engem felvilágosított, mert én eddig ezt nem tudtam. A t. képviselő úr mindenesetre illetékes ebben a, kérdésben, mert ő 15 évig volt ezen a párton, (Derültség a jobboldalon.) én csak 87-ben léptem ide. A t. képviselő úr 15 év alatt tudta ezeket, a melyekről én csak ma értesültem és nekem, mint képviselőnek és p irtembernek nagy örömemre szolgál, hogy engem erre figyelmeztetett, hogy az ország érdekében ellenőrzési jogomat érvényesítsem ily szempontból is. (Tetszés a jobboldalon.) De ha ez igaz, akkor a képviselő úr végtelen nagy hibát követett el hazafisága ellen, hogy 15 éven át ezen párton ugyanazokat a hibákat észlelte és azok ellen sohasem szólalt fel. (Felkiáltások bal felöl: Azért jött ide!) Horváth Gyula: Kérdezze meg Wekerlét! Miklós Gyula: Sohasem szólalt fel nyilvánosan; sőt az ellenzék részéről emelt alaptalan vádakat nagyon sokszor visszautasította. (Derültség a jobboldalon) És én erkölcsileg jogosultnak tartom magamat a képviselő úrral szemben felszólalni azért, mert én — hivatkozom erre a pártra és ez talán egyik oka annak, hogy nem nagyon rokonszenves vagyok ebben a pártban — hogy valahányszor a választások terén úgynevezett nem tisztességes ügyek hozattak szóba ebben a házban, lett légyen az akár a kaposvári választás, akár az Ormós-féle, én mindig felállottam és szavaztam az ellenzékkel a minister urak ellen, kik abban a kérdésben feleltek, vagy szerepeltek. így például a t. képviselő úr hátam megett ült, mikor báró Orczy Béla válaszát, melyet az Ormós-féle levelekre adott, nem vettem tudomásul. Én felállottam és ellene szavaztam és a képviselő úr akkor nagyon naivnak tartott engem, hogy magamat ezért exponáltam. (Élénk derültség a jobboldalon.) Hogyha ily dolgok hozatnak szóba, én leszek az utolsó, a ki takargatni fogom, vagy el akarom tussolni, ha a politikában és közéletben nem hívatott befolyások is érvényestílnek és bizonyos klikkeknek kerületenkint, vagy a mint magát kifejezni méltóztatott, terűletenkint önző érdekei érvényesülnek, a melyekre szíves volt hivatkozni. Abból a szempontból tehát, hogy ez jövőre ne történhessék, a mennyire csekély erőmből kitelik, én is minden lehetőt megteszek (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) és ebből a szempontból a képviselő úr beszédét nagy köszönettel veszem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én a magam részéről, ha már felszólaltam, azt tartom, hogy a parlamentben ma mindenkinek első kötelessége kerülni a felszólalásnak oly hangját, mely a pártoknak egymás iránti érzületét ellenségessé teheti, (Általános helyeslés.) a mely csiráját elvetné annak, hogy a hazánk érdekében való igaz, hü és becsült munka megakadályoztassák a parlamenti vitatkozások oly hevessége által, a mely soha jó gyümölcsöket nem szokott teremni. (Helyeslés.) Én tehát nem óhajtok sem a személyeskedés, sem a polémia terére lépni; nem teszem ezt, a mennyiben, akár voltak ilyen hibák a múltban, akár nem, én — valahányszor tudomásom volt ezekről — mindig ellene szavaztam és ellene szólaltam fel. A jövőben, azt hiszem, nem lesznek, mert ismerem ezen kormánynak befolyásos tényezőit és tiszta, őszinte meggyőződését és a mint ők maguk is tudják, hogy az ő kormányzásuknak erejét csak a tisztességes, becsületes munka fogja megadni, ép úgy meg fogják várni a párt minden tagjától, hogy ne is próbáljon senki érvényesíteni más befolyást, mint azt, a mely a haza érdekében tiszteletreméltó és kifogástalan. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha valaha büszke voltam arra, hogy egy kormányt támogattam, úgy ma legbüszkébbnek érzem magara, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy ezt a kormányt őszintén és minden önzés nélkül támogatom. (Helyeslés jobb felől) Ez nem politikai éloge, ezt nem a pártember mondja, hanem mondja a becsületes, őszinte magyar ember, tiszta, becsületes, őszinte meggyőződéséből. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Én soha sem állottam fel gladiátornak egyetlenegy minister mellett sem; soha képviselői állásomat nem használtam fel arra, hogy 43*
