Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
188, «8Bág»s ülés 1898.jannál» 18-án, péntekéi. göjJC) hattá barátait, akkor is azok közé tartoztam; de ez nem tartóztathat vissza engem attól, hogy el ne mondjam azt, hogy daczára az ő kitűnő képességeinek, daczára az ő szorgalmának, nagy munkaerejének, daczára annak a nagy tehetségnek, a melynek munkássága folyamán nem egy helyen voltunk tanúi: annak, a ki komolyan veszi egy ország közigazgatási reformját, mégis meggondolásra ad okot az, hogy ennek a reformnak a keresztülvitelére a sok közül oly egyén választatott ki, a ki magával a közigazgatással nem foglalkozott, annál is inkább, mert hiszen ott van egy másik tárcza, a melyiknél megtalálta volna a helyét, (Ügy van! bal felöl.) a melynek betöltésénél az országnak minden objective gondolkodó embere rámutatott, hogy ez az illető egyén, a ki arra alkalmas. (Helyeslés bal felől.) Beöthy Ákos: Tessék cserélni! Beksics Gusztáv: Ott is helyén van! Horváth Gyula: Azt a képviselő úr előre hiheti, de majd megmutatják a következmények, hogy megfelel-e; akkor el fogom ismerni én is ; de a képviselő úrnak a hithez egyéb joga nincs a jóindulatnál, melylyel a minister úr iránt én is viseltetem. BekSÍCS Gusztáv: Tudom és ismerem! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) B. Andreánszky Gábor: Jobb védőket kívánunk! Horváth Gyula: A belügyminister az, a ki hivatva van most azoknak a nagy reformoknak megvalósítására, a melyek a t. többség zászlójára fel vannak írva. Ezek azok a nagy reformok, melyek iránt az ország és a nemzet reményei fel vannak keltve. De hiszen én is hajlom Beksics Gusztáv t. képviselő úr felé, én is megengedem, hogy a minister úr le fogja győzni a nehézségeket, megengedem, hogy képességei érvényesülni fognak, megengedem azt, hogy nagy munkássággal, odaadással pótolni fogja azt, a mit neki a tapasztalat és a gj^akorlat nem adott, de hogy ezt megtehesse, kérem, méltóztassanak legnagyobb hidegvérrel és objectivitással bírálni, mily eszközökkel, mily egyénekkel, mily gárdával indul e nagy feladat megoldására ? (Halljuk! Halljuk! a bál- és szélső baloldalon.) Ha nagyképességű, nagytehetségű egyén kell, hogy megoldja a közigazgatási reformokat az egész ország várakozása mellett, akár jogos-e az, hogy ennek az egyénnek ne adassék meg a mód arra, hogy a legkiválóbb szakerők kiválasztásával menjen a nagy munkának? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Tessék most egész objectivitással megbírálni a helyzetet. Azt kétségbe vonni nem lehet, hogy az első államtitkár Andrássy Gyula grófról, a kinek tehetsége iránt nekem, a ki személyesen vagyok szerencsés őt ismerni, kétségeim nincseKÉPVU. NAPLÓ. 1892— 9J. VII KÖTET. nek, a kiről nagy megelégedéssel és örömmel hallottam, hogy mikor egy más államtitkársággal megkínálták, a kereskedelmi tárczánál, teljes önérzettel és férfiassággal kinyilatkoztatta, hogy oly állásra nem vállalkozik, a melyre szakképzettsége nincs, mert magát nem tekinti oly fontos politikai személyiségnek, hogy az ő közreműködése a szakképzettség hiányát pótolni tudná: mindenki abban a vélekedésben, abban a meggyőződésben volt, hogy a gróf e nyilatkozatában saját maga és az ország iránt való kötelességét rótta le. Annak a bírálatába nem is akarok bocsátkozni, hogy azt a szerénységet, a melyet a nemes gróf akkor tanúsított, a jelen államtitkár nem tanúsította .... Gr. Károlyi Gábor: A Herbertek mindenhez értenek! (Derültség a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: , . - Ez nem ilyen kérdés. Ha ama másik úr, a ki vállalkozott, szakképzettségre nézve nem mérkőzött volna meg Andrássy gróffal sem, ez csak azt mutatja, hogy ebben az országban minden csak a véletlen kérdése. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Hock János: Születni kell tudni! Horváth Gyula: Meg vagyok róla győződve,senki nemkételkedik abban hogyha Andrássy Gyula grófot elhívták volna a külügyminister mellé, a hol jelenleg gr. Cziráky van, mindenki azt találta volna, hogy ott inkább megfelelne, hogy képességei, melyek a ház tagjai előtt ismeretesek és az a gyakorlat, az az élet, a melyben élt, inkább indicálják neki azt az állást. De hát a grófot megkínálták a belügyi államtitkársággal. Nem kétlem, hogy tehetségei mellett ennek is meg fog felelni bizonyos idő multán. De Magyar országot kísérletezésnek és taneszköznek tekinteni arra, hogy valaki államtitkárnak begyakoroltassák, mégis kissé nagy játék. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Elismerem, hogy nehéz helyzete volt a t. belügyminister úrnak akkor, midőn legelőször szóba hozták e kiváló tagját a képviselőháznak és a magyar társadalomnak; igen nehéz feladat lett volna azt követelni tőle, hogy utasítsa ezt vissza. Tehát kénytelen volt elfogadni. Gr. Károlyi Gábor: Hisz a mágnás főispánok nem akarnak a belügyministerrel levelezni, mert a polgári osztályból való! Horváth Gyula: Tehát kénytelen volt elfogadni, de legalább a másik államtitkári állásnál adtak volna a minister úrnak módot arra, hogy egy szakerőt vegyen maga mellé. (Felkiáltások bal felől: Beksicset!) A másik államtitkár úrnak, a kinek a kinevezéséről ma veszünk tudomást, egyénisége, mint gentleman ellen kifogást tenni nem lehet, rokonszenvessége közI elismert dolog, sőt többet mondok, közszolgálat42
