Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

3Í0 182. omftges ülé» 1898. január lí-én, «gttt8irt8k8in ház színei, hanem, hogy annak más színei is vannak. Hoitsy Pál: Csakis más színei vannak ! Wekerle Sándor ministerelnök: Ezt én vitütni nem kívánom; hanem, hogy azokat mi a király színeinek tekintjük, ezt igenis konstatálni vagyok kénytelen. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem a király színei! Felkiáltások jobb felől: A császáré, az osztrák császáréi) Bocsánatot kérek, ő Felségének a színei. Madarász József: A magyar királynak csak Magyarország színeit lehet használni! Wekerle Sándor ministerelnök: Nem a magyar királyról van szó, hanem a király személyéről és családi színeiről. De engedelmet kérek, azt hiszem, ily körülményeket, viszonyokat és ily színeket nem is lehet szorosan a heraldica szabályai szerint megítélni; mert minden souverainnek joga van, hogy a színeit maga állapítsa meg. (Helyeslés jobb felöl.) Sőt tovább megyek, t. ház, ha ő Felsége minálunk valakinek nemességet ad, még a köznemesnek is megadja azt a jogot, hogy színeit maga válassza meg. (Úgy van! Úgy van! jobb felni. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt tehát, ha családi színekről van szó, ő Felsége souverain jogánál fogva annak megállapítását, hogy miket tekint ő családi színeinek, miket nem, én az ő souverain jogai közt kívánnám fentartani. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) És ez épen egyik indoka annak, a miért Hoitsy Pál képviselő úr határozati javaslatának mellőzését kérem. (Mozgás bal felől.) De kötelességem a határozati javaslatnak nemcsak indokolásával, hanem disponálo részeivel is foglalkozni. Azt mondja a t. képviselő úr határozati javaslata, hogy úgy a nemzet színei, mint az uralkodóház színei az őket megillető jogokba visszahelyeztessenek. Hogy a mi nemzeti színeink mindenütt alkalmaztassanak, ott, a hol azt a törvény rendeli, ezzel a követelménynyel szemben, azt hiszem a kormány padjairól ellentéte^ állást senki sem foglalhat, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hiszen a kormánynak első sorban kötelessége arra ügyelni, hogy a. törvényeknek érvény szereztessék. A mi a határozati javaslatnak második részét illeti, hogy a nemzeti színek és az uralkodóház színei az őket megillető tiszteletben részesíttessenek, ezt megóvni, ezt megvalósítani szintén kötelességemnek tartom és — bocsánatot kérek — nem is tudom, ha talán kisebb esetektől és kísérletektől eltekintünk, hogy nálunk vagy akárhol is valaki merészelte volna a nemzeti színeket nem kellő tiszteletben részesíteni. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbalon.) A kérdés lényege, azt hiszem, nem is itt van, hanem ott hogy a közösügyeknél használandó jelvények kérdése szabályoztassék és ezen jelvényekben a mi államjogi helyzetünk kifelé kifejezésre juttattassék, hogy ott ismertessék az el. És e tekintetben csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy e kérdések szabályozása tekitetében semminemű elvi nehézség nem forog fenn. (Helyeslés jobboldalon.) A közösügyeknél használandó jelvények kérdésének megoldása iránt már huzamosabb tárgyalások folytak, (Derültség bal felől.) ezek azonban az utóbbi időben félbeszakíttattak. De épen azért, mert erre a kérdésre szintén súlyt kívánok fektetni, azt az ígéretet teszem, hogy ezen tárgyalások felvétele és megfelelő eredményre juttatása iránt a kormány el van tökélve. (Élénk helyeslés.) Kérem a t, házat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni, másrészt pedig Hoitsy képviselő úr határozati javaslatát, mely, ha talán nem is tartalmánál, de indokolásánál fogva, a melylyel kísérte, félreértésekre szolgáltathat okot, mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! A t. miuister úr azon kijelentését, hoiry e kérdéssel újabban és komolyan foglalkozni fog, hogy azt minél előbb megoldásra vezesse, köszönettel és örömmel fogadom. De az az irány, a melyet jelzett, nem elégíthet Id engemet. (Halljuk! Halljuk!) Többször fordúk itt elő az a kérdés, hogy vájjon a sárga-fekete színnek milyen jellege van, hogy csakugyan a dynastiának családi színei-e azok ? Én azt hiszem, hogy önök, a kik közösügyes alapon állnak, nem tesznek jó szolgálatot, a midőn azt bizonyítják, hogy az a fekete-sárga zászló csakugyan ő Felsége családi színeit képviseli. Mert mi következik ebből logice? Az. hogy nem szabad, hogy ez a zászló a hadsereg zászlaja legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső bal oldalon.) Azokban az időkben, a mikor zsoldos hadseregek voltak, melyeket a fejedelem toborzott és ő fizetett is, ezeknek ő oda adta és ezek viselhették az uralkodó családi színeit; de ott, a hol általános hadkötelezettség van, a hol a nemzet adja a hadsereget, ott, ha igaz az, hogy ez a sárga-fekete szín az uralkodó családi színe, akkor ezeket a színeket nem lehet egyszersmind a hadsereg színeive is tenni. (Helyeslés a szélső balodalon.) De hát erre a részre magam sem helyezek nagy súlyt, mert ha elfogadom is azt és ha heraldice be is volna bizonyítva, hogy ;iz c-akugyan családi szín, ebből nem az köverkeznék, hogy Mátyás király palotájának ormán álljon, hanem következnék az, hogy épen úgy, mint más fejedelem, a kinek szintén van saját családi színe, azt a maga villáján, kastélyán,