Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-132
1S2. omágos fllés 18WS. jannár 12-én, csfltSrtBkön. 315 Ha az uralkodóház családi színe volna, akkor talán nem kellene olyan nagy dolgot csinálni abból, ha e zászló a királyi lakra feltíízetik. Gr. Károlyi Gábor: De nem aestheticus! (Derültség a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: Bár akkor is kérdés volmi, hogy e két szín legyen-e egyúttal a közös hadsereg hivatalos színe is. De a dolog egészen ellenkezőleg áll. Fekete-sárga volt a régi római szent birodalom színe, (Úgy van! a szélső bal oldalon.) mely e színeket a hohenstaufi-házból származó császároktól veite át. Ezeknek volt családi czímere egy aranymezőben ágaskodó fekete oroszlán. Később, midőn a császári trónra jutottak, elhagyták az oroszlánt és helyette a sast vették föl, még pedig eleinte az egyfejíí sast. Akkor ugyanis a római szent birodalmat, mely voltaképen német császárság volt, a római impérium folytatásának tekintették és minthogy a római impérium megkülönböztető jele a sas volt, ezt vették fel ők is és a római szent birodalom zászlója is sárga selyem zászló volt egyfejíí sassal, mely csőrét a rúd felé fordította. Akkor a württembergi grófok voltak a birodalom zászlótartói s minthogy ők vitték az úgynevezett »Reichsstnrnifahne«-t, több urodalmat, falvai s az ahhoz tartozó haszonélvezeteket kaptak. Ma már nincs meg e zászló, de sok rajz maradt róla. Ámde a Hohcnstaufok idejében és később is ez mindig csak a császárnak magának volt színe és czímere, családja többi tagjai sohasem használták, csakis az viselhette, a kit a pápa császárnak koronázott. Akkor Rómában koronázták a császárokat s mikor a megkoronázott császár a SZE.-Péter templomból jövet a Tiber hídjára ért, akkor bontották ki előtte legelőször e zászlót. Háza többi tagjai sohasem használták. Midőn a Hohcnstaufok kihaltával más házakból választott császárok következtet, mindig csak az uralkodó császár használta e színeket, bármilyen volt is az ő családjuk színe; családjuk többi tagjai tovább is a maguk családi színeit használták. így midőn IV. és V. Henrik császár álltak egymással szemben — a IV. volt a megkoronázott császár, az V. pedig az ő fia — mint a Jenában őrzött Freising-féle krónika, egy nagy folio-kézirat mutatja, ott le van rajzolva az az ütközet, melyben a két egymással versengő uralkodó csapatai egymás ellen indultak, a meg koronázott császár fekete-sárga zászlót használt és ott volt czímerében a sas, akkor már gondolom, a kétfejű' sas, mert az jött később az egyfejíí sas helyébe. Ezt a czímert Constantínápolyból hozták el a keresztes hadjáratok alkalmával és eredetileg ez a kétfejű sas a római kettős birodalmat az egységes nyugoti és keleti birodalmat akarta jelképezni. Mondom, a két császár serege egymással szemben áll. A császár czímerében látható a sas és a fekete-sárga zászló, fia V. Henrik pedig, ki ugyanabból a családból származott, saját családi czímerével lép fel, gondolom, egy rézsut sáv van a czímerben. De itt van egy másik eset: Fülöpöt megkoronázta a pápa császárrá 1198-ban. A következő pápa 1208-ban trónjától megfosztotta és helyébe IV. Ottót koronázta meg. De miután az volt szokásban és törvényben, hogy a feketesárga zászlót csak az egyedüli császár használhatja, IV. Ottó, miután erről Fülöp le nem mondott, azt nem használta egészen Fülöp haláláig. Egy friauli származású író Thomasin Zirclaria, ki sokat tartózkodott IV. Ottó udvarában Rómában, »Welsehe G-ast* czímfí krónikájában leírja, hogy a császár ezt a színt nem használta s csak akkor vette fel, mikor Fülöp, az ellencsászár meghalálozott. De pl. itt van Ernst v. Kirchberg krónikája 1378-ból, melynek példányát a schwerini állami levéltárban őrzik. Ebben valamennyi császár, a mint egymásután következnek, képben is bemutattatik. Mindezen császárok, akármilyen házból származtak legyen, mindenkor a fekete-sárga zászlót használták a sassal; pl. a bajor házból származó császárok is, mint IV. Lajos, kinek 1330-ból maradt egy képe, a melyen szintén fekete-sárga kétfejű sasos czímerrel van ábrázolva. Később, mikor a Habsburg-házból származó fejedelmek is választattak meg, eleinte helylyel-közzel köztük mások is, de később majdnem kizárólag ezen házból származó fejedelmek választattak a német császári székbe, ők is mindenkor elhagyva családi színeiket, de nem a család egyes tagjai, hanem a mindenkori császár vette fel a fekete-sárga színt, mint a német birodalom színét és a kétfejű sast, mint annak czímerét. így pl. ezt használta Habsburgi Rudolf is. De, t. ház, különbséget tettek épen az utóbbi időben is, mikor t. i. Habsburgok uralkodtak, mindenkor az ő családi színeik és a fekete-sárga szín között (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a fekete-sárga .színt sohasem használták saját családi színüknek, hanem a család többi tagjai más színnel éltek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez odáig ment, hogy pl. még II. Ferdinánd idejében is, a ki fiát, III. Ferdinándot, Magyarország királyává választatta és koronáztatta meg saját életében, ellenben a német birodalmi császárságot megtartotta magának, mondom, a király, ki nem volt római császár, használta Magyarország színeit és czímerét, ellenben atyja mint uralkodó római szent birodalmi császár használta a fekete-sárga színt és a kétfejű sast. így pl. ugyanez a III. Ferdinánd, a ki kü40*
