Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

g[0 Itt. •rsxrif'og «lét IBM.J1 azt hiszem, hogy e szempontot sikerült is meg- i óvnom, (Helyeslés a jobbóldalon.) mert tökéletesen konstatáltatott és ez átment nemcsak a piacz, hanem minden tökebirtokos érzületébe is, hogy a magyar állam hitelének az osztrák vasúttársaság prioritásaival semmi közössége nincs (Élénk tetszés a jobboldalon.) és itt utalhatok az árfolyamokra, de az egyes irányadó embereknek, azon irányadó embereknek véleményére, a |kik az osztrák-magyar állam vasúttársasággal e kérdésben ellentétes állást foglaltak el, hogy nyilatkozataim és magatartásom következtében a magyar állam hitelére és a magyar papírok árfolyamára e szelvény csonkításnak semminemű befolyása nem volt. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő úrnak másik kérdése arra vonatkozik, hogy az osztrák államkincstár részese egyoldalúkig megadóztatják e prioritásokat. Ha a t, képviselő úr tanulmányozza a már előterjesztett osztrák adójavaslatokat, azokból azt fogja látni, hogy azok nem a prioritásokat, hanem az azokból állampolgáraikat illető jövedelmet adóztatják meg. Az egyenes adóztatás tekintetéhen egyes közös vállalatok adóját kivéve, melyek taxatíve vannak az egyezményben felsorolva, köztünk és Ausztria közt egyezmény nincs. Mindegyik állam a maga saját belátása szerint állapítja meg egyenes adóit s valamint ezen független intézkedési jogot a magunk részére a legteljesebb mértékben vindicálom, úgy nem tehetek kifogást az ellen, hogyha ezt Ausztria is szabadon és függetlenül saját jogkörében gyakorolja. PázmándyDénes: Az is közös társaság! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsa natot kérek, az nem közös társaság. Pázmándy Dénes: Be van ezikkelyezve nálunk ! Wekerle Sándor ministerelnök: A t, képviselő úr ismét azt mondotta, hogy jó üzlet volt-e e vasút megváltása vagy pedig nem? Engedelmet kérek, abból, hogy most nagyohb szükségleti összeg van előirányozva, nem lehet következtetést vonni arra, hogy az üzlet jó volt-e vagy pedig nem és pedig azért nem, mert — s ezt nagyon jól tudja a képviselő úr — a míg a múlt évi költségvetésben az arany felpénzt kisebb záradékkal vettük fel, úgy most a valutánál megállapított relatio arányában irányoztuk elő a szükségletet. Nem nagyobb szükségletről, hanem azon előirányzati módról van tehát szó, hogy a relationak megfelelőleg irányozzuk elő e járuléknál azt a részt, a mely aranynyal vagy pedig felpénzzel fizetendő. (Úgy van ! jobb felől.) A t, képviselő úrnak másik megjegyzése arra irányúi, hogy a szelvénycsonkítás következtében nem lettünk-e közvetlen megrövidítve, tsná'r IS-én, enntSrtfffcUn, hogy a szelvényekből levont összegnek, a mi járulékaink kisebbítésére kellene irányulni. E kettőnek évi járulékunkkal semmi összeköttetéfe nincs. Mi úgy a vasút-megváltási szerződésnél, mint általában az engedélyokmányokban megállapított vasút-megváltási feltételeknél sohasem a soeietarius körülményeket, hanem azt veszszük figyelembe, hogy mennyi adóssága van azon vasútnak, kivéve, ha oly megváltási szerződést köztünk, hogy elvállaljuk az adósságot. Az osztrák államvasút-társasággal nem ez alapon kötöttük meg a szerződést, hauem ennek megkötésénél az engedélyokmányok alapján az volt irányadó, hogy számbavétetett, hogy mennyi volt a vasút jövedelme és így a soeietarius kiadások s az, hogy mennyi adóssága van, tekin tétbe nem vétettek, a minthogy nem is vetettet nettek, mert ez adósságok nemcsak a megváltott magyar vonalakat egyoldalúkig, hanem az osztrák vonalakat is terhelik és a társulat egyéb vagyo• nát is illették. Ez esetben tehát a korábbi évek jövedelmei alapján combmáit évi járadékot biztosítottunk s ez alapon történt az alku s ez semminemű összeköttetésbe nem hozatott azzal, hogy a társulatnak lesz-e kiadása, nem lesz-e kiadása és épen azért jogi alapunk forma szerint nincsen is ahhoz, hogy mi a szelvényesonkításokhoz egyáltalán hozzászólhassunk. Végűi, t. képviselőház — mert nem ugyan direete, de közvetve a t. képviselő úr megint szóba hozta azt, hogy jó üzlet-e vagy pedig nem — én azt hiszem, a megváltás óta lefolyt időköz a mellett szól, hogy immár gyakorlatilag is be van bizonyítva, hogy ez az üzlet mégsem olyan rossz, mint annak idején olyan sokan hitték. Az az üzlet nem volt rossz, t. képviselőház, azért, mert azt a jövedelmet, a melyet annak idején supponáltunk, hogy azon vasútvonalakon elérünk, nemcsak teljesen elértük, hanem ezt lényegesen meghaladó jövedelmi többleteket értünk el; másodszor mert időközben növekedett forgalmi viszonyaink még inkább docmnentálták azt, hogy erre a vasútra, ha csak forgalmunkat tökéletesen megbénítani nem akarjuk, még nagyobb áldozatok árán is okvetlenül szükségünk lett volna. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérem ezek után a t. házat, hogy az előirányzati tételt megszavazni méltóztassék. (Helyes lés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Asbóth János előadó: T. képviselőház! Pázmándy Dénes t. képviselő úr kiemelte azt, hogy az idén ezen kiadási czímnek a költségei 353.745 frttal emelkednek. Ez az emelkedés azonban részben csak látszólagos. A t. ministerelnök úr utalt már arra, hogy egy bizonyos összeg — még pedig 65.000 frt — az agio