Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

f§g 1É2. ormáét Íl*«18W.j*í«4r It-án, MtttfirtiffcS*, nem is képezhetik, mert más erkölcsi személy erre vonatkozólag egyáltalában nem létezik. Mire vannak ezek megszavazva, mire fordíttatnak azok? A monarchia közös szükségleteire. A uii annyit jelent, hogy a monarchia két államának közös szükségleteire. És a míg ezen felszerelések és tárgyak közös szükségletekre fordíttatnak, rendelkezése alatt állanak a közös hadügy ministernek és külttgyministernek, a kik a monarchia ezen közös szükségleteinek szempontjából teendő eljárás felett a törvények szerint intézkednek és ellenőrzése alatt állanak a delegationak, a mely az azokra szánt összegeket meg is szavazza. Ebben találja magyarázatát azután az a kérdés is, melyetKováts József t. képviselő úr felvetett, hogy miért van az, hogyha Magyarországon van az ingatlan, még sem bocsáttatik át kárpótlás nélkül, pl. az Újépület vagy a gellérthegyi citadella Magyarország kincstárának rendelkezésére ? Azért, mivel itt nemcsak azon ingatlanról, nemcsak azon területről van szó, a melyen az Újépület vagy a gellérthegyi citadella fekszik, hanem ezekben oly közös czélokra szolgáló beruházásokról van szó, melyek ha ott megszűnnek, közös czélok szempontjából ujakkal pótlandók. A miért is mindig azon álláspontot foglalta el a elegatio is, valamint úgy a közös kormányok, mint a magyar kormány is, hogy ily esetekben ugyanezen czéloknak megfelelő más telkek és megfelelő felszerelések bocsátandók a közös hadÜgymini8ter rendelkezésére. És ebben találja a feleletet ügy Ugron Gábor, mint Kováts József t. képviselő úr arra a nehézségre i<, hogyha a monarchia túlsó államában nagyobb beruházásokat eszközlünk, hogy ezeket nem ajándékozzuk oda, mert e beruházásokat, pl. a várakat, mint Przemyslben és Krakóban, közös czélokra eszközöljük és hogyha közös czélokra szolgálnak, akkor ezek szükségképen, a mennyiben ezen beruházások némi értékkel bírnak, mint pl. kaszárnyák vagy férhelyek, annyiban szükségesek, hogy azok, által váltassanak meg, illetve helyettesítendők a kiknek majdan hasznára fognak lenni. Az egész kérdés tehát, a mint mondám, jogi szempontból világos és a közjogi alap követelményeinek megfelel őleg van megoldva, a mennyi ben az ingatlanok azon állam tulajdonához tartoznak, a melyen fekszenek, mert csakis annak területi főhatalma alá tartozhatnak. Az ingóságok azonban vagy a törvényhozások közös rendelkezésére vagy azon hatóságok közös rendelkezésére állanak, a melyek a közös czélok szempontjából meg vannak állapítva és a melyek ismét a delegatio rendelkezése alatt állanak. Itt semminemű külön erkölcsi személyről, a monarchiáról, mint külön erkölcsi személyről nincs és nem lehet szú. És épen azért azt hiszem, hogy mind a kormányokat, melyek e tekintetben eljárnak, mind pedig a delegatiokat, melyek ezen szempontból következetesen és lelkiismeretesen és a közjogi szabványoknak legscrupulussusabb tekintetbe-vételével jártak el, semminemű vádnem illetheti, hogy azok bárminő, bár a leg aggodalmasabban kiczirkalmozott jogot bármi tekintetben feláldoztak volna. A mi a magyar ipar részesedését a közös kiadásokból felezett szükségletek, nevezetesen a hadügyi szállítások tekintetében illeti, ha a t. képviselő úr a delegatio hadügyi albizottságának jelentését elolvassa, ennek számos pontjában ráakad annak constatálására, hogy valósággal tekintetbe vétetett a magyar iparosok és a magyar iparkamarák folyamodása és kívánsága s tényleg ennek megfelő arányban részesíttetett a magyar ipar mindenütt, a hol egyáltalában a magánipar bármi tekintetben figyelembe vétetett; nevezetesen úgy a bőrszállításoknál . . . Kováts József: Igen, a hol a mi bőrünk, a magyarok bőrének szállításáról van szó! Pulszky Ágost: . . . valamint egyebütt is. Felolvasom a delegatio jelentéséből az idevonatkozó határozat illető pontját (olvassa:) »A hadsereg felszerelése és a szállítások lehető decentralisatiója, valamint a hazai iparnak általában és a kisiparnak a hadsereg felszerelésében való nagyobb mérvű részesítése tárgyában hozott határozatra a közös hadügyminister azt válaszolta, hogy a magyar iparnak fentartott szállitási hányad a jövőre is annak fog juttatni; a magyar kisiparnak fentartott részlet pedig szintén a magyar iparnak fog átengedtetni, ha az előbbi ezt jövőre igénybe nem venné, a mely esetben a különböző gyárak is lehetőleg tekintetbe fognak vétetni.« Az albizottság a hadügyminiszter válaszát tudomásul vette; szükségesnek tartja azonban a hazai ipar érdekében e kérdés további ellenőrzését s azért a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja: *A közös hadügyminiszter válasza tudomásul vétetik azzal, hogy bármely felszerelési és ruházati tárgynál a pályázatok kiírása alkalmával a magyar iparnak fentartott szükségleti rész a jövőben is ennek számára tartassák fenn és a mennyiben ebből a kisipar számára elkülönített részt ez igénybe nem venné, az is a hazai iparnak adassék ki a különböző gyárak lehető figyelembe vételével.« Sőt még fezzel sem elégedett meg a delegatio, hanem az idén, midőn két új szükséglet merült fel, t. i. a kocsik gyártásának és sátrak előállításának szükséglete, mindkettő tekintetében azon kiegészítő és pótló passus vétetett fel a jelentésbe, hogy ezek tekintetében a hazai ipar kellő arányban részesíttessék, mire vonatkozólag a közös hadügyminister szintén