Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

|2 ÍM. orts&tot ülés 189É. áftceembor IS-én, hettita. koknál ifogva a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, indítványozzuk: határozza el a képviselőház, hogy a napirenden lévő s az 1893 ik évi állami költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. Budapesten, 1892. deezember 12-én. Pázmándy Dénes 8. k. Kováts József s. k. Olay Lajos s. k. Dr. B irabáfe Béla s. k. Sturmán György s. k. Szluha István s. k. Szacsvay Sándor s. k. Dr. Várady Károly s. k. Fsaák Dezső s. k. Dr. OkoTicsányi László s. k. Molnár Józsiás s. k. Horváth Ádám s. k. Fornszek Sándor s. k. Justh Gyula s. k. Eötvös Károly s. k.« Elnök : T. ház : A beadott határozati javaslatot az indítványozó képviselő úr maga felolvasván, annak újból való felolvasása nem szükséges. Szólásra következik . . . Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Fluger Károlv! Fluger Károly: T. házi (Halljuk! Halljuk!) Azon kijelentéssel kezdem, hogy a költségvetést elfogadom, mivel az egészséges alapon nyugszik, a rendes kereten belül mozog, kedvező eredményeket mutat föl, sürgős szükségleteket kielégít és főleg az államháztartásban nem zavarja meg az egyensúlyt, ama magas vívmányt, mely a valuta rendezését is lehetővé tette és melynek ép föntartása a kormány, valamint a törvényhozás föladatait és kötelességét képezi. (Helyeslés jobb felől.) A költségvetés elfogadására vonatkozó ezen rövid nyilatkozatom után azon véleményben vagyok, hogy a törvényhozás működése még sokáig tartó fog lenni, míg a nem kevés újalakítás a modern állam értelmében megvalósítva lesz és különösen míg a nemzetgazdaság, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén a szükséges és el nem odázható reformok szerenesés megoldást fognak nyerni, melyek mint minden fontos és nagyszabású alkotás, időt és fáradozást igényelnek és a melyekre bátor leszek egy pár szóval reflectálni és e végre a tisztelt háznak türelmét rövid időre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! jobh felől.) Az állami működés különböző terei egyikén sem szabad az idő követelményeit figyelmen kivíü hagyni, haladnunk kell a korszellemmel, ha nem akarunk hátramaradni és ezzel lassanként a romlás elébe menni, legkevésbbé szabad pedig tétlennek lennünk azokon a tereken, melyek a nép életét oly behatóan érintik, melyek a belviszonyok fejlődésére oly mély befolyással birnak és a melyektől az egésznek megszilárdulása, valamint a közjólét föltételezve vau. Más idők más törvényeket követelnek és pedig olyanokat, melyek a kor és nép szellemének teljesen megfelelnek, ez mai nap a jelszó; de e mellett mindig egy meghatározott czélt szem előtt kell tartani, melyhez közelebb és közelebb kell jutni és melyet végre el is akarunk érni, de ezen czél nem a fékezetlen szabadságban keresendő, hanem egyedül a jogállamnak kiépítésében, a jogállamnak, melynek alapelve: egyenlő jog mindenkire nézve és a mely egyedül teszi lehetővé az e^yén szabad fejlődését. Kérdésen kivűl áll, hogy e magasztos czél, mint általában, úgy nálunk sem érhető el egy csapással, mivel a közélet átalakulása normális viszonyok között csak lassan megy végbe, soknemű válságon kell keresztűlmennie és nem csekélyszámú hűbéri és ősi emléket leront mia. mielőtt azon eredményre jutna, hogy a jogrend az alkotmányos állam alapeszméje, mely előtt mindenkinek meg kell hajolni és hogy a hitalom tökélyének ama magas kifolyása az igazság e haza minden polgárát egyaránt fölkarolja. (Helyeslés jobb felől.) Csak azon állam, mely ily elveknek hódol, fog megfelelni az erkölcsi és rendezett szabadság utáni komoly törekvésnek csak az ily állam fog szilárd kapcsot kötni az állam és nép között és csak az ily állam lesz képes minden túlmenő aspiratiónak kellő határt szabni; mert minden nép abban találja dicsőségét, hogy az emberi rend örökös törvényeit tiszteletben tartsa. E czél elérésére kell tehát irányozva lennie a törvényhozás főtörekvésének és ha sikere* akar lenni, szükséges, hogy az irányadó vezérelvekkel teljesen tisztában legyen, hogy egy szellem hassa át egész munkálkodását, hogy kielégítse azon igényeket, melyek a közéletben nyilvánulnak és hogy alkosson oly törvényeket, melyek egymással szerves összefüggésben állanak és a kor, valamint a nép szükségleteinek eleget tesznek. Ennélfogva a törvényhozásnak iparkodnia kell, hogy úgy az elvekben, mint azoknak szigorú teljesítésében is összhangzó egészet hozzon létre; mert nem lehet például a közigazgatást a modern állam helyes követelményére a hivatási és laicus elem összeműködésére alapítani, míg a laicusok az igazságszolgáltatásban való közreműködésből teljesen kizáratnak és ép így nem lehet, hogy a jogügyekben való birás kodás és eljárás elvei, valamint ezek végrehajtása ellentétbe álljon a közigazgatásban követendőkkel. De az sem helyes, ha a mostani időben, a gőz, villany és delejesség korában, melyben a hatalmas élet minden téren gyorsabban lüktet, a törvényhozás igen lassan halad, mert minden revisio a törvényhozás körforgásának rovására megy és míg az utolsó ponthoz érkezik, az első