Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-130
158 ií$. ertsifon Mé* 1»@S. jaaná* 10-én, koddtü. kabinet-iroda czíniét a magyar költségvetésbe felvegye. Mert miként áll a dolog? Az 1867: Xíi. íörvényczikk 7. §-a, a magyar királyi udvartartásról világosan kimondja, hogy az nem közösügy. Már most e kabinet-iroda dolga egy sajátságos amphibium. Mert nem tartozik az udvartartáshoz, hanem külön lebegő valami, mely a költségvetést megterheli, sőt még nyugdíjakat is statuál, de a nélkül, hogy erre a kabinets kanzleira a magyar kormánynak legcsekélyebb befolyása volna. E kabinet-iroda kinevezései az u. n. Überhofinarchali-Amt útján eszközöltetnek, mindenféle ministeri ellenjegyzés nélkül, sőt mi több — s ez még fokozza alkotmányjogi aggodalmaimat — ezen osztályfőnöki állásból, mely azonban alá van rendelve ő excellentiájának, valami Braun urnak, a ki valami 36 rendjellel bír, de kiről nem tudom kicsoda (Derültség) — mondom — ez állásból kinőtte magát az a közjogi veszély, melyre né/ve örömmel hallottam a t. ministerelnök úr ajkairól ma is, hogy az u. n. udvari informatio absolute nem egyeztethető meg semmiféle közjogi fogalmakkal és különösen nem egyeztethető meg a ministeri felelősség elvén felépült parlamentalis kormányrendszerrel. És mit tapasztalunk? Elvileg szabad a ministerelnök urnak azt megtagadni, de tényleg nem fogja velem szemben letagadni, hogy az emberi természetben rejlő erőnél fogva, melynek a fejedelem, a király maga is alá van rendelve — nem volna király, ha nem így állana a dolog — a hozzá közelebb eső Pápay személye által a legnagyobbmérvíí politikai befolyásolásnak hosszú időn át kivolt és kivan téve minden felelősség nélkül. Emlékezzünk vissza, hogy mikor most a válság küszöbön állott, azt hiszem, hogy a hivatalos retortákon keresztül szűrődött le a hír, én legalább azt hiszem — szárnyra kapott Magyarországon a hír, hogy Pápay osztályfőnök lesz a felség- személye körüli niinisternek kirendelve. És mivel indokoltatott ez? Indokoltatott azzal, hogy épen az a felelősség nélkül viselt kivételes állás jövőre megszünetiessék és alkotmányos felelősség terhe mellett gyakorolja az illetíí férfiú ezt a jogot. Nagyon sajnálom, hogy a csalódás kettős volt, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) a mennyiben nemcsak a felelősség nélkül való kormányzás nem szűnt meg, de még feleslegül, nagyon feleslegül gr. Tisza Lajost is megkaptuk ő Felsége személye körüli ministernek. (Élénk, derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én óhajtom, hogy a t. minister úr ezen minőségében nekem módot és alkalmat nyújtson arra, hogy az ő cselekedeteit, mint ministerét máskép bíráljam meg, mint annak idején megbíráltam, mint képviselőét. Ha nekem erre alkalmat fog szolgáltatni, in specie ezen kérdés szempontjából most mindjárt, csak örömmel fogom teljesíteni azon mindenkire kötelező szabályt, hogy a minister úr cselekedeteit objective bíráljam meg és ha érdeme lesz, azt is szívesen fogom elismerni. De, t. ház, az a kérdés, hogy megengedhető-e ez egy alkotmányos államban, midőn a paritás elvén építettük fel — önök építették fel — azt az úgynevezett personal-uniot, a mint azt Beksics barátom nevezni szereti Beksics Gusztáv: ÍTgy is van! Polónyi Géza: .... S mennyiben illik ezen personal-unioba, ezen paritasi rendszerbe az az u. n. Kabinets-Kanzlei ? Mert csodálatos egy amfibium ez. Itt találkozom az indokolásban — deus ex maehina — azzal a tétellel, hogy ezen u. n. Kabinet-Kanzlei költségeinek fele illeti Magyarországot. Miért nem az egész ? Miért épen a fele? Vagy miért nem a harmadrésze? Én erre fölvilágosítást kérek a t. ministerelnök úrtól. Jelenti ez a felerész azt, hogy ez egy közös institutio? Szabad ezt nekünk elismerni? Hiszen akkor quota szerint kellene tárgyalni és nem felerészben (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és a közös ministerium alatt kellene, hogy álljon. Tehát nem közös intézmény. De méltóztassanak megnézni ezt, az ezen szempontból csodabogár költségvetést, milyen eleven di*tinctiokat találunk benne, pl. az udvartartásnál világosan kimondják, hogy magyar királyi udvartartás; de ezen tételnél nem azt mondják, hanem azt mondják — ez Asbóth János képviselő ár közjogából került ki, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) azt mondják: ő cs. és apostoli kir. Felségének kabinetirodája és a kabinetiroda nyugdíja. Bocsánatot kérek, legyünk ezzel tisztában. En nem akarom vicialni a Felség azon jogát, sőt szükség esetén nagyobb mértékben is akarom ezt számára biztosítani; de hogy én, mint magyar közjogász, elismerjek egy oly közjogi factort, mely ő esászári és apostoli királyi Felségének személyes joga alatt miuisteri felelősség nélkül állít be ily tételeket, ennek he lyességét, remélem, a t. ministerelnök úrnak vagy nem tudom, ki a ressortminister, aligha fog sikerülni velem elhitetni. De a mi már most ezen furcsa amfibium functioját illeti, hogy e tekintetben is szellőztessem a helyzetet, tudomásul kell venni a t. háznak, hogy pl. a személyi részben milyen furcsaságok állanak elő ilyen közjogi non sensből. A t. ministerelnök úr, vagy nem tudom kicsoda, beállított öt kabineti titkárt. Kezembe veszem a Hof- und Staats-Handbuch-ot, mert ez sincs magyarul és abban azt látom az 1893-iki kiadások között, hogy nem öt titkár van, hanem nyolez. Wekerle Sándor ministerelnök: Czímmel és jelleggel. . . ,,
