Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

120. «rsiág«« liléi UK. deeiember 12-én, hétfőn. V9 említeni, hogy azon tíz év alatt mennyivel fokozódtak a hadügyi kiadások és az államadósságok kamatai. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Méltóztassék elemezni a magyarországi budgetet és akkor méltóztatik látni, hogy a culturalis czélokra, nemzeti czélokra, az ország előmenetelére vajmi keveset fordítunk. (Űgy van! a szélső baloldalon.) És e téren nem tart lépést az előhaladás azon kiadásokkal, a melyek az országon kivííl, az országnak nem előnyére, hanem sokszor hátrányára költetnek el. (ügy van! a szélsőbalon.) Nem tagadjuk mi, hogy ma kedvezőbbek az államháztartág viszonyai, mint azelőtt voltak. Hiszen nem növelnénk hazafias dolgot, ha ellenzéki álláspontunkat bevinnők ide is, mert tessék elhinni, hogy nekünk csak kedves dolog az, ha consolidálva látjuk Magyarország pénzügyeit. A mi elszomorító a költségvetés szemlélésénél, az az, t. ház, hogy minduntalan azt látjuk, hogy az a moloch, a mit 1867-iki kiegyezésnek hívnak, az eszi fel Magyarország gyei mekeit, arra kell nekünk oly óriási pénz s a miatt nem marad nekünk elég a mi állami berendezkedésünkre; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) itt azokat a dolgokat, a melyeket első ízben kellene istápolnunk, elhanyagoljuk és mindig csak a nagyhatalmi kérdésnek (Úgy van! a szélső baloldalon.) és mindig azon kiadásoknak felelünk meg, a melyek mintegy parancsszóra ránk erőszakoltatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ha az országnak viszonyai javulnak és egyáltalán nem tartanak lépést azon javulás sal, a mely más országokban mutatkozik, hiszen mindenfelé találkozunk az apróbb hivatalnokok, a néptanítók, a vasúti munkások és alkalmazót tak panaszaival és óhajaival, a kik mind, azt lehet mondani, anyagi szükségben szenvednek, a kik mind fizetésjavítást kérnek és mind kimutatják, hogy a megélhetés rájuk nézve már majdnem lehetetlenség. (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon.) Ha elemezzük, hogy miből áll elő az a nagy szaporulat a jövedelmekben, azt találjuk, hogy annak legnagyobb része a fogyasztási adókra esik. Hisz a szeszadóra magára í millió, a czukor adóra 2 millió, a fogyasztási adókra összesen — a dohányjövedéket kivéve — 13 millió esik abból a szaporulatból, a melyet az 1891-ik éyi zárszámadás az előirányzattal szemben feltüntet. Ha ez a jólét és a vagyonosodás eredménye lenne, igen örvendetes volna, de tudjuk, hogy ez a fogyasztási adóknak rettenetes felszöktetéséből és új adóknak kivetéséből származik. Mit mutat ez? Azt, hogy Magyarországon elmentünk már az adópréselésnek a végletéig. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Senki sem tag tdja, hogy ennek az országnak nagy financiális ereje van, hogy i itt még sok oly rejtett forrás volt, melyet az I azelőtti kormányok fel nem fedeztek, azokat sikerült a mostani ministerelnök úrnak felfedezni és ezen a réven oly jövedelmeket juttatni az állam pénztárába, a melyek helyreállították az egyensúlyt, sőt felesleget is állítottak elő, de én azt hiszem, t. ház, hogy az adóképesséüiiek elmentünk mi már a legvégső határáig. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kimerítettük az ország reserváit, hogy úgy mondjam (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha azután oly idők állanának be, a melyek nagyobb erőlködésre kényszerítenének, akkor, azt hiszem, t. képviselőház, hiába apellálnánk többet az adózó közönségre. (Úgy van! a széhő baloldalon.) Mi itt e padokon nem fogadjuk el a költségvetést, hiába ajánlja oly melegen a t. előadó úr, (Derültség a szélső baloldalon.) mert nekünk mindenekelőtt külön elvi álláspontunk van és nem nyújt latunk segélyt arra, hogy ez a kormány, a mely az 1867-iki alapon áll és ezen az alapon kormányozza az orszáirot, továbbra is ennek az alapnak a megszilárdításán működjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szükségtelen felhozni azokat a nagy hátrányokat, a melyek az 1867-iki alapon az országra haramiának, hisz látjuk, hogy minduntalan krízisekbe jövünk, kis események, de nagy következmények. Ministeriumok buknak meg csak azért, mert az 1867-iki alap magyarázatokra szorul, mert annak keretében az ország, illetőleg a nemzeti alap jövője biztosítva nincs; látjuk, hogy Magyarországon oly kérdések vettetnek fel, melyek souverainitással biró más államban lehetetlenek s minduntalan védekeznünk kell oly támadások ellen, melyek államiságunk ellen irányozvák. A t. ministerelnök úr is felhozta minapi beszédében, hogy programmját képezi az 1867-iki kiegyezés és azt sem tágítani, sem szűkíteni nem engedi, összehasonlításba hozta azon támadásokat a melyek innen belülről intéztetnek a 67 iki alap ellen, azon támadásokkal, a melyek kívülről tétetnek. Ebben azonban nagy különbség van és nem hiszem, hogy a t. ministerelnök úr hazafias dolgot cselekedett volna, mikor összehasonlított bennünket az ország ellenségeivel, mert egészen más irányzatuk és czéluk van azoknak, kik az 1867 iki alapot külországról támadják meg, különösen Ausztriában, mint azoknak, kik itt belülről döngetik azt, mint mi teszszük. Mi az ország fejlődésének, megszilárdításának és függetlenségének czélzatával támadjuk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon^ míg azok abból a czélból támadják meg. hogy Magyarországot ismét visszavigyék abba a lekötött állapotba, melyben 1867 előtt volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy azonban ezek a támadások lehetségesek, hogy ezeket a támadásokat odakünn tűrik, »•