Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

\ |4| ltO. wrsíágos fiiéi 18? és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában. Elnök : Mindezen kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának, T. ház! Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Bernáth Dezső jegyző: I'sáak Dezső, a gazdasági bizottság előadója! I'sáak Dezső előadó: T. ház! Van szerencsém beterjeszteni a gazdasági bizottságjelentését a képviselőház 1893. január havi költségvetéséről. Elnök: Ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. T. ház! Következik a napirend : az 1893. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a kisebb tárczák, első sorban a királyi udvartartás. Bernáth Dezső jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! 1885-ben a magyar udvarmesternek a budai királyi palotában tartott ünnepélyek alkalmával történt mellőzése tárgyában kérdést intéztem volt az akkori ministerelnökhöz. Akkor a magyar udvartartás kérdésében az ő Felsége személye körüli minister, midőn válaszát megadta, úgy nyiatkozott, hogy az sem osztrák, sem nem magyar. Később, midőn a civillista megállapításáról törvényjavaslat nyujtatotott be 1889-ben, az akkori ministerelnök az udvartartást közösnek állította. A legutóbbi illőkben a kormánynak álláspontja változott és mint tegnap a t. ministerelnök úr nyilatkozatából megérthettük, ma azt az álláspontot foglalja el, hogy külön magyar udvartartásnak szüksége nincsen, de a magyar közjogi ünnepségeknél és közjogi ténykedéseknél a magyar udvari méltóságoknak kell, hogy szerepköre legyen. Örvendetes, hogy ebben a kérdésben mégis némi haladás mutatkozik. De másrészről lehetetlen nekünk a kérdés vitatását feladni; mert az az álláspont, mely nem kíván elkülönített magyar udvartartást, nem felel meg Magyarország törvényes önállóságának, külön állami létének és a magyar király, mint ilyennek, külön jog alanyiságának és külön közjogi fogalmának. (Úg'jvan! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egy udvartartásnak, ha valamivel, úgy szoros összefüggésben kell, hogy legyen az illető ország állami létével és különösen szoros összefüggésben kell, hogy legyen a fejedele mim k külön jogalanyiságával. Magyarországnak királya az osztrák császártól teljesen külön jogszemélyt képez. Magyarország királya egészen más jogokkal bír, máskép lép jogainak gyakorlatába; mások azok a feltételek, a melyek közt elfoglalja wónját, mások azok a feltétek, a melyek közt I. január lfi.én, kcdtai. gyakorolhatja uralkodását, mint Ausztriában az osztrák császár. Világosan bizonyítják ezt törvényeink, bizonyítja a nemzetnek százados felfogása és bizonyítja ezt az, a mire Beöthy Ákos t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy Ferdinándot nem I-nek, hanem V-iknek neveztük, még bizonyítja az is, hogy ha az uralkodó maga személyesen nem képes gyakorolni az uralkodást, vagy ha távol van az országtól, arra az esetre a magyar törvények egészen külön intézkedésről gondoskodnak, a nádort nevezik olyannak, mint a ki a magyar uralkodó nevében a kormányzást vezeti. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: Kiskorúság esetében is! Ugron Gábor: Akkor is. Mindezek megmutatják, a mihez kétség nem is férhet, hogy Magyarország királya külön jogalanyt képez, annak külön jogköre és jogállása van és mivel a magyar királynak ez a külön jogköre és jogállása van. őt külön udvarnak is kell környezni, mert külön jogalanyiságának és jogi személyének együttes fogalmához feltétlenül tartozik, hogy azon külső nyilvánulásokban, melyeket a magyar király a maga külön alanyiságában, a maga külön jogi személyében a külfölddel szemben úgy mint befelé felmutat, a magyar udvartartásnak külön kell megállania, mert ezzel documentáltatik szemmel láthatólag a magyar állam önállósága és államiságának külön voita (Úgy van ! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A tegnapi nap folyamán Eötvös Károly t. barátom hivatkozott Ulászló királynak Farkasréten kiadott hitlevelére, mely később 1492-ben VI. t.-cz. alatt törvénybe foglaltatott. Ezt csak azért hozom fel, mert ebben a törvényben egy kis megjegyzés foglaltatik. Midőn az udvartartás méltóságai felsoroltatnak és elmondatik, hogy azoknak magyaroknak kell lennie, azt mondja a törvény: úgy a miképen boldog emlékű Lajos király korában volt. Ez mutatja, hogy az Anjouk korában Magyarországnak magyar udvartartása volt; a vegyes házi királyok alatt pedig akárhányszor fordult elő, hogy personal-unio létezett, hogy Magyarország királya volt egyszersmind Lengyelországnak, Csehországnak, Ausztriának és Morvának fejedelme, sőt német császár is volt, mint pl. Zsigmond király, a ki magyar udvartartást tartott Magyarországon és jól tudjuk, hogy igen szeretett e hazában tartózkodni s azt válaszolta a németországi rendeknek, hogy: a magyarországi királyság és annak fényes környezete sokkal inkább lekötelez engem, mint az osztrák császárság. (Schvarcz Gyula tagadólag int.) Beksics Gusztáv: Akkor még nem létezett osztrák császárság! Pulszky Ágost: Római! Ugron Gábor: Az bizonyos, hogyagörö-