Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

Ü3S 12*- ors*ágos fllés lfM. jMíir S-én, létrán. legfontosabb és legközelebbi politikai czél, melyet meg kell valósítanunk. De bármennyire jogukban és feladatukban áll is az államférfiaknak a közelebbi és távolabbi czélok közt különbséget tenni, mikor egy kétségtelenííl fennálló törvénynek megvalósításáról van szó; midőn annak végrehajtását követeli a nemzet: akkor azt a ezélt, akár közelebbinek, akár távolabbinak kitűzni és akármily distinetio alá venni nem szabad, hanem azt teljesíteni kell, teljesíteni kell mindjárt, azonnal, minden erővel, mert a törvény végrehajtása mindenekelőtt kötelessége a eabinetnek, de kötelessége a koronának is ép úgy, mint a kabinetnek, sőt kötelessége a koronának is ép úgy, mint minden egyes állampolgárnak, mert a koronát a fennálló törvények végrehajtására .szent esküje ép úgy kötelezi, mint az állam minden egyes polgárát. Darányi Ignácz t. képviselőtársam tehát egyáltalában furcsa államférfiúi bölcseség mezején lovagol, midőn a világos törvény végrehajtását esetleg távolabbi politikai czél gyanánt tűzi ki maga elé. Egy igen súlyos, legalább következményeihen igen súlyos kijelentést tett itt maga a t. ministerelnök úr is, melyíyel azt hitte, hogy talán minket megnyugtat, de mondhatom, hogy bennem ugyan megnyugvást elő nem idézett. Azt mondta a többi közt, hogy Ő biztosíthat bennünket arról, hogy az irányadó politicnsok a Lajthán túl az 1867-iki művet ép Úgy állandónak és szilárdnak tekintik, mint az itt többségben levő párt, sőt irányadó osztrák politicusok azt a míívet a maguk jogaira vonatkozólag ép oly fundamentálisnak tekintik, mint mi. De a t. ministerelnök úr nem biztosított bennünket arról, hogy azon irányadó politicnsok mindig és örökké irányadó políticusok lesznek-e és egy szép vagy nem szép napon nem foglalják-e el azok helyét oly férfiak, a kik most ugyan nem azok, de akkor azonnal irányadó politicusok lesznek. És a kik közül egyik-másik csak nem rég nyilatkozott akként. hogy Szent István koronája semmi esetre sem ér többet, mint egy alsó-ausztriai főherczegi kalap, vagy kakastollas süveg. Mi, én is a magam részéről, de egyáltalán mi, igenis nagy elismeréssel vehetjük tudomásul és veszszük is minden alkalommal, ha ausztriai államférfiak a szükséges és kellő tiszteletet érzik és a valóságban tényleg is gyakorolják a magyar államjog és annak minden következménye iránt. De a magyar államjog megfelelő biztosítékát az osztrák irányadó vagy nem irányadó tényezők fölfogásában mi föl nem találhatjuk. (Úgy van! Ügy van! hd felől.) Nekünk a magyar királyi udvartartásra nézve is azon osztrák irányadó vagy nem irányadó poliíicusoknak, de még a magyar politicusoknak és a magyar kabinet tagjainak is semmi* féle jóindulata nem elégséges. Nekünk intézmények kellenek (Úgy van! Úgy van Hal felől.) és kell az intézményeknek tökéletes életbeléptetése, hogy azok az intézmények ne csak a politika, ne csak a közjog mezején, hanem a nemzeti és társadalmi életben is minél mélyebb, minél gazdagabb gyökereket verjenek. (Élénk helyeslés hál felöl.) A társadalmi és nemzeti életben való meggyökerezés nagyobb biztosíték, mint az intézmény maga. azért szükséges múlhatatlanul az intézménynek életbeléptetése és a gyakorlatban való működése. E nélkül semmiféle elv, semmiféle kijelentés, semmiféle végrehajtatlanúl maradt törvény nekünk biztosítékokat nemzeti jogaink szilárdságára nézve nem nyújthat. Gr. Károlyi Gábor: Mit érne ma Tiszának vagy Szapárynak a szava, mikor már elpárologtak? Eötvös Károly: Darányi t. képviselőtársam az államférfiúi bökseség tanácsaként mondja nekünk, hogry a 67-iki alaphoz szilárdan kell ragaszkodni, Hát tessék a 67-iki alaphoz szilárdan ragaszkodni, például a magyar királyi udvartartás kérdésében. (Élénk helyeslés bal felöl.) Most nem terjeszkedem ki egyebekre, de hogy a 67-iki alaphoz való szilárd ragaszkodás csak egyoldalú legyen és csak oly irányban követeltessék, a mennyiben Ausztriának vagy a koronának, vagy az uralkodóháznak kedves, kényelmes és előnyös, de más irányban ne ragaszkodjunk ahhoz hasonló szilárdsággal, mint a hogy Darányi t. képviselőtársain felszólalásának egész hangulata hozza magával: már akkor ezt a 67-iki alapot az efféle egyoldalú, félszeg, fonák ragaszkodással bizony szilárdabbá tenni nem sikerűi soha . . . Gr. Károlyi Gábor: Jobban tette volna, ha hallgat! (Derültség a baloldalon.) Eötvös Károly: Efféle fonák ragaszkodással a 67-iki mű mindig csak gyöngébbé válik meg az önök szempontjából is. Áttérve, t. ház, magára a szorosan vett királyi magyar udvartartás kérdésére, a t. ministerelnök úr ép az imént azt jelentette ki, hogy alig van kérdés, a hol annyi különböző szempontot kellene a kabinetnek figyelembe vennie, mint épen az udvartartás rendezésének kérdésében és még egy más jelzőt is használt, szóróiszóra azt, hogy alig van ennél kényesebb kérdés. T. ház! Tavaly, ezelőtt körülbelül kilenez hónappal, a t. miuisterelnök úr még akkor, mint pénziigyminister, egy tekintetet vagy szempontot csakugyan érintett. Egy szempontot, a mely körülbelül a következőleg volt általa formulázva: »Belső berendezésében elkülönített udvartartást czélszerünek nem tartok«. Hát, t. ház, ha csak*-