Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

220 128. országos ülés 1898, január 9-én, hétfőn. külön udvartartás létesítése által, de az udvartartás külső megjelenésében és érintkezéseiben miként nyerjen, megfelelő kifejezést és ebbeli álláspontját a tárgyalások befejezése után fogja közelebbről jelezni.< Bátor vagyok tehát a t. ministerelnök úrhoz azt a kérdést intézni, hogy mintán azóta kormányváltozás történt, a jelenlegi kormány is azon az állásponton áll-e és hogy a t. ministerelnök úr van-e már abban a helyzetben, hogy ez iránt a t. háznak bővebb felvilágosításokat nyújthasson? (Helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A tavalyi költségvetés tárgyalásánál már volt szerencsém pártom megbízásából egy határozati javaslatot beadni és az akkori pénzügyminister, most ministerelnök úr válaszának épen az előadó úr által idézett pn8susában egy kissé burkoltan ugyan, de mégis kilátásba helyezte, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozni fog. Ez a válasz épen akkori felszólalásom folytán lett nekem megadva itt a házban. Mielőtt a t. ministerelnök úr azon kérdésre válaszolna, a melyet hozzá a t. előadó úr intézett, bátor vagyok a t. előadó úr bevezető szavaira megjegyezni, hogy a magyar budget császári és királyi udvartartást nem ismer. (Igaz! Úgy van! a szélső baloläaon.) A mi költségvetésünkben 'egész világosan királyi udvartartásról van szó (Igaz! Úgy oan! a szélső baloldalon.) és természetes, hogy nem is lehet szó másról, mint magyar királyi udvartartásról Kérem ennélfogva az előadó urat és kérem mindazokat, a kik fölszólalnak, ne tessék ezt a dolgot elferdíteni. Itt nem császári és királyi udvartartásról, hanem egyedül a magyar királyi udvartartás költségeinek megajánlásáról van szó. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az az udvartartás, a mely ma tényleg létezik, az nem is közös udvartartás, az nem is császári és királyi udvartartás, hanem a mint felolvashatom az egyedül hiteles könyvből, a Hof- i.und Staatsbuchból az 1893-ik évre, az udvartartásnak czíme ez: »Hofstadt seiner Oesterreichiseh Kaiserlichen und Königlich Apostolischen Majestät«. Itt az, hogy magyar, teljesen hiányzik. Nagyon jól tudom én azt, hogy ez miért van így: mert a felfogás az udvarnál az és ez a mai osztrák felfogás, hogy az a »királyi« vonatkozik a cseh királyságra is és vonatkozik mindazon királyi titulusokra, melyek az osztrák császári czím mellett ő Felségének nagy ezímében vannak. Az »osztrák« czím ki van emelve, de a magyar czím nincs benne. Ez a felfogás kifejezésre jut az osztrák államjogi könyvekben és ennek felel meg ez a czím. Már most, ha tovább megyünk és nézzük, hogy miből áll ez a jelenlegi udvartartás, meg fogunk győződni arról, hogy az semmi ízében nem magyar. Ne tessék félrevezettetni magukat az által, hogy ott egy pár magyar ember neve előfordul; hiszen ez még nem mutatja azt, hogy az udvartartásban a magyar befolyás létezik és nem mutatja Magyarország jogát egy külön magyar udvartartáshoz. Történeti példák és tények mutatják azt, hogy a magyar törvényhozás mindig ragaszkodott ahhoz a jogához, hogy 8 Felsége személyét magyarok környezzék, hogy környezetében magyar méltóságok foglaljanak helyet. Történeti példák mutatják, hogy ez a magyar udvartartás a régi időben megvolt, még Zsigmond király alatt is megvolt, a ki Aachenbe és Constanzba mint német császár elmenvén, magyar udvartartását is elvitte, környezetének nagyobb díszére. Az a fényes magyar udvartartás azelőtt Európa-szerte híres volt, csak az utóbbi századokban tűnt el annak a fénye és homályosodott el az intézmény maga. Itt az ideje, t. ház, hogy mi azt visszaállítsuk. Ne tessék azt oly kis kérdésnek venni. (Halljuk ! Halljuk !) Az előbbi ministerelnök urak mindig kitértek ezen kérdés elől, pedig azok a nagy bajok léteztek akkor is és egyik legtiszteletre méltóbb tagja e bábnak, volt elnökünk, elmondotta multkori beszédében, hogy mi az az udvar ott Bécsben, hogyan néznek ott a magyar emberre; hiszen neki, mint valóságos belső titkos tanácsosnak, a ki nem laicus ezen a téren, bizonyos tapasztalatainak kell lenni erre nézve. Tény, hogy az. vájjon micsoda egyének környezik a fejedelmet, kihat az ő egész országlására; máskép nem ragaszkodnának a külföldön oly rendkívül féltékenyen ahhoz, hogy a fejedelem mindig csak a maga alattvalói által legyen környezve. Vannak erre vonatkozó régi szerződések is. Csak hivatkozom azon szerződésre, melyet a spanyolok kötöttek, midőn XV. Lajos unokája, Fülöp Spanyolországba ment. Ott fel van sorolva, hogy a fejedelem hány egyént vihet magával Francziaországból. De hivatkozhatom a legújabb példára, midőn egy Hohenzolíern Románia trónjára jutott, hogy mennyire ragaszkodtak az oláhok ahhoz, hogy ő egyetlenegy német embert Oláhországba magával ne vihessen. A legkisebb, a legújabb államok is rendkívül féltékenyen őrzik nemzetüknek ezt a jogát, mert tudják, mily káros hatással van az uralkodóra az, ha környezete nem a nemzet fiaiból alakúi. És, t ház, bizonyos, hogy Magyarország története nem lett volna oly gyászos, nem lett volna annyi összeütközés nemzet és fejedelem között, ha a külön magyar udvartartást a nemzet I fel nem adta volna, illetőleg nem engedte volna