Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

210 12?. orgságos ttlés 1892. äeciember 20-án, kedíeR. hanem azon múlik, hogy ezt akár tnegteszszük, j akár nem, valósítani képesek nem vagyunk. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Még csak a másik differentiáról kívánok szólni. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy változik az a védelem, az az ellen vetés, melyet mi az ő nemzeti és közjogi programmjuk ellen felhozunk és ez neki nagy elégtétel. Én nem akarom azt vitatni, hogy változik-e I ez a védelem, c> ak annyit akarok ismételni, hogy a lehető legnagyobb objectivitással és elfő- j gultság nélkül Ítélem meg ezt a közjogi programmot. De ha a t. képviselő úr ebben bizonyos elégtételt lát, ezt az elégtételt önmagának tulajdonítsa, mert ezt az által szerzi meg, ha kellő praecisitással, minden félreértést kizáró módon állítja oda e programmot és legyen meggyőződve, hogy ha ezt ekként teszi, lehet, hogy azon programjának nem osztozom minden pontjában, de vele szemben kicsinyléssel viseltetni semmi körülmények közt nem fogok. Még csak arról a nemzeti politikáról kell megint megemlékeznem, a melyet a t. képviselő úr ma felhozni méltóztatott. Midőn azt állítottam, hogy azon nemzeti követelmények, a melyeket a képviselő úr felállít, nem olyan fontusak, hogy egyéb nagy teendőkkel aequiparalkatók lennének, hogy ezek egy nemzet életében másod, vagy harmadrangú kérdések, nem azt akartam, t. ház, hogy ellentétbe állítsuk ezeket, már fontosabb kérdésekkel és azokhoz parificáljuk, mert Tökéletesen elismerem, hogy az egyiknek valósítása a másiknak valósításától legalább általában és nagyjában nem függ, attól feltételezve nincs. Mi ezt nem azon kérdésekhez parificálva állítottuk, midőn azt mondtuk, hogy ezek másod-, harmadrendű kérdések, hanem azon jelszavakkal szemben, hogy a t. képviselő úr ezeket, mint egy nemzeti politika mellőzhetlen attribútumait, mint sürgősen megoldandó kérdéseket állította oda, (Helyeslés a jobboldalon.) És hogy e tekintetben félreértésre okot ne szolgáltassak, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem az a nemzeti politika, a melyet önök méltóztatnak felállítani akkor, midőn ezen kérdéseket előtérbe tolják; azt a nemzeti politikát nem önök találták fel, az nem onnan dat ílódik, midőn a nemzeti érdekek érvényesítését előtérbe tolták. (Zaj Id felől. Halljuk! Halljuk!) Az a nemzeti politika esetrőí-esetre nyilvánulhat egyes ily kérdésekben, de annak tulajdonkópeni lényegét nem ezek képezik. Az a nemzeti politika nagy alapigazságokon nyugszik, a melyeket ily kicsi ségekre szorítani, ezen másod , harmadrendű kérdéseket, mint a nemzeti politika egyedüli követelményeit, most megvalósítandó attribútumait odaállítani nem lehet. A nemzeti politika, t. ház, nálunk három alapelven nyugszik. (Halljuk! Halljuk!) Az első sarkalatos alapelv a politikai és polgári j ogegyenlőség, még pedig a jogegyenlőség nemcsak az egyes állampolgárok közt, hanem — hogyha históriai alapon akarjuk venni egy nemzeti politika követelményeit, fejleményeit, úgy a mint az 1790-től kezdve áll — a jogegyenlőség a különböző egyházak közt is. Ezért vettük fel, midőn nemzeti politikát akartunk köpetni, más indokoktól eltekintve, a vallásügyi kérdéseket is politikai programmunkba. (Helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!). Másik alapelve a nemzeti politikának az, hogy a magyar államnak, a politikai nemzetnek jellege magyar legyen, (Helyeslés jobb felől.) a mi nem zárja ki azt, hogy az 1 68. XXX. törvényezikkben megállapított korlátokon belül saját nemzeti érdekeit Horvátország szabadon érvényesíthesse, de nem zárja ki azt sem, hogy a mennyiben az a magyar állameszmének, az állam magyar nemzeti jellegének sérelme nélkül lehetséges, az egyes nemzetiségek is saját culturalis érdekeiket fentarthassák ésfejleszthessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Harmadik sarkalatos alapelve a magyar nemzeti politikának, t. ház, hogy midőn e nagy eredményeket akarja elérni, midőn a magyar nemzeti jelleget akarja az államnak és a poli tikai nemzetnek adni, meg nem zavarható egyetértést kíván fentartani a király és nemzet közt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez oly sarkalatos alapelve a nemzeti politikának, melyet századoknak története igazult. (Élénk helyeslés jobb felől.) Történetünk legeredményesebb lapjai azok, a hol a király és a nemzet között az egyetértés minden háborítás nélkül fönnállóit, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) a hol a kettőnek nemcsak érdeke, hanem érzülete is úgyszólván összeforrt és t. ház, történetünk gazdag lapjai alig fognak felmutatni oly epochát, hol az egyetértés a király és a nemzet között annyira félteértés nélküli, őszinte, é< maradandó lett volna, mint volt Magyarországon a legutóbbi 25 év alatt. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Azért én ezt a viszonyt nem bírálhatom meg oly kicsiny jelenségek szerint, hogy az udva' lovait vagy vadászebeit itt vagy amott tartja; (Helyeslés a jobboldalon.) én azt hiszem, hogy nagyobb, maradandóbb, olyan aranykapocsról van szó, melyet ily kicsinységek szerint megbírálni nem lehet. [Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ezeknek a sarkalatos alapelveknek és szempontoknak megóvása képezi a mi nemzeti politikáak alapját; ezt a nemzeti politikát kívánjuk mi érvényesíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) k mi ezzel a nemzeti politikával nem ellenkezik, azt mi szívesen elfogadjuk, de a mi ezen nemzeti politika alapelveinek megrontására