Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

12?. -©rsfíígos tilés Í892. éefeíembw 20-án, kedvek. 107 Áz egyházpolitikai kérdéseket illetőleg ne­kem is az volt az álláspontom, melyet Horánszky képviselő úr fejezett ki, hogy nem tartanám czélszeríínek ezeket az egyházpolitikai kérdése­ket ma, mielőtt concret javaslatokkal állunk szemben, itt bővebben fejtegetni és feszegetni (Helyeslés jobb felöl.) és fenn kívántam tartani s kívánom most is még nézeteinknek bővebb ki­fejtését akkorra, midőn a concrét javaslatok elő­terjesztése útján lesz módunkban igazolni azt, hogy a mit előfogunk terjeszteni, megfelel azon programúinak, a melynek alapján az egyház­politikai kérdéseket megoldani kívánjuk. Ha ettől mégis eltérek, nem az indít engem, a mi gr. Apponyi Albert képviselő urat indította rész­ben erre, hogy t. i. a püspöki conferentia a legutóbbi napokban állást foglalt ezen kérdé­sekre nézve. Nem indíthat ez engem, inert hi­szen a t. képviselő úr felszólalása, is arról győ­zött meg, hogy tulajdonkép az egyes kérdé­désekre vonatkozólag nem egészen tiszta előt­tünk az, hogy minő álláspontot foglal el a püspöki conferentia. így van ez pl. az autonó­mia kérdésében, a melyben supponálni méltóz­tatott, de a biztos álláspontot nem tudják. De másodszor nem foglalkozhatom evvel állásomnál fogva sem, mert én, azt, hiszem, nem indulhatok ki feltevésekből, hanem be kell vár­nom a hiteles közlést, (Élénk helyeslés jobb felől.) azzal szemben azután saját álláspontunkat jelez­nem és elfoglalnom (Élénk helyeslés jobb felől.) és azután úgy az illető factorokkal szemben, mint itt az ország közvéleménye előtt is a mi álláspontunkat, törekvéseinket és kívánalmainkat praeeise formuláznom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De ha mégis az egyházpolitikai kérdések­kel foglalkozom, kényszerít erre egyrészről Vajay képviselő úrnak múltkor itt hallott fel­szólalása és kényszerítenek másodszor vagy leg­alább indokolttá teszik ezt Apponyi Albert gróf­nak a házassági kérdésre vonatkozólag ma itt elmondott szavai. (Halljuk! Halljuk!) Vajay képviselő úr két sérelmet említett itt, melyeket én nem hagyhatok megjegyzés nélkül, mert azon agitationak, mely az ország némely részeiben ál ürügyek és argumentumok alatt egyházpolitikánk ellen toly, ez képezte itt az egyedüli kifejezését (Igás! Igaz!) és ez az, mintha mi a hitelvek sérelme mellett még a vallásosságot, a vallási érdekek megóvását sem tartanok kellően szem előtt és azon még súlyo­sabb vád, mintha mi a nőnek társadalmi állását kellőleg nem reepeetálva, ezt a társadalmi állást aláásni kíyánnók. A t. képviselő úrnak itt hangoztatott ezen szavai egészen alkalmasak voltak azon másutt már felhasznált agitationak a képviselőházba való bevezetésére. (Igás! Úgy van! jobb felől) Mi, t. ház. azon az állásponton vagyunk és akkor, midőn a kormány progiammját előter­jesztettem, annak adtam kifejezést, hogy a val­lási érdekeknek és a vallási békének megóvása az a vezéreszme, a mely bennünket az egyház­politikai kérdésekben vezet, (Helyeslés jobb felől.) tehát nem mulaszthatom el annak ismételt con­statálását, hogy mi nem hitelvekkel foglalko­zunk, hanem állami érdekeknek kielégítésére, hitelek sérelme nélkül vállalkoztunk. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Másodszor nem kí­vánom megjegyzés nélkül hagyni azt, hogy mi az asszonynak társadalmi állását nem aláásni, hanem megszilárdítani, jogi biztosítékokkal szo­rosabban körülvenni s határozattabbá tenni kí­vánjuk. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) A másik indok, t. ház, Apponyi Albert grófnak a házassági kérdésre vonatkozó mai felszólalása volt. (Halljuk! Halljuk!) A t. kép­viselő úr két szempontot méltóztatott hang­súlyozni, melyeket a házassági jog kérdésének szabályozásánál szem előtt tartani és megóvni kíván. Az első az, hogy a saját egyházának, t. i. a katholikus egyháznak, mely az én egy­házam is, álláspontja és hitelvei reá minden­esetre irányadók lesznek. Gr. Apponyi Albert: Természetes! Wekerle Sándor ministerelnök: A má­sik az, hogy a házassági köteléket a jog szabá­lyozása által nem lazítani, hanem inkább szilár­dabbá tenni kívánja. Ezek, t. ház, oly szem­pontok, melyeknek nem kellő honorálása tuiaj­donképen senkinek nem jutott eszébe, de mely szempontokat én szükségesnek tartok itt fel­említeni, szükségesnek tartok felemlíteni azért, mert elismerem bárkinek politikai jogosultságát arra, hogy bizonyos kérdéseket itt fel ne hoz­zon s azokat a kérdéseket akkor hozza fel, a mikor neki tetszik felhozni vagy midőn azon kérdések akut megoldása elodázhatatlanná teszi azok vitatását, szóval hogy maga határozza meg s ne politikai ellenfelei, hogy mikor hozzon fel egyes, a detaillokra kiterjedő kérdéseket és azért ha t. képviselőtársam ezen, a részletekbe bemenő imance-ok fejtegetésébe nem bocsátko­zott volna, én, engedelmet kérek, ebbeli jogo­sultságát tökéletesen elismertem volna, de én ma szóba hoztam ezt azért, mert talán — és ezt előre bocsátom — a t. képviselő úr intentioinak ellenére — én nem gyanúsítani, hanem a hely­zetet tisztázni kívánom. Abbeli nyilatkozatai, hogy a katholikus szempont megóvása lesz irány­adó s hogy másodszor a házassági köteléket lazítani nem kívánja, bővebb magyarázat nélkül ellentétben látszanak lenni azzal, a mit a há­zassági jogra vonatkozólag e házban igen szé­pen kifejteni méltóztatott és a mit szóról-szóra aláírok, hogy t. i. egységes jogelvek alapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom