Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

182 12&, orsxágos ftlés IWtít, dtexemtor It-én, hétfon. Á kormány s a többség részéről semmi más szempont e kérdésekben vezérelvül nem szolgálhat; meg vagyok győződve, hogy részünkről nem fog történni semmi, a mi e tekintetben nehézséget okozna az ellenzék t. tagjainak. Ezért a t. ellenzék ám vegye a tóga szélét kezébe és intézkedjék úgy, a mint jónak látja, de a haza érdekében kérem, méltóztassék a hasznos munkához hozzáfogni. Ajánlom a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök 1 Pázmándy Dénes képviselő urat illeti a zárszó. Pázmándy Dénes: T. ház! Mielőtt reflectálnék azokra, a miket a t. ministerelnök ár és az előadó úr mondtak, néhány szót kell szentelnem ama másik előadó urnak, a ki csak az imént volt ott Hegedűs képviselő úr helyén, hogy rövid jelentését megtegye. Meri ő úgy jelentette a házmik Wekerle és gr. Tisza Lajos megválasztatását, hogy: m. kir. minister és ő császári és királyi apostoli Felsége melletti minister. Bocsánatot kérek, de a képviselőháznak és a választóknak a kormány czímeire és a ministerségre absolute nem lehet refiectálniok. Megválasztanak Magyarországon képviselőket és azok az igen t. urak, mint képviselők ülnek itt. (Igaz! Úgy van! a sséhő baloldalon:) Továbbá nem császári és királyi apostoli Felsége melletti minister a hivatalos czím, hanem az 1848 : III. törvénycf.ikk IS. §-a szerint csak: »0 Felsége személye körüli minister.« Lehet, hogy mostan a demokratia újabb aerájában szükségesnek tartják ily extra titulaturákkal ellátni a ministereket. Gr. Károlyi Gábor: Híjják mindjárt Nagy Mogulnak! Pázmándy Dénes: Én, t. ház, a túloldalról elhangzott beszédek által nem ingattattam meg a meggyőződésemben, mert nem tapasztaltam semmi olyat, ami a mi álláspontunkat megváltoztathatná. A t. ministerelnök úr nem adott semmi felvilágosítást azon kérdésekre nézve, melyeket, hozzá intéztem. Kern szólott sem arról, hogy ő a magyar udvartartást contemplálja, vagy e tekintetben talán szűkítette az ő nézetét, melyet itt, mint pénzügyminister egy évvel ezelőtt elmondott. Az igen t. ministerelnök úr nem szólott semmit — pedig különösen felhívtam figyelmét — azon hírekre, melyek az udvart Magyarországtól elidegenítettnek mondták; de olvastuk válaszként a bécsi »Poíitische Correspondenz« ben, mely egy vagy két év óta az egyedül sugalmazott orgánuma a magyar kormánynak;, hogy a ministerelnök úrnak sikerült volna a korona neheztelését kiengesztelni és csakugyan lesz szerencsénk Magyarország koronás királyához itt a fővárosban. En óhajtottam volna, hogy a ministerelnök itt nyilatkozott volna és a mennyiben érdemei vannak, a mint hiszem, ezen a téren, azokért az elismerést mi adhassuk meg neki. A vita pénzügyi részére nem refleetálok, mert e tekintetben Horánszky Nándor t. barátom elmondotta az aggályokat és megczáfolást a ministerelnök úrtól még nem nyert. Tehát azon aggályok, melyeket első beszédemben adózási rendszerünkre nézve elmondottam, melyeket a túlterhelés voltára nézve kiemeltem, ma is fennállanak és e tekintetben határozati javaslatom illető pontjához ragaszkodom. A t. ministerelnök úr a 67-iki alap rendíthetlen hívének mondotta magát; természetes, hogy ez által a mi politikai törekvéseinkkel homlokegyenest ellenkezésbe jutott, mert az a esalhatatlansági theoria a 67-iki törvényről, mely ma már a többségre nézve dogmaticus hitet képez, csak legújabban, az utolsó aerában fejlődött ki oda, hogy »noli me tangere«, erről beszélni sem enged a többség. Mi ragaszkodunk e tekintetben a mi álláspontunkhoz és egy költségvetést, mely nem hordja magában az elemeket a 67-iki alap megváltoztatására, el nem fogadhatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szó volt továbbá arról, hogy mikép alakúinak Magyarországon kormányok, a többségek és erre nézve igen karakteristicus kifejezéseket hallottunk. Én difficultálom azt a t. kormánynak, sőt ha, a többséghez tartoznám, még bizonyos mértékben apprehendálnék is, hogy valahányszor magasabb állásoknál változások fordulnak elő, így az államtitkári állásnál is, csak kevés esetben választanak innen a többségből személyeket, hanem többnyire oly embereket, a kik a parlamentarismust nem ismerik és a közügy terén teljesen ismeretlen egyének. Hivatkozom arra, hogy egy alispánt megtettek főispánnak, alig volt ott, idehozták államtitkárnak és csak akkor lett a képviselőháznak tagja. De hivatkozom arra, hogy újabban talán szintén a demokraticus elveknek documentálása végett a belügyminister mellé, a ki úgy hiszem demokratának tartja magát, nemcsak az egyik államtitkárt, de a mint értesülök, a másikat is, a felsőházból fogják kölcsön kérni. Ez, t. ház, nem mutatja azt, hogy azon demokraticus elvek, melyeket itt annyiszor hallunk hangoztatni, tényekben is megvalósulnának. A t. előadó úr felhozta a főispáni institutiot (Halljuk! Halljuk!) és mintegy felszólított bennünket arra, hogy concret panaszokkal álljunk elő. Hát kérdem, t. előadó úr, most kikből regrutirozzák úgy manapság, mint a múlt kormány alatt is a főispáni díszes kart? Vagy olyan nagy urakból, kik esak kedvtelésnek tartják ezt az