Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-125
iertmfcer l?-én, seombitten. IgO iSS.orssigos ülés 1892. i ellenfelem, a főszolgabíró, hanem elkezdte választóimat lépten-nyomon üldözni. Hogy példát is hozzak fel, Hajdú-Hadházon bizonyos Tóth Lászlót a községházához felidézte és ott a hivatalos helyiségben agyba-főbe verte «) azon ürügy alatt, hogy ő a választási időszak alatt a csendet megháborította és másakat bántalmazott, őt el is ítélte. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezen ügy nem sokára fel fog kerülni a belügyminister úr elé és én bízom a t. belügyminister úr igazságérzetében, hogy figyelembe véve az akkori viszonyokat, hogy ilyenkor a kedélyek izgatottak szoktak lenni, ha volna is ennek némi alapja, azt a kellő niveanra fogja leszállítani. De megnyugtathatom a t. belügyminister urat, hivatkozom a választási jegyzőkönyvekre: mindkét bizottság jegyzőkönyvében benne van, hogy a rend példás volt és hogy számba vehető rendbontás elő sem fordult. Ezen bántalmazott ember Ferenczy Elek ellen a debreczeni királyi törvényszéknél feljelentést tett és mi történt? Az, hogy a debreezeni királyi törvényszék az ügyész véleménye alapján, mint annyi sok száz esetben, mely választási visszaélésekből eredt, mintegy független és pártatlan bíróságaink eljárásának következményeképen beszüntette az eljárást. Nagyon természetes, hogy a bántalmazott fél látva azt, hogy a törvényszék, melyet a nép megszokott nyelvén >nagy törvénynek* szokott nevezni, látva, hogy az ő igazságos ügyében ily határozatot hozott, a királyi törvényszék határozatát nem merte többé felebbezni. Hozzájárult ehhez, igaz, a szolgabírónak viselkedése, a ki a nyakára üzengetett ez embernek és fenyegette, hogy ha te tovább viszed a dolgot, majd így lesz, úgy lesz s Debreczenbe fognak a fogházba vinni, ellenben így talán a dolgodon is segítve lesz. Én ez esetet, megvallom, e házban szóvá sem tettem volna, azonban Ferenczy Elek főszolgabíró nem elégedett meg e visszaéléseivel, hanem még tovább ment Shylocknál is, mert nem csak egy font húst kívánt egy bizonyos ember testéből, hanem az egész családot akarta vagyonából kipusztítani. Ott vän például Hajdú-Dorogh község, mely község 14 választójának vezetője bizonyos Konkoly Dénes szélmalom-tulajdonos. Ennek a szegény embernek a malma a községen kivfíl, egy emelkedett halmon, az úgynevezett Téglavetőben fekszik s családja hét tagból áll, (Horváth Gyula képviselő beszélget Hieronymi Károly belügyministerrel. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ráérünk! A minister úr el van foglalva! A belügyminister úr nem hallgatja meg az interpellalót. Elnök csenget.) közte öt neveletlen apró gyermek. És mit tett Ferenczy Elek ? Először egy határozatot hozott, hogy Konkoly Dénes keríttesse be a szélmalmát, de úgy, hogy többé a malomnak vitorlái a szél irányában fordíthatók nem lettek volna, vagyis ezen eljárás egyértelmű azzal, hogy a malmot zárja be. Ezen határozat ellen Konkoly Dénes ügyvéde által felebbezéssel élt. A felsőbb hatóságnak határozata még máig sem lett kézbesítve sem magának a félnek, sem ügyvédének, mert meg kell jegyeznem t. belügyminister úr azt is, hogy Hajdú megyében az a szokás, hogy a közigazgatási hatóságok, az ügyvédek által ellenjegyzett beadványok sorsáról sem szokták az ügyvédet értesíteni, hanem a felet, de még a feleknek sem szokták írásban kiadni a határozatot, hanem csak szóval kihirdetni és így keletkeznek azután a legnagyobb zavarok. (Igaz ! Úgv van! a szélsőbalon. Nyugtalanság jobb felöl.) Mielőtt t. ház, ezen másodfokú határozat a félnek, vagy ügyvédének kézbesíttetett volna, egy szép napon megjelent a szélmalomban a szolgabíró, magával vive a község bíráját és a csendbiztost, bizonyosan, mert attól tartott, hogy az általa szokásba vett csattanós eljárásoknak talán ott a malomban vele szemben is lehetne csattanós következménye; tehát assistenciával látta el magát, de a nélkül, hogy jövetelének okát csak egy szóval is érintette volna, körültekintett a malomban és eltávozott, körülbelül három hétre rá felhívták Konkoly Dénest a községházához s ott kihirdette neki a községjegyző a következő határozatot: Miután a malom több száz évesnél, falai meg vannak repedezve, Konkolynak pedig nincsen annyi pénze, hogy azt újból felépítse, ennélfogva a malom bezáratik. T. képviselőház! Eltekintve attól, hogy az a malom 58 éves és hogy habár bizony nem is úgy néz ki, mint egy íVj palota, de én azt hiszem, hogy ha olyan lakóház tűrhető itt az V. kerületben, mint a mely épen most képezte interpellatio tárgyát, úgy az az épület, ha nincs is kifestve és nem is új, még is jó; de azt hiszem, hogy szakértői szemlét kellett volna elrendelni és csak annak megtörénte után állott volna jogában a szolgabírónak intézkedni Én, t. ház, gyermekkoromban sokat olvas tam, még többet hallottam az azon vidéken garázdálkodó úgynevezett kapezabetyárokrói, jelesen hallottam sokat beszélni Angyal Bandiról és Zöld Marcziról. De azon gonosztevőknek egyike sem volt annyira szívtelen, hogy egy családot, mely 7 tagból áll, köztük 5 neveletlen apró gyermekből, ilyen úton-módon igyekezett volna a földszinéről eltörölni. Én bízom a t. belügyminister úrban, hogy ezt a kellő niveaura fogja leszállítani és azért egész bizalommal várom, hogy interpellatiomnak eleget fog tenni, mely ekkép szól (Halljuk! Halljuk ! olvassa):
