Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-124
124, országos ülés 1892. < szük. Akkor egy indítványt is adtam be, mint pártonkívüli képviselő, amely'azt czélozta, hogy az 1881: XLI. tczikk mellett még egy törvény alkottassák, a melyben mondassák ki, hogy nemcsak a honvédségnél, hanem a közös hadsereg fölszerelésénél is a quota arányában a magyar ipar igénybe vétessék és általában minden állami törvényhatósági intézmény, minden állami biztosíték mellett létesült vállalat és üzlet kizárólag a magyar ipar termékeivel fedezze szükségleteit. Ezen indítványomat aláirtak 265-en képviselőtársaim közííl, de ez az indítvány az akkor uralkodott szellemben kiadatott a közgazdasági bizottságnak, mely azt sohasem tárgyalta. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Az igazság azonban mindig fölülkerekedik és előbb-utóbb érvényre jut és ma már mindaz beteljesült, a mit óhajtottam, mert a közös hadsereg a quota arányában az egyes hatóságok és államilag támogatott vállalatok szükségleteiket mind Magyarországon szerezik be, mert volt egy ember: Baross Gábor, a ki, habár vele sokban ellentétben állottam is, elég magyar volt, hogy ezt minden áron keresztülvigye. (Élénk tetszés.) Ez, t. ház, haladás. De haladás talán még az is, hogy habár ezelőtt 11 esztendővel sokan, miután már aláirtak az indítványt, másnap hozzám jöttek azzal, hogy »bizony talán mégis bajos nekem ilyent aláírni« ma is, azt mondják, hogy nem jól van ez így, itt nagy actiót kell kifejteni. (Úgy van! Úgy van!) Mindezeket összevéve azt mondom, hogyha a t. kormány ebben a tekintetben megfogja indítani az aetíot, fogunk haladni, főleg ha a társadalom is megteszi a maga kötelességét; ha mindenki a maga szívében benn fogja érezni azt, hogy egyedül csak a magyar ipar termékeivelfogja szükségleteit fedezni. Ha ezt egyesek és a társadalom minden rétege meg fogja tenni: akkor ez, támogatva a kormánytól, okvetetlenül közre fog működni, hogy a magyar ipar létrejöjjön s virágozzék. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és tetszés.) Molnár Antal jegyző: Vajay István! Vajay Isván: T. ház! Mindenekelőtt a társadalmi szokásoknak kívánok hódolni és az udvariasság követelményeinek óhajtok megfelelni, midőn azon szíves megjegyzéseket hasonlókkal kívánom v szonozni, a melyekkel a t. képviselő urak egy része felszólalásomat kísérte. (Halljuk! Halljuk!) November hó 24-én e házban elmondott beszédem részesült abban a kitüntetésben, hogy több kiváló képviselőtársam kegyes volt azzal foglalkozni. Nem akarván minden egyes szónok után személyes kérdés ezímén felszólalni, az akkor hallott megjegyzésekre most kívánom megtenni észrevételemet. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly t. belügyminister úr eeeember 16-án, pénteken. \ \ 7 szives volt az rerkölcsi és politikai eszmék különböző értékét ériníő fejtegetéseimre megjegyzést tenni és figyelmemet az erények királynéjára: a szeretetre felhívni. Bocsánatot kérek, de a t. belügyminister úr beszédemnek ezt a részét alaposan félreértette, vagy megengedem, önkénytelenül félremagyarázta. Azt mondta ugyanis a t. belügyminister úr, hogy én az erkölcsök nevében hadat üzentem a liberális eszméknek. Ennél az állításnál valótlanabb és tévesebb nincsen. Méltó criteriumát képezi ez annak a sajnos eszmezavarnak, melyre oly méltán hivatkozott Péchy Tamás igen t. képviselő úr tegnapi beszédében is és a melyben a t. kormánypárt rég időktől fogva, de különösen a legújabb időkben leledzik. Ne méltóztassanak felháborodni, (Felkiáltások jobbról: Dehogy!) mert a mint erről az oldalról többször is ki lett már mutatva, önök sem nem liberálisok, sem nem szabadelvűek. Ezt a czímet 20 esztendőn keresztül legföllebb compromittálták és bitorolták. (Mozgás a jobboldalon.) És hogy nemcsak a kormánypárt egyes tagjai közt nincsen meg az egyetértés és egyértelműség arra, hogy mit tartsanak liberális eszmének és mit nem: arra nézve eclatans példát szolgáltattak maguk a t. cabinet egyes tagjai is. (Halljuk! Halljuk!) A t. belügyminister úr például a polgári házasságra vonatkozó reformot liberális eszmének tartja. A t. cultusminister úr is szintén liberális eszmének tartja ezt és mint a szabadelvű pártban felhangzott egyik beszédjéből megértettem, ezen reformért kész szembeszállni még a poklok hatalmasságaival is. Legyen nyugodt a t. cultusminister úr, a pokol hatalmasságai nem fognak akadályt gördíteni ezen munkája elé, mert Belzebub saját munkásait nem gátolja. (Élénk derültség.) A t. igazságügyminister úr minapi pozsonyi felköszöntőjében, a melyben magát kinevezte Kraxelhubernek, azt mondta, hogy ez az igazi demokratikus liberális eszme és ez a demokráciának valóságos poesise. Hát, t. ház, a polgári házasságnak és a demokraticus eszméknek egymáshoz semmi közük nincsen, mert házasságot köt szegény és úr, polgár és aristokrata egyaránt, mindenki a maga módja és hitelvei szerint a nélkül, hogy ezzel a liberalismussal valami. összeköttetésbe lépne. De én egyetértek a t. kormányelnök úrral, a ki azt mondja, hogy ez nem liberális eszme és nem is liberális követelmény és én is azt mondom, mert a valódi liberalismus a szabadság elvén nyugszik, a szabadság pedig nem kényszerít senkit, aszabadelvtíség jogokat ad, de nem rabol. Önöknek ezen tervezete, melyről szó vau, határozottan reaetionarns irányú, mert önök a nőt arról a
